NÓGRÁDI ZOLTÁN
NÓGRÁDI ZOLTÁN
NÓGRÁDI ZOLTÁN (Fidesz): Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Engedjék meg, hogy azzal kezdjem, hogy mélységesen egyetértek Hock Zoltán képviselő úrnak a néhány órával ezelőtt elmondott véleményével, amely azt taglalja, hogy meglehetősen komoly politikai, véleményem szerint erkölcsi és jogalkotási kényszerpályán van a parlament. Az elmúlt időszakban történt egy-két olyan kellemetlen esemény, ami nagyon komoly közbizalomromlást eredményezett, ennek következtében a miniszterelnök, hogy elterelje ezekről az eseményekről a figyelmet, benyújtotta ezt a tisztasági csomagot, sok-sok olyan szabályozási kérdéssel, ami egymással sem teremt koherenciát. Kiderült a mai délutánból rengeteg törvényjavaslat esetében, hogy egyáltalán egymással és a belső tartalommal sem képez koherens szabályozási rendszert. Éppen ezért úgy gondolom, nagyon-nagyon nagy szükség van arra, hogy nagyon megfontolt szabályozási mechanizmuson keresztül menjenek ezek a törvénytervezetek, bizonyos esetekben talán célszerű is lesz visszavonni, és újabb szakértői tárgyalásokat kezdeményezni arra vonatkozóan, hogy ne kövessünk el olyan hibát, ami a társadalom még mélyebb megvetését vagy adott esetben a már meghozott törvények végrehajthatóságát és ezáltal az egész demokráciának a törvények általi szabályozhatóságát vonják kétségbe.
A törvénytervezet, amelyről beszélünk, olyan mély koherenciazavarokat tartalmaz, ami valóban nagyon nehézzé teszi, hogy módosító javaslatokkal ezt a zavart föl tudjuk oldani. Ráadásul ennek egyéb törvényekkel való viszonya - képviselő asszony jelezte az NCA-val való viszonyát, akár az önkormányzati törvénnyel való viszonyát, akár az üvegzsebtörvénnyel való viszonyát tekintve is - olyan tisztázatlan helyzeteket teremt, ami megint csak a végrehajthatóságot, illetve az ezzel kapcsolatos lépéseket teszi kétségessé.
Az is nagyon fontos kérdés, hogy vajon bűnbakot keres-e ez a törvény, és talál-e bűnbakot, vagy sem. Én mindenesetre szeretném fölhívni a figyelmet arra, hogy a civil szervezetekről esik itt a legtöbb szó, de valójában a komoly tétje az én véleményem szerint itt azoknak a több ezer milliárdos fejlesztési forrásoknak a szétosztása, ami a magyar gazdaságra és a társadalomra döntő befolyást gyakorolhat, ezáltal a közös jövőnkre is nagyon komoly befolyással bír.
Hadd olvassak föl egy sajtóvéleményt: “A központosított és a nyilvánosságnak csak mérsékelten teret engedő eljárásrend - ez jellemzi az uniós pályázatokat - sajnos továbbra is tág teret ad a korrupciónak, az összeférhetetlenségi szabályozás mellett is.” Az elmúlt időszakban kialakult egy komoly korrupciós mechanizmus ebben az országban, és az, hogy az európai uniós forrásoknak és a fejlesztési forrásoknak van egy nyilvánosság elől elzárt döntési mechanizmusa, és van egy nagyon központosított mechanizmusa, amely csak nagyon szűk körben teszi lehetővé azt, hogy véleményt alkossunk ezekről a tenderekről, ezek sajnos továbbra is fönntartják a korrupció lehetőségét, és ez a törvénytervezet ezt a helyzetet nem oldja föl.
(16.00)
Valóban egy szigorú összeférhetetlenségi szabályrendszert állít föl, de a korrupció lehetőségét nem iktatja ki. Ezzel együtt, kedves képviselő asszony, azt kell mondjam, hogy korrupcióellenes törvénynek ez nem megfelelő törvény, legföljebb azt mondhatjuk, hogy egy más jogszabályokkal össze nem hangolt, szigorú összeférhetetlenségi rendszert alkot, amelyben nagyon komoly rések és lyukak vannak.
De ettől függetlenül úgy gondolom, mivel a kormány által elkészített tanulmány is azt mutatja ki - itt a Nemzeti Fejlesztési Ügynökség egy megrendelt tanulmányára szeretnék utalni, amit a HBF Hungaricum Kft. végzett -, azt mondja ki, hogy a politikai befolyás számszerűen kimutatható az uniós pályázatok elbírálásában. Jelzem, kormány által megrendelt és általa elfogadott belső tanulmányról van szó, amit természetesen nem hoz nyilvánosságra a kormányzat, de ez egy élő tanulmány, amely kimutatja, hogy a politikai befolyás számszerűen jelen van az európai uniós források elbírálásában. Éppen ezért érdekeltek vagyunk ennek a politikai befolyásnak a fölszámolásában, elfogadjuk tehát azt a javaslatot az előterjesztők részéről, hogy próbáljunk ötpárti konszenzussal olyan módosítókat előállítani, amelyek az összeférhetetlenség szabályain keresztül szűkítik a korrupciós lehetőségeket, valamilyen módon megoldhatóvá teszik az előttünk föltornyosuló feladatokat.
A törvény előnye az, hogy megpróbálja ezt a nagyon keményen és nagyon határozottan megbomlott közbizalmat valamilyen módon helyreállítani, a közügyek viselésére vonatkozó hitelességet helyreállítani, a közpénzek fölhasználásával kapcsolatosan az átláthatóságot és az esélyegyenlőséget összeférhetetlenségi elemek mentén biztosítani. Nem korrupció kiküszöbölése mellett, csak összeférhetetlenségi elemek mentén.
A törvénynek viszont nagyon komoly hátránya az, hogy nagyon komolyan rombolja is a közbizalmat. Amikor hozzászóltak képviselőtársaim akár a költségvetési bizottság, akár a civil és emberi jogi bizottság részéről a törvénytervezethez, akkor mindenki a civil szervezetek valamiféle gyanús működési mechanizmusát említette, illetve arra hívták föl a figyelmet, hogy a civil szervezeteket kell valamilyen módon védenünk és óvnunk az összeférhetetlenség útján korrupciós lehetőségek keretébe való keveredéstől.
Erre a civil szervezetek érzékenyen reagáltak, mint ahogy arra Pettkó András képviselő úr is fölhívta a figyelmet. Valóban úgy tűnik, mintha ennek a törvénynek a filozófiája egyrészt bűnbaknak állítaná be az összes választott képviselőt, mintha azt sugallná, hogy pusztán abból, hogy választott képviselő, és képvisel valamiféle parciális érdeket, területi, ágazati érdeket, akkor az már olyanfajta összeférhetetlenséget képez, amely kvázi a visszaélésre és - hogyan is fogalmazott képviselő asszony? - oda nem illő magánérdek érvényesítésére adna lehetőséget. A civil szervezetek esetében is ezt veti föl ez a törvény, hiszen a civil szervezetek esetében olyanfajta szabályozási elemeket vet föl, amelyek komolyan korlátozzák a civil szervezeteknek akár a működését, akár a helyi demokratikus viszonyokban való részvevőségét.
Olvasom a civil szervezetek véleményét: “Nem tudjuk elfogadni azonban azokat a véleményeket, amelyek általánosítva bűnbaknak és a korrupciós, törvénytelen pártfinanszírozási ügyek résztvevőinek állítják be a civil szervezeteket.” És ez így van. Az egyesülési jogot, egyetértve az SZDSZ képviselőjével, sértik mindazok a szabályok, amelyek ezt sugallják, és ezt próbálják előtérbe állítani.
Képviselő asszony is arról beszélt, hogy a civil szervezeteket a pártoktól és a politikától kell függetleníteni. A pártok és a politika két külön dolog. Van, képviselő asszony, helyi politika, településpolitika, térségpolitika, ágazatpolitika. Sokféle politika van, parciálisak is, és ha képviselik a civil szervezetek, ez a feladatuk, erre jöttek létre, akkor őket nem lehet kizárni ezen érdekek és ezen szempontok érvényesítésének eszközrendszeréből sem.
Úgy gondolom, hogy a civil szervezetekre vonatkozó szabályok nagyon komoly átgondolást igényelnek. Úgy érzem, hogy valami félreértés van közöttünk, mert a törvény pontosan arról szól, hogy például aki a pályázati kiírás megjelenése előtt öt évvel, tehát visszamenőleges hatállyal valamiféle kampányban vett részt, tehát állított egy helyi képviselőjelöltet, faluszépészeti kör a helyi falusi képviselő-testületben már kizárt ebből a pályázati rendszerből. (Jelzésre:) Sajnálom, ez van a törvényben, ezt olvassuk ki. Akkor rossz a törvény tervezete, ezt pontosítani kell, mert ez nagyon komoly korlátokat jelenthet.
A másik nagyon fontos probléma a választott képviselőkre vonatkozik, és igaza van Ékes Ilona képviselő asszonynak. A regionális fejlesztési tanácsok döntéshozatalából például nagyon határozottan ki vannak zárva a helyben érdekelt képviselők. Ezt azt jelenti, tisztelt kormánypárti képviselők, hogy vissza kellene hívni a pártdelegáltakat a regionális fejlesztési tanácsok miniszteri megbízásából. De egyben nagyon komoly lehetőséget ad arra, hogy a kormánytagok, akik ugyanúgy országgyűlési képviselők is lehetnek, a saját országgyűlési körzetük érdekében meghozhassák a döntéseket. Igazságtalan! Én elfogadom, hogy nem hozhatok döntést, nem szavazhatok a saját körzetemet érintő döntésben, bár feszegeti a képviseleti demokrácia és egyáltalán a demokratikus érdekképviselet határait. De az, hogy egy miniszter és egy államtitkár simán hozhasson döntést nem saját ügyében, de a választókörzetét vagy adott esetben a választókörzetéhez tartozó gazdasági érdekeltséget érintő ügyekben, ennek a tiltása ebből a törvénytervezetből hiányzik. Ez igaztalan, és igazságtalan megkülönböztetése, szerintem alkotmányellenes megkülönböztetése a képviselői státusoknak.
Még egy nagyon fontos dolog. A kiszervezett intézmények, amelyek az európai uniós források döntésében, döntés-előkészítésében részt vesznek, nagyon komoly pozícióval bírnak arra vonatkozóan, hogy ezeket a döntéseket pártpolitikai alapon befolyásolják, magyarul a pártpolitikai befolyásolásnak egy eszközrendszerét képezik. Ez a törvény őket is kikerüli. Tehát pont azokat a szereplőket nem célozza meg határozottan, akik a politikai befolyásolásnak egy olyanfajta eszközrendszerét jelenthetik, amelyek közhatalmi funkciókat gyakorolnak, de semmiféle politikai vagy demokratikus kontroll alatt nem ellenőrizhető a működésük. Ráadásul valljuk be: addig, ameddig a közpénzek elköltését kormányrendeletekkel szabályozzuk, hozhatunk mi bármiféle összeférhetetlenségi törvényt, a kormány hoz olyan kormányrendeletet két hónap múlva, amivel ezt kicselezi, és olyan szereplőket ültet be a döntéshozatalba vagy az előkészítésbe, amelyek alapján a kormányzati vagy a politikai befolyásolás eszközrendszere egyértelműen érvényesülhet.
Tehát a cél jó, de ez a szabályozás nagyon inkoherens, ráadásul borzasztóan nyakon vág jó néhány nagyon komoly demokratikus alapintézményünket, jó néhány korábban meghozott jogszabályunkat és törvényünket, belső koherenciazavarral bír, azokat célozza meg, akiket bizonyos szempontból meg lehet célozni, de azokkal kapcsolatban, akiket biztosan meg kell hogy célozzon, nagyon hiányos a szabályozás. Nagyon komolyan kell még dolgozni a módosítókon, vagy újra kell írni a törvénytervezetet ahhoz, hogy ez elfogadható legyen.
Köszönöm szépen a figyelmet. (Taps az ellenzéki pártok padsoraiban.)
