NÉMETH ERIKA
NÉMETH ERIKA
NÉMETH ERIKA, az MSZP képviselőcsoportja részéről: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Biztos Urak! Képviselőtársaim! Évente visszatérő napirend ez az Országgyűlés tavaszi ülésszakán, a megérdemeltnél jóval kisebb érdeklődés mellett - bár elhangzott, hogy kicsit többen voltunk a mai nap során, de én mégis úgy érzem, hogy ennél nagyobb figyelmet érdemelne a biztosok teljesítménye -, tehát újra erről tárgyalunk. Idén az a megtisztelő feladat jutott számomra, hogy ismét a Magyar Szocialista Párt vezérszónokaként szólhatok.
Nem vagyok nehéz helyzetben, hiszen a beszámoló, amit valamennyien elolvashattunk, ismét megfelel a várakozásoknak: tényszerű, szakszerű, áttekinthető és a laikusok számára is olvasmányos, kiváló munka. Nemcsak a beszámoló az, hanem a biztos és munkatársainak tevékenysége is. Szeretném külön is kiemelni azt az érzékenységet, ahogy a biztos reagál a területét érintő minden rezdülésre, s ahogy felkelti a sokszor talán közömbös lakosság figyelmét mindazon jelenségekre, amelyek megtörténnek a hétköznapokban, amelyek mellett nemcsak az emberi jogok felett őrködni hivatott biztosok nem mehetnek el szó nélkül, hanem mi, a közélet szereplői sem, s amelyek mellett nem mehetnek el szó nélkül azok sem, akik itt élnek ebben az országban a kisebbségekkel együtt. Áttanulmányozva a beszámolót, idén is csak annyi időm van, hogy néhány részére felhívjam a tisztelt Országgyűlés és mindazok figyelmét, akik a parlament munkáját figyelemmel kísérik.
Az első kérdés, amit érinteni szeretnék, a kisebbségi etnikai adatok kezelésével kapcsolatos. A bevezetőben olvashatunk arról, hogy komoly vita van az etnikai adatok kezelése körül, és e kérdés rendezése nélkül a diszkrimináció elleni jogintézmények érvényesítésére aligha kerülhet sor. Olvashatjuk, hogy nálunk és az országok többségében a jogrend restriktív vagy átláthatatlan, ellentétben például Nagy-Britanniával és Hollandiával, ahol az etnikai adatok állami kezelése előtt semmilyen jogakadály nem tornyosul. A beszámoló VI. fejezete a Kisebbségi jogok és adatvédelem címet viseli, itt részletesen találkozhatunk ezzel a problémakörrel. “Talán nem jellemző, de előfordul, hogy valós vagy vélt adatvédelmi aggályokra hivatkozással megkísérelték háttérbe szorítani az egyes kisebbségi jogok érvényesülését.” - áll ez a mondat a jelentésben.
Tanulságosak a beszámoló mondatai a Magyarországi Cigányokért Közalapítvány adatkezeléséről, az egyik önkormányzat segélyezési gyakorlatáról, és e fejezet 3. pontjában a “Ki a cigány? - A jogi szabályozás anomáliái” című rész nagyon világosan mutatja be azt a helyzetet, ami a cigány kisebbséggel kapcsolatos adatkezelést ma jellemzi Magyarországon. Én frakciótársaimmal együtt egyetértek önnel abban, hogy lépéseinket abba az irányba kell erősítenünk, ami a bizalom helyreállítását célozza, és ami azt eredményezi, hogy európai uniós tagállamként Magyarországon is megszűnjenek azok a félelmek, amelyek még léteznek, a többség és a kisebbség viszonya rendezett, elfogadó, befogadó legyen. A kisebbségi joganyag módosítása kapcsán került reflektorfénybe ez a téma az utóbbi időben, nevezetesen a névjegyzék készítése kapcsán, de természetesen más területeken is szembesülhetünk ezzel a problémával. Itt például a munka világában meghirdetett pályázatok közül azokra gondolok, amelyek kifejezetten a roma lakosság munkaerő-piaci helyzetének javítását szolgálják, vagy amikor költségvetési pénzek felhasználása kapcsán felteszik a kérdést, hogy na, és akkor mennyi jutott ebből a roma lakosság számára. Gyakran nem lehet természetesen pontos választ adni, hiszen származás, kisebbséghez való tartozás alapján nem lehet nyilvántartani a munkavállalókat.
De felmerül ez a kérdés az egyenlő bánásmódról és az esélyegyenlőség előmozdításáról szóló törvényben előírt esélyegyenlőségi terv készítése kapcsán is, hiszen etnikai hovatartozás alapján a munkáltatók nem tarthatják nyilván munkatársaikat, pontosabban szerepeltethetik őket ezekben a tervekben, sőt én kifejezetten kívánatosnak tartom, hogy a roma lakosság felzárkóztatását célzó intézkedésként szerepeljenek ezekben a tervekben, de ehhez az illetők beleegyezése kell természetesen.
Ön egy kérdésre válaszolva ezzel kapcsolatban úgy fogalmazott, hogy az a részben kisebbségvédelmi, részben pedig az egyenlő bánásmódra vonatkozó intézményrendszer, amit megteremtett a magyar jog az elmúlt tíz évben, az etnikai adatkezelés nélkül semmit sem ér. Akár a kisebbségi önkormányzati rendszerhez, akár az egyenlő bánásmódról szóló törvényhez, akár a foglalkoztatásra vonatkozó különböző ösztönző intézményekhez nyúlunk, mindenütt a számszerűséghez jutunk el. Tisztességes esélyegyenlőségi, kisebbségvédelmi politikát kvantitatív adatok nélkül felépíteni, folytatni, betartani és betartatni nem lehet. Én ezzel egyetértek. Nagyon szemérmes az ezzel kapcsolatos felfogás, tudjuk, történelmi okai is vannak. Én azonban azon a véleményen vagyok, hogy a személyes adatok védelmére vonatkozó szabályok betartása mellett tisztább helyzetet teremtünk, ha ezzel a problémával szembenézünk, és nem társítunk hozzá olyan vélelmeket, amelyek a XXI. században, őszintén remélem, már nem állják meg a helyüket.
(15.00)
Ön világosan kifejti álláspontját ezzel kapcsolatban, amit mindenkinek szíves figyelmébe ajánlok.
Még idetartozóan, örömmel vettük - az emberi jogi bizottság ülésén történt ez -, hogy ön bejelentette: tervei szerint az esélyegyenlőségi tervekkel kapcsolatban egy vizsgálatot fognak majd indítani. Kíváncsian várjuk az eredményt, de változatlanul fontosnak tartjuk az esélyegyenlőségi tervek elkészítésének a versenyszféra munkáltatóira történő kiterjesztését, mert azt tapasztaljuk, hogy diszkrimináció talán itt fordul elő gyakrabban. Ezt ugyan semmilyen adat, felmérés nem támasztja alá. Az ombudsmani beszámolóban is találunk utalásokat arra, hogy a munkavállalók nem mernek fellépni a diszkriminatív munkáltatói döntésekkel szemben. Az itt szereplő példák állami foglalkoztatóknál előfordult ügyeket mutatnak be. Az ezzel foglalkozó rész befejező gondolata azonban tudatja, hogy az önhöz érkezett munkaügyi panaszok jelentős részében nincs lehetőségük vizsgálatra, mert a munkáltató nem minősül hatóságnak, illetve közszolgáltatónak.
A másik téma, amit érinteni szeretnék, az a jogszabály-előkészítésben való részvétel kérdése. A beszámolóban olvasható, hogy 20 százalékkal emelkedett a központi közigazgatási szervektől a biztoshoz érkezett jogszabálytervezetek száma. A lehetetlen helyzet azonban továbbra is fennáll, mert a számszerű emelkedés nem párosul azzal az igénnyel, hogy tényleg azon tervezetek kerüljenek időben a biztoshoz, amelyekhez érdemi észrevételek megfogalmazásával a kisebbségi biztos és munkatársai felelősséggel és szakszerűen tudnak és akarnak hozzátenni.
Az emberi jogi, kisebbségi és vallásügyi bizottság tagjai, akik talán más bizottságok tagjainál többször találkozunk a kisebbségi biztossal, tudjuk, hogy ön többször szóvá tette és felhívta a tárcák figyelmét, az illetékesek figyelmét ennek megváltoztatására. A jogalkotási törvény benyújtását követően az imént említett bizottság több tagja módosító indítványokat nyújtott be az eddigi gyakorlat megváltoztatását célozva. A kisebbségi biztos a beszámolóban szkeptikusan fogalmaz, amikor azt írja: a jövőbeli szabályozástól sem remélhetünk feltétlenül pozitív változást. A jogalkotási törvény tervezetében előírt kötelező egyeztetési jogkör változatlanul megmarad a kormányzati szerveken belül, ez alól, legalábbis az eddigi szövegváltozatok szerint, csak a legfőbb ügyész jelent kivételt, minden más esetben a tervezet tárgya dönt, amennyiben érinti a véleményt nyilvánító szerv feladatkörét.
Én itt és most szeretném megfogalmazni abbéli reményemet, hogy az érintettség egyértelmű jogi megfogalmazásának kodifikációs nehézségei leküzdhetők, és úgy az ön, mint az általános ombudsman tekintetében ez az anomália a jövőben megoldódik. Tavaly is elmondtam, most ismét csak megerősíteni tudom, hogy a Szocialista Párt képviselőcsoportja a nyitott jogalkotás híve. Egyetértünk azzal, hogy nem beszélhetünk nyitott jogalkotásról akkor, ha a jogszabály-előkészítésnek nem részesei az ombudsmanok, legalábbis a széles értelemben vett tevékenységi körüket illetően. Minden olyan törekvés, kezdeményezés pártolandó, amely a törvények legitimációját kiszélesíti azáltal, ha valós társadalmi igények jelenhetnek meg a törvények előkészítő szakaszában, arról nem is beszélve, hogy az így készült törvények elfogadtatása sikeresebb lehet, mint a széles társadalmi beleszólás hiányával készülőké.
A szocialista frakció továbbra is megfontolandónak tartja a minden alapjogot érintő jogszabálytervezetek előkészítésében az ombudsmanok részvételi jogának biztosítását a közigazgatási egyeztetés során. Az pedig, hogy az ombusdmanok által megfogalmazott véleményezéseket, ajánlásokat rangján kezeljék a főhatóságok, azt gondolom, hogy teljességgel elvárható és a lehető legtermészetesebb dolog.
A következő téma, amit szeretnék kiemelni, az a kisebbségi oktatás területe. Balogh képviselőtársam az oktatási bizottság képviseletében érintette már ezt a témát, de én ezt nagyon fontosnak tartom. Amikor ezeket a részeket elolvastam, arra gondoltam, milyen jó lenne, ha valamennyi, a magát kisebbséghez tartozónak valló szülő, valamennyi, a kisebbséghez tartozó gyermekeket nevelő, oktató pedagógus és valamennyi fenntartó intézmény e területtel foglalkozó munkatársa elolvasná az ön által leírtakat, és megtenne mindent azért, hogy ne sérüljenek a kisebbségi jogok, hogy maradéktalanul érvényesüljenek a kisebbségi oktatásra vonatkozó szabályok. Különösen áttekinthetővé teszi ezt a fejezetet a jogszabályi hivatkozások jól szerkesztett egymásutánisága. A visszásságok ismertetése pedig nagyon tanulságos.
A nemzetiségi nevelés a mi felfogásunkban kincs. Olyan kincs, amely nem önmagáért való, hanem olyan, amely törődést, ápolást, felelősségvállalást igényel. Azt gondolom, nem elég törvényekkel őrizni, mindennapi gondolkodásunkban kell magunkévá tenni, hogy értékeink közt egyként ezt a kincset különösen fontosnak tartsuk. A nemzetiségi nevelés értékőrző, nyelvőrző, hagyományőrző, kultúraőrző tevékenység, és így lehet mindannyiunk kincse, nemcsak a kisebbségeké, hanem mindannyiunké, akik itt ülünk.
Ami pedig a pedagógusok diszkriminatív viselkedése elleni panaszokat illeti, nos, ez a beszámolónak talán a legszomorúbb része. Hivatkozhatnék most számtalan jogszabályra és egyezményre, amelyek a gyermekek jogairól szólnak. Hivatkozhatnék az egyenlő bánásmódra és az esélyegyenlőség követelményére, a diszkrimináció tilalmára, de ez nem elég. Vannak helyzetek, amikor vagy ahol pedagógusként dolgozni és élni talán nem a legfelemelőbb, talán nem a legsikeresebb tevékenység. Hivatkozhatnék a jogegyenlőségre, de tudjuk, és szembesülünk vele - többek között az ön beszámolójában leírt példákból -, hogy a jogegyenlőség nem párosul az esélyek, a lehetőségek egyenlőségével, és nem jelenti a mindennapi gyakorlatban ennek megvalósulását, előmozdítását sem.
Az előmozdítás útja azonban nem lehet csak szankciók alkalmazása. Ezért nagy örömmel olvastam az önök felajánlásáról az antidiszkriminációs tréningek szervezéséhez. Ezek a tréningek minden bizonnyal kiváló lehetőségek - vagy azok lehetnének, ha élnek velük az érintettek - a kisebbségekkel szemben a társadalomban kialakult sztereotípiák leépítésére, hiszen az iskolai színtér, az oktatás, nevelés az egyik legfontosabb szocializációs színtér is egyben.
A nemzetiségi pedagógusképzésre és a romológiai oktatásra vonatkozó rész sem tanulság nélküli. Az itt szereplő tények, majd “A magyarországi romák politikai és emberi jogai, a jogok érvényesülésének társadalmi feltételei” című tanulmánykötettel kapcsolatos álláspont - ebből idézett ön ma délelőtt -, az ebből elhangzott részlet meggyőzheti a kisebbségi biztos jelentését olvasókat arról, hogy ön és munkatársai mennyire elkötelezettek az emberi jogok érvényesülése, az igazságosság, az emberi méltóság tiszteletben tartásának fontossága és az emberi tisztesség irányában. Az ön elkötelezettségét és fáradhatatlanságát bizonyítja “A kisebbségi jogok érvényesülése a médiában” című vizsgálat és az annak fogadtatását bemutató rész is.
Tisztelt Országgyűlés! A nemzeti és etnikai kisebbségi jogok országgyűlési biztosának alapos, körültekintő munkájáról tanúskodik a 2004. évi tevékenységéről szóló jelentés. A Magyar Szocialista Párt képviselőcsoportja nevében köszönetet mondok eddigi munkájáért, és köszönetet mondok munkatársainak is.
Az ön évtizedes munkája példaértékű. Nyilván ennek egyenes következménye az, hogy a Magyar Köztársaság kormánya önt az Európa Tanács emberi jogok biztosának ajánlotta. Ezzel Magyarország jelöltet állít az Európa Tanács egyik legfontosabb tisztségére. A jelölés indokolásában ez áll: “Ismerve jelöltünk személyes kvalitásait, szakmai felkészültségét, nemzetközi elismertségét, meggyőződésem, hogy rendelkezik azon ismeretekkel és tapasztalatokkal, amelyek alapján e poszt színvonalas betöltésére alkalmas”. Kiss Péter kancelláriaminiszter szavai ezek.
Tisztelt Kisebbségi Biztos Úr! Képviselőcsoportunk nevében gratulálok ehhez a jelöléshez. Ezen a ponton azonban nehéz helyzetben vagyok, mert amennyiben ön elnyeri ezt a posztot, az büszkeség az ország számára, és elismerés önnek. Elkötelezettségét, szaktudását, a hazai demokratikus átmenet során szerzett sajátos tapasztalatait egy szélesebb közösség érdekében végezheti akkor a jövőben. Ugyanakkor hozzá kell tennem ehhez azt is, hogy ön eddigi munkájával olyan mércét állított fel, ami nagy kihívást jelent számunkra, amikor az ön utódlásáról kell majd gondoskodni. Kívánom, hogy sikeres legyen az ön jelölése, és kérem, hogy ha így lesz, hazai kapcsolatait ápolja az öntől megszokott módon, mert itt továbbra is számítunk, számítanak magára régi és új minőségében is.
Tisztelt Országgyűlés! Kedves Képviselőtársaim! Tisztelt Biztos Urak! A nemzeti és etnikai kisebbségi jogok országgyűlési biztosának tevékenységéről benyújtott beszámoló színvonalas, tartalmas és szakszerű tevékenységet tükröz. Ezt a szocialista képviselőcsoport a parlamentnek elfogadásra ajánlja az országgyűlési határozattal együtt.
Köszönöm szépen a figyelmet. (Taps a kormánypárti padsorokban.)
