DR. KALTENBACH JENŐ
DR. KALTENBACH JENŐ
DR. KALTENBACH JENŐ, a nemzeti és etnikai kisebbségi jogok országgyűlési biztosa: Köszönöm, elnök úr. Nem válaszolni akarok az elhangzottakra, inkább én is csak valamiféle kétpercest szeretnék itt a végén elkövetni. Lassan többségbe kerülünk a képviselőkhöz képest - úgy értem, az ombudsmanok -, de úgy látom, hogy a létszámmal az aktivitás fordított arányban volt a végén.
Ezt szeretném folytatni, de tényleg csak nagyon röviden. Szeretném megköszönni a meleg, dicsérő szavakat, amelyek a felszólalásokban elhangzottak. Ami a problémákat illeti, mindenről szó volt, nem kell ezt nekem megismételni, úgyszólván mindennel egyetértek, ami elhangzott.
Egy megjegyzést nem tudok magamba zárni. Herényi Károlyt hallgatva az volt a benyomásom, hogy ha behunynám a szememet, akkor valószínűleg odaképzelhetném magam a helyébe, mert amit elmondott, azok tulajdonképpen idézetek lehettek volna a parlamenti beszámolóimból az elmúlt tíz évben. Tehát amit mondott, azzal a legmesszebbmenőkig egyetértek, különösen azzal, amit az összefogásról mondott.
Ezt mi is számtalanszor megfogalmaztuk, hogy ez valóban az egész társadalmat ért vagy nap mint nap érő kihívás, aminek csak az egész társadalommal együtt lehetne megfelelni; és itt most nemcsak az államra gondolok, hanem az egész társadalomra, amit ez a szó jelent, tehát a civil világra, az egyházakra és minden olyan társadalmi erőre, amely számára az ország állapota, az itt élő emberek jövője, sorsa a maga sajátos területén fontos.
Még egyszer köszönöm, és még egy ígérettel szeretném zárni. Ha netán úgy alakulna, ahogy Németh Erika - megelőlegezve a bizalmat - feltételezte, azt ígérhetem, hogy sohasem fogok megfeledkezni arról, hogy honnan jövök.
Köszönöm szépen. (Taps.)
