BEBES ISTVÁN
BEBES ISTVÁN
BEBES ISTVÁN (Fidesz): Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Magyarország ünnepnapjaként jegyzi fel a történetírás 2003. március 23-át, dr. Batthyány-Strattmann László boldoggá avatásának napját. Szerte a világban felfigyeltek az emberek egy magyar város, Körmend nevére, ezért engedjék meg, tisztelt képviselőtársaim, hogy a város polgármestereként néhány gondolattal én is megemlékezzek a boldoggá avatott életútjáról.
Batthyány László életét, tudását és vagyonát orvosként a legszegényebbek gyógyítására, szolgálatára szentelte köpcsényi és körmendi kórházában. A betegben Krisztust látta, és legnagyobb sikerének a beteg gyógyulását tekintette. A szegények orvosa 1919 végétől fokozatosan költözött át Köpcsényből Körmendre. A trianoni békeszerződést követően köpcsényi kórházát 30 évre átadta az új burgenlandi tartománynak, csak azt kötötte ki, hogy amikor ott jár a kórházban, operálhasson.
Körmenden szinte mindent elölről kellett kezdenie. Felmérve az adottságokat és igényeket, városunkban kimondottan a szemgyógyításra rendezkedett be. Nem épített új kórházat. A kastély egyik melléképületét alakíttatta át szemkórháznak. A körmendi vár attól kezdve, hogy a herceg a Strattmann-hitbizományt átvette, valójában középület lett. Nyitva volt mindenki számára, és százával jártak oda nemcsak a szembetegek, nemcsak a testi betegek, hanem az életnek nyomorékjai, akik itt mindig megértő orvost, atyát és nevelőt találtak.
Arról, hogy a betegek hogyan vélekedtek róla, érdemes felidéznünk egy 1924-ből való riportot, amely a Reggel című újságban jelent meg. “Egy esztergomi beteg, egyszerű paraszti ember távozáskor így búcsúzott a herceg-orvostól: kár, hogy nem pap a kegyelmes úr, mert különb embert igazán nem lehetne keríteni hozzánk hercegprímásnak. Amire egy pécsi beteg ezzel tetézte a dolgot: úgyse nyernénk vele sokat, mert hamarosan elvinnék római pápának.”
A gondolkodó, a történéseket felelősséggel szemlélő férfi már 1926-ban kitapintja azokat a problémákat, amelyek egy évtized múlva a második világháború kirobbanásához vezetnek. “Mindenütt Isten nélkül akarnak élni, pedig hát, te szegény ember, nélküle csak poklot teremtesz a Földön… s ha Isten elveszett, minden elveszett.” - vallotta. Aggódott, s nem ok nélkül, a fiatalok jövőjéért, a családok sorsának alakulásáért, a női méltóság lezüllesztése miatt. “Borzasztóak az emberek erkölcsi fogalmai - mondja -, azt akarják, hogy az ifjúság tombolja ki magát. Mintha azt mondanák valakinek: sorra kell kóstolnia a patika méregszekrényét, hogy később ne vegyen be mérget.”
Nem volt tehetetlen szemlélője az eseményeknek, már megszokta, hogy szüntelenül imádkozzék, és ezt a hatékony fegyvert ajánlja barátainak, kortársainak. Egyik fia mondta róla: “Apám számára első volt a Jóisten, utána pedig a család.”
Sajnos csak tíz évet gyógyított Körmenden, így áll előttünk az imádkozó világi hívő, a felebarátaiért élő orvos, a példás családapa, aki az életszentség magaslatára emelkedett, s akinek példájára ma is nagy szüksége van a világnak.
(23.00)
Hosszú évtizedek teltek el azóta. Dr. Batthyány-Strattmann Lászlót Őszentsége a pápa 2003. március 23-án a boldogok sorába emelte. Hazánkat a szertartáson a köztársasági elnök képviselte. Jó volt ezekben a napokban ott magyarnak és körmendinek lenni. Büszkék vagyunk arra, hogy a szegények orvosa földi küldetését az országban és városunkban teljesítette ki. Körmend a katolikus hívők tízezreivel, millióival együtt hónapokon át készült az ünnepre, a boldoggá avatás eseményére.
Szeretnénk, ha városunk az elkövetkezendő években méltó helyszíne lenne Batthyány László kultuszának, és minél többen ismernék meg az ő életét, munkásságát, hősiességét, szentségét. Ugyanakkor méltóak is akarunk lenni a gyógyító, imádkozó ember üzenetéhez, és nem hivalkodásban, pompában, hanem az egyszerű emberekért becsülettel végzett munkában kívánunk követői lenni. Fidelitate et caritate - hűséggel és szeretettel, az ő jelmondata szerint.
Köszönöm megtisztelő figyelmüket. (Taps.)
