SZALAY GÁBOR
SZALAY GÁBOR
SZALAY GÁBOR gazdasági és közlekedési minisztériumi államtitkár: Köszönöm szépen. Meglepett Ágota képviselő úr. A tárgyalások lezáródtak az Európai Unióval, a két fél megegyezett egymással, elkészült a szerződés szövege, magyarra lefordították, népszavazás lesz 12-én, minden végleges állapotban van, ön pedig előáll a nagyszerű javaslatával, hogy most kérjünk derogációt, amit jó, hogy három évvel ezelőtt nem tettünk meg.
Képviselő úr, sok elképesztő dolog hangzott itt el, nemcsak ma, hanem egy héttel ezelőtt, de ehhez hasonló, amit ön javasol, hogy álljunk elő derogációs kéréssel most, április 1-jén (Közbeszólások: Még nincs!), március 31-én, ez nagyszerű, ez csúcs, a jegyzőkönyv mindezt rögzíti, és nem hiszem, hogy büszke lesz rá, hogy valaha ilyen ötletet adott nekünk.
Nincs erre lehetőség, és ha lenne is, mert ha három évvel ezelőtt lennénk, akkor sem hiszem, hogy jó lenne megtenni, és nem véletlen, hogy az Orbán-kormány sem tette meg. Ha viszont nem tette meg, akkor nem lehet azt mondani, hogy kérem, nálunk még csak tíz éve van piac, maguknál kétszáz éve, ezért mi úgy akarunk csatlakozni önökhöz, mint akinél még csak tíz éve van piac, fogadják el, hogy ilyen kezdők és másodosztályúak vagyunk. Ez nem egy érv.
Mi tudtuk, hogy mibe akarunk belépni, és nyilván nem véletlenül döntöttünk úgy. Feltételei voltak, elfogadtuk a feltételeket, nem azon kell ügyeskednünk, hogyan lehetne kimagyarázni magunkat, és hogyan lehetne visszafele pörgetni az idő kerekét, hanem egyszerűen el kell fogadnunk. Göndör képviselő úr mondta, a piacnyitás nem más, mint hogy minden fogyasztó fel legyen arra jogosítva, hogy a lehető legolcsóbb beszerzési forráshoz menjen. Ez olyan borzasztó? Ez olyan szörnyű? Kit fog ez tönkretenni, tisztelt Tóth képviselő úr?
(20.50)
