DR. CSAPODY MIKLÓS
DR. CSAPODY MIKLÓS
DR. CSAPODY MIKLÓS (MDF): Elnök Asszony! Tisztelt Ház! A világ összes parlamentjének törvényhozói még akkor sem hoznak létre kézzelfogható értéket, ha becsülettel teljesítik esküjüket. Lehet ugyan, ritkán, jogi remekmű egy törvény, de az is csak annyit ér, amennyi megvalósul általa.
Közvetlenül mi sem alkotunk tehát értékeket. Nem, de a tisztességes politika, a méltányos törvények és a megérdemelt tekintély mégis előírja és megszabja, sőt ösztönzi is a nemzeti értékek gyarapítását. Már meglévő kincseinket megvédeni pedig egyenesen kötelességünk. Egy elismerten jól működő, 74 éves, kissé kopott, de szeretett iskola ugyan mi más, mint nemzeti érték, mégis megint az iskolabezárások tavaszát éljük.
Elismerem, hogy nehéz dolga van az önkormányzatoknak. Tudom, hogy szűkös a költségvetés, és tudom, hogy kevesebb a gyermek - kevesebb, de nem annyival és nem mindenütt annyira kevés, hogy jó és a többi bezárása miatt szinte már túlzsúfolt iskolákat kellene megszüntetni, hogy a takarékosságot megint hol másutt, mint éppen az iskolákon kell megkezdeni. Megállt a gyermekszám csökkenése is. Igaz, ma még nincsen több gyermek, a szám csupán stagnál, de már nem a fogyatkozás a fő irány. Iskola pedig nemcsak a Ratkó-gyerekek unokáinak kell, hanem azoknak is kell, akiknek a nagyszülei minden állami népesedéspolitika nélkül is megszülettek volna, azért, mert szeretettel várták őket. Ám, ahol egy iskola megszűnik, ott többé már iskola nem lesz, esetleg egy drága magántulajdon, a fogyó gyermekszámra hivatkozva megszüntetett, eltüntetett iskola helyén, az értékes ingatlanon, ahova spekuláció vezethet.
Láttunk mi már karón varjút a XI. kerületben, illetve majdnem lakóparkot, a Kertészeti Egyetem végül mégis megmaradó gellérthegyi arborétumának a helyén. De a botanikus kert mégis megmaradt, és mégis megmaradt az egyetem is, köszönet érte minden védelmezőnek. Meg kell tehát maradnia a budai Bocskai Iskolának is; meg, mert nem lehet sem költségvetési, sem egyéb szándékból fúróval, csákánnyal és dózerrel közelíteni ehhez az iskolához sem, mert sem az iskolát, sem a szomszédos óvodát, a helyüket nem lehet csupán egy igen nagy, drága ingatlannak nézni. Nem, mert az iskola úgymond műszaki állapota nem végső pusztulásra ítélten életveszélyes, hanem csak az épület kopott, föl kell tehát újítani. Nem ledönteni kell, hanem rendbe hozni, mert a falak között nemcsak különleges minőségű, informatikai és idegen nyelvű oktatás folyik, de nehéz sorsú gyermekekkel is önzetlen szeretettel foglalkoznak olyan pedagógusok is, akiknek a Bocskai 30 éve az első munkahelyük.
És ez az iskola mégis bezárásra ítéltetett. A szülők, a tanárok és a környékbeliek megdöbbentek és elkeseredtek, ám a hangulat mégsem siralomházi. Nem, mert nem leendő áldozatok vagyunk, hanem tettre kész küzdőtársak, és mert vannak érveink, mert mindnyájan hiszünk ezeknek az érveknek, vagyis az értelemnek az erejében; abban, hogy akik döntenek az iskoláról, előbb elmennek a Bocskaiba, és megnézik, ugyan mi baj van még vele a hámló vakolaton, a kopott berendezésen, no meg a zsúfoltságon kívül.
(9.20)
Abban hiszünk, hogy az önkormányzati képviselők az iskola ügyében is választóik akarata szerint szavaznak majd. Abban, hogy - amint magam is - inkább a kormányzati támogatásért és azt európai uniós pályázati pénzekért tesznek meg mindent, vagyis a gyerekekért és a kerület legrégibb iskolájáért, abban a XI. kerületben, ahol a Szent Imre templom mellett gróf Klebelsberg Kunónak, az iskolák ezreit alapító nagy kultuszminiszternek a szobra áll.
Tisztelt Ház! A szülők, a tanárok, az iskolát pártoló, több párthoz tartozó helyi önkormányzati képviselők és a körzet egyéni képviselője, jómagam csak kérni tudunk, dönteni nem mi fogunk. Akik azonban majd a kezüket emelik, azoknak lelkiismeretük és a világosan kifejezett választói akarat szerint kell majd eljárniuk.
Köszönöm a figyelmet. (Taps a Fidesz és az MDF soraiban.)
