BÁSTHY TAMÁS
BÁSTHY TAMÁS
BÁSTHY TAMÁS (Fidesz): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Az európai kultúrkör hagyományos, bensőséges ünnepe a minden év május első vasárnapján tartott anyák napjai megemlékezés, ünnepség, az anya és gyermekei között örökösen meglévő, mélységes szereteten nyugvó együvé tartozás ünnepe. Ez a biológiai és lelki tényezőkön nyugvó, örökösen megújuló, mindig friss és üde, a teremtés óta az emberiség sorsát meghatározó, történelmét alakító legőszintébb kapcsolat, a feltétlen, odaadó szeretet édesanya és gyermekei között normális esetben egy életre szólóan határozza meg, szolgáltatja az alapot arra, hogy ezen a napon az édesanyákat köszöntsük; az édesanyákat, akik egész életük legfőbb céljául gyermekeik boldogságát, boldogulását választják.
Az év 365 napjából legalább ez az egy nap az, amely remélhetőleg minden gyermeket, ifjút és idősebbet megtorpanásra késztet, hogy legalább egyszer az évben megtegyük azt, amit mindennap kellene, köszönetet mondjunk, szeretetünket tudatosan is kimutassuk édesanyánk felé; köszönetet azért az önzetlen életért, amelyet a gyermekáldás választásától és elfogadásától, vállalásától kezdve élete utolsó percéig gyermekéért élve vállal a legszebb hivatást választó édesanya, akit a magyar nyelv magától értetődő szeretettel, nagyrabecsüléssel a legszebb szóval illet: édesanyám, édesanyánk.
Ez a gyönyörű szó kisgyermekben a biztonságot, a feltételek nélkül mindig kitárt ölelő anyai karokat, a semmivel nem pótolható szeretet melegét jelenti, függetlenül a szegénységtől vagy gazdagságtól, függetlenül a ragyogó szépségtől vagy szerényebb külsőtől. A gyermek szemében a legszebb, a legdrágább az ő édesanyja, aki számára senki és semmi nem fontosabb, mint ő, a gyermeke, ők, a gyermekei. Ő az édesanya, aki képes a mindennapi csodákra, aki úgy tudja szétosztani gyermekei között végtelen szeretetét, gondoskodását, hogy minél többfelé oszlik az, annál több jut belőle mindenkinek. Ősidők óta folyamatosan ismétlődik ez, hála istennek, ezért van ez a gyönyörű szép május eleji ünnepünk hosszú idők óta.
Látszólag személyes ez az alkalom; anya és gyermekei meghitt kapcsolatát, bensőséges viszonyát hivatott méltatni, ünnepelni. Globalizálódó világunkban azonban ez a nap egyre inkább válik társadalmi jelentőségűvé, és a társadalom, a jövő alakulása szempontjából már nem lehet közömbös, hogy ahogy a gyermek legtermészetesebb közege, biztonságot, meleget, táplálékot nyújtó kapcsolata az édesanya, úgy az anyák legfontosabb, szinte nélkülözhetetlen, semmi mással nem pótolható élettere a család.
(22.10)
A család, amelynek úgy a legfontosabb alkotója az édesanya, hogy boldogságának, biztonságának alapvető lételeme a társ, a férj, a védelmező és tápláló erő, amelyre mindig és minden körülmények között feltétlen támaszkodni lehet, és jelen világunkban egyre növekvő mértékben szükséges. Ez az apró kis közösség, a család, amely az édesanya boldogságán keresztül a gyermekek biztonságos, harmonikus fejlődését képes biztosítani, miközben az otthonról kapott és hozott szeretetet a gyermekek egész életük során képesek a társadalomban szétsugározni, embertársaikkal megosztani.
Éppen ezért ez a gyönyörű nap, az anyák napja már nemcsak személyes ügy, személyes ünnep. Ahogy ez a nap nemcsak a család ünnepe, ez a nap minden egészséges társadalom egyik legfontosabb napja kell, hogy legyen, hiszen gyermekeinkben a jövő nemzedéket köszöntjük és tiszteljük. A jövő nemzedék kezében pedig nemzetünk sorsa van, az európai Magyarország sorsa, az élhető, modern társadalom pedig feltételezi az alapvető emberi értékek megtartását, ápolását, továbbfejlesztését.
Az édesanyáktól kapjuk legfontosabb nemzeti kincsünket, amit nem véletlenül hívunk anyanyelvnek, amely senki másnak nem lehet fontosabb és szebb, mint nekünk, akikre édesanyánk bízta e gyönyörű kincset.
Az elmondottak alapján összefüggésében nézve e gyönyörű napot, meg kell állapítani, hogy az anyák napján a társadalom is önvizsgálatot kell, hogy tartson. Biztosított-e, megtett-e minden lehetségest az édesanyák boldogságáért? Méltányolja-e eléggé, megbecsüli-e, megköszöni-e, honorálja-e az édesanyáknak azt a senki más által el nem végezhető hivatását, amely a nemzet jövőjének letéteményese, melyről bátran mondhatjuk, hogy nemzetünk jövője az édesanyák kezében van? Legyen tehát ez a nap a társadalom önvizsgálatának is a napja, s erre évente ne egy alkalommal kerüljön sor, hanem egy folyamatos, minden szándékunkat, cselekedetünket megelőző szempont legyen, hogy soha ne kelljen édesanyákat olyan választás elé állítani, hogy gyermek vagy karrier, család vagy önmegvalósítás, és sorolhatnám még, mert minden “vagy” után olyan célkitűzés következik, amely feltételezi, elvárja és alapvető értékké teszi az édesanyákat, az édesanyák hagyományos, senki által nem pótolható, át nem ruházható családi és össztársadalmi szerepvállalását. Mert boldog csak az a társadalom, az a közösség lehet, ahol az édesanyák boldogok. Az édesanyák pedig ott boldogok, ahol a gyermekeiket biztonságban és önmagukat megbecsülésben, szeretetben érzik.
Köszönöm szépen. (Taps az ellenzéki oldalon.)
