SISÁK IMRE JÁNOS
SISÁK IMRE JÁNOS
SISÁK IMRE JÁNOS (MDF): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Tisztelt Miniszter Asszony! A Magyar Demokrata Fórum legkomolyabb félelme úgy fogalmazódik meg a benyújtott törvényjavaslattal kapcsolatban, amely most itt a mai vitanap alapját képezi, hogy a tervezet megfosztja a magyar állampolgárokat az egyenlő ellátáshoz való joguktól.
A miniszter asszony a törvény korábbi általános vitájában elhangzott expozéjában egyértelműen kitért arra, hogy a törvényjavaslat nem a tulajdonosváltást helyezi a középpontba, és az állam nemcsak hogy nem vonul ki az egészségügy fenntartásából, hanem folyamatosan és jelentős mértékben emelni kívánja a közfinanszírozás arányát.
Tisztelt Miniszter Asszony! Ezzel egyetlen problémánk van mint kórházfenntartó önkormányzatnak, hogy bizony ebben az esztendőben ezt nem igazán észleltük. Vannak olyan területek, ahol a cégek érdeklődése a profittal egyetemben megfelelő lehet, de van olyan egészségügyi ellátás, így a krónikus osztályokon végzett ellátás, valamint az ápolási osztályokon végzett ellátás, ahol nagyon komoly problémákat vet fel ez a helyzet. Tudjuk, hogy ez a terület a szociális és az egészségügyi ellátás mezsgyéjén helyezkedik el, és bizony minden egyes kórháznak nagyon komoly veszteséget termelő ágazat. Akkor, amikor a magyar lakosság elöregedő lakosság, amikor a családok egyre kevésbé tudnak gondoskodni vagy akarnak gondoskodni - idézőjelbe téve - a hozzátartozóikról, akkor bizony ezek a kérdések nagyon fontos problémákat vetnek fel.
Az ellenzék egyébként három fő kérdés köré csoportosította az aggályait. Az első kérdés az volt, hogy a törvénytervezet elfogadása után mi garantálja azt, hogy az egészségügyi ellátások színvonala nem fog romlani, legalább a jelenlegi színvonalat megőrzik. A második nagy kérdés az volt, hogy mi a garancia arra, ha jönnek a szakmai és pénzügyi befektetők, de főképp a szakmai befektetők, akkor ezek a cégek nem piacot fognak csupán vásárolni az egészségügyben. A harmadik fő kérdés pedig az egészségügyi dolgozók helyzetével foglalkozott.
A vitában többször elhangzott, hogy ezek légből kapott gondolatok. Nos, én úgy gondolom, hogy azok, akik egyébként televíziót néznek, újságot olvasnak, bizonyos szakmai szervezetek képviselőit hallgatva igenis komolyan veszik ezeket a gondolatokat, az Egészségügyi Dolgozók Demokratikus Szakszervezetének vagy éppen a Magyar Orvosi Kamarának a véleménye tökéletesen egybecseng ezekkel az aggályainkkal.
Az egészségügyi ellátás színvonalával kapcsolatosan többen megfogalmazták azokat a kritikákat, amelyek szerint nincs arra semmi garancia, hogy a jövőben az egészségügyi ellátások ugyanolyan területi lefedettségben és minőségben jussanak el a betegekhez. Sokan felvetették azt, hogy ha profitorientált cégek, gazdasági társaságok fogják a jövőben az egészségügyet üzemeltetni, privatizálni, és ők természetesen profitot akarnak teremteni, ezt ki akarják vinni az egészségügy rendszeréből, akkor vajon az egészségügy finanszírozása milyen lábakon fog állni.
A második kérdésnél sokan vitatták azt, hogy mit is jelentenek a szakmai befektetők. A beszállító cégeket jelentik, akik gyógyszert, gyógyászati segédeszközt szállítanak az egészségügyi piacra, vagy szakmai befektetőknek értjük-e, gondoljuk például a szakdolgozókat?
Az egészségügyi dolgozók jövője kapcsán szintén többen megfogalmazták az aggodalmukat. Többen aggódnak amiatt is, hogy megszűnik a munkahelyük, vagy olyan átszervezések lesznek, amelyek az ő státusukat, jogállásukat veszélyeztetik. Itt szintén szeretnék visszautalni a Magyar Orvosi Kamara vezetőinek, illetve az EDDSZ vezetőinek tegnap is elhangzott nyilatkozataira. Abban egyetértünk, hogy oly módon kell szabályozni ezt a kérdéskört, ami egyértelműen garantálja a szolgáltatások biztonságát, garantálja az egészségügyi ellátás jelenlegi színvonalát, és lehetőség szerint legalább olyan szinten, mint azt most is tapasztalhatjuk. Ezenkívül garanciák szükségesek az egyenlő hozzáférés lehetőségének a biztosításához is.
Lényegében ez a vita ellenzék és kormánypártok között nagyon könnyen feloldható lenne, ehhez szorosan kapcsolódik az, miszerint lehetőséget teremtünk-e arra, hogy prioritást kapnak az ágazatban dolgozók mint igazán szakmai befektetők, tehát olyan egészségügyi dolgozói csoportok, amelyek úgy gondolják, hogy az ő felkészültségük, az ő elképzelésük megfelelő arra, hogy egy nagyobb egészségügyi intézményt üzemeltessenek, vagy netán tulajdonba vegyenek át. Ennek a lehetősége az, ami komoly vitákat vált ki, vagy pedig a törvény módosításával ezt teljesen lehetetlenné tesszük.
A törvény általános vitájában elhangzott, hogy a tényleges magánosítás az úgynevezett tőkeemeléses formában lehetséges. Nem kaptunk egyértelmű választ arra, hogy akkor, amikor milliárdos nagyságrendekről van szó, melyek azok az értékesítési szempontok, amelyek egy adott intézményt értéken tudnak mérni, és függetlenül attól, hogy tisztában vagyunk mindannyian azzal, hogy az önkormányzati törvény értelmében az önkormányzatoknak a vagyonkatasztert el kellett készíteni és azt el is készítették, úgy gondoljuk, hogy egy átalakulás során abszolút nem mindegy, hogy könyv szerinti értéken, beszerzési értéken vagy működési értéken tesszük-e meg ezeket az átalakításokat, illetve történik meg a tényleges privatizáció. Úgy gondoljuk, hogy erre vonatkozólag azért valamilyen fokú utalást a törvényben feltétlenül kellene tenni.
A miniszter asszony múlt év november 4-én egy napilapban tett nyilatkozatában azt mondta, hogy az egészségügyben dolgozóknak soha nem lesz annyi pénzük, hogy rendbe tegyék a rendszert, azaz - lefordítva -, hogy a magánosításban részt vegyenek. Ezzel az a félelmünk, hogy már akkor eldőlt ez a kérdés. Mi nagyon sajnálatosnak tartjuk, hogy a kormány eleve feladja azt a lehetőséget, hogy az egészségügyi dolgozók gazdálkodnának ezzel a vagyonnal, és inkább arra ösztönöznénk mi a kormányzatot, hogy egy megfelelő hitelkonstrukciót kellene ennek a törvénynek a hátterében elhelyezni, hogy azok a dolgozók, akik indíttatást éreznek arra, hogy e folyamatban részt vegyenek mint leendő tulajdonosok, valóban meg tudják ezt tenni.
Úgy gondoljuk, számos érv fogalmazódott meg amellett, hogy abban az esetben, ha valaki profitszerzési lehetőségként tekint az egészségügyre, akkor ezt a profitot előbb vagy utóbb kivonja az egészségügyből, és ez valakiknek a sérelmére fog történni. Mi ezért mondjuk azt, hogy az ágazatban dolgozók lehetőséghez juttatása nyilvánvalóan szükséges és fontos lenne.
Természetesen a legfontosabbnak azt tartjuk, hogy az egészségügy alanyai, a betegek kaphassák meg mindazokat a szolgáltatásokat és olyan színvonalon, ahogy azt a miniszter asszony is elmondta, ehhez azonban a törvény vitájában nagyobb elfogadottságot kellene az ellenzéki módosító javaslatokkal szemben tanúsítani. Sajnos a mai vitanap egyelőre arról győzött meg, hogy teljesen jogosan aggódunk az egészségügyi ellátás szolidaritási elvéért, és teljesen jogosan aggódunk amiatt, hogy a hozzáférés sérülni fog, lesznek elsőrangú állampolgárok, akik meg tudják fizetni a szolgáltatást, és nagyon jó minőségű ellátásban részesülnek, és lesznek olyan betegek, akik a maradékelv alapján tudják igénybe venni az egészségügyi ellátást.
(11.00)
Ugyan miniszter asszony az expozéjában azt mondta, hogy ez a rendszerben jelenleg is meglévő helyzet, de mi úgy gondoljuk, ezt a jövőben talán nem kellene erősíteni. Bízunk benne, hogy ez nem így lesz.
Köszönöm, hogy meghallgattak. (Taps az ellenzéki képviselők padsoraiban.)
