PAPP JÓZSEF
PAPP JÓZSEF
PAPP JÓZSEF (MSZP): Köszönöm, elnök úr. Miniszter Asszony! Tisztelt Ház! Nem egészségügyi szakemberként szólok a politikai vitanapon; kétféle módon kapcsolódom az egészségügyhöz: részben mint egy fenntartó önkormányzat polgármestere és részben mint néha beteg.
A vitanap álkérdése helyett önkormányzati vezetőként a fő kérdés a következő: érdekeltek vagyunk-e a mai helyzet fenntartásában, abban, hogy alulfinanszírozott az egészségügy, abban, hogy nem hatékonyan használja fel a közpénzt, abban, hogy alulfizetett egészségügyi dolgozókat hajszolunk túl, abban, hogy magas színvonalú működés és fejlesztés hiányzó forrásait az önkormányzatok nem fogják tudni biztosítani az intézményeknek? Fontos az is, hogy egészségtelenül élünk, magas a megbetegedések aránya, de nem tudjuk megadni az embereknek a legújabb eszközöket és a legújabb, ezért legdrágább eljárásokat, amivel meggyógyulhatnak.
Nekünk tehát önkormányzati szempontból mi a legfontosabb? A legfontosabb az ember. Nemcsak a beteg - az ember. Az ember, aki megőrzi az egészségét, őrizze meg minél tovább, és ha beteg, akkor mindent tudjunk megtenni a gyógyulása érdekében. És az ember, aki egészségügyi dolgozó is; aki egzisztenciális biztonságban élő, nyugodt, pihent orvos és ápoló kell hogy legyen. És működőképes önkormányzati intézmények fontosak nekünk mint fenntartóknak, hogy az ingatlanok és az eszközök biztonságban működtethetők és fejleszthetők legyenek, hogy fizetőképes legyen az intézményünk, hogy az intézmény szakmai műhely is tudjon lenni, felkészült és innovatív dolgozókkal. Mindezekből, amiket elmondtam, következik néhány dolog.
Érdekeltek vagyunk mi, önkormányzatok az egészségügyi rendszer átalakításában, és ezért partnerek is. Az egészségügyi dolgozók tavalyi béremelése nyugalmat és bizalmat eredményezett a szférában. Az intézmények működésének átalakításáról most a parlamentben folyó törvény számomra nem privatizációs törvény, nem arról szól, hogy ki lesz a tulajdonos, hanem arról, hogy szabályozott forrásbevonás, tőkebevonás történik az egészségügybe. Egy ellenzéki képviselőtársam itt azt mondta, hogy rá akarjuk bízni az egészségügyi reformot a tőkére. Nem akarjuk rábízni - segítségül akarjuk hívni a tőkét. Nem az intézmények kötelező jövőbeni működési módját írja elő ez a törvény, hanem egy lehetőséget szabályoz, és aki nem akarja ezt a lehetőséget és nem akar átalakulni, azt senki nem fogja, egyetlen fenntartót sem fognak arra kényszeríteni, hogy átalakítása az intézményét. Viszont megakadályozza a kimazsolázást, megakadályozza azt, hogy a jól finanszírozott tevékenységeket kivigye a vállalkozás, és a rosszul finanszírozott, nehezen működtethető maradékkal pedig kínlódjon az önkormányzat.
A közpénzek hatékony felhasználása is nagyon fontos, és bár azt mondjuk, hogy az egészségügy alulfinanszírozott, én csornai példát tudok mondani arra, hogy az irányított betegellátási modellkísérletben bizony az országos átlaghoz képest hihetetlen megtakarításokat értünk el három év alatt. 2000-ben 30 millió forintot takarított meg az országos átlaghoz képest a kórház, 2001-ben már Csorna és Mosonmagyaróvár és a 34 háziorvos közösen úgy 80 milliót, hogy ez a csornai kórházra eső rész volt, és kapaszkodjanak meg, 2002-ben 588 milliót a két intézmény és a 34 háziorvosi körzet együtt, amiből a csornai kórházra 131 millió forint jutott. Tehát van belső tartalék is. Az egészségügyi dolgozók jogállásáról szóló törvény rendezi a dolgozók helyzetét, attól függetlenül, hogy milyen intézménytípusban dolgoznak; én azt hiszem, ez nagyon fontos dolog.
Én megértem azokat, akik aggódnak. Információ hiányában könnyen éled a félelem, és sajnos sok hazugságot hallanak, ma is volt itt három szembetűnő. Csáky András itt politikai üldözésről is vizionált. A mi kórházigazgatónk a jobboldali pártok közös polgármesterjelöltje volt az ősszel, a csornaiak bölcsessége eredményeképpen mind a ketten maradtunk a helyünkön, és maradt a kölcsönös tisztelet és a jó együttműködés is köztünk. Selmeczi Gabriella azt jósolta, hogy a betegeknek fizetni kell - én ennek nyomát nem találtam az előterjesztett törvényjavaslatokban. A szolgáltatást jövőre is és a jövőben is a társadalombiztosítás vásárolja a betegek számára, és a beteg ahogy ma nem tudja, a jövőben sem fogja tudni, hogy magán-, állami vagy önkormányzati tulajdonú ellátást kap-e. És végül: ezrek vagy akár százezrek fogják elveszíteni az állásukat. Én viszont fenntartóként azt tapasztalom, hogy nagyon nehéz egészségügyi dolgozót kapni, jelen pillanatban munkaerőhiány van, viszont a jobb munkakörülmények esetén vissza fognak jönni a dolgozók.
A célunk tehát az, hogy az emberek minél tovább maradjanak egészségesek, a betegek társadalmi és földrajzi különbségtől függetlenül kapják meg az ellátásokat, a szegény ne legyen beteg, a beteg pedig ne szegényedjen el.
Köszönöm a figyelmüket. (Taps az MSZP és az SZDSZ soraiban.)
