KÓSÁNÉ DR. KOVÁCS MAGDA
KÓSÁNÉ DR. KOVÁCS MAGDA
KÓSÁNÉ DR. KOVÁCS MAGDA (MSZP): Köszönöm, elnök úr. Képviselőtársaim! Miniszter Asszony! Ott szeretném kezdeni, ahol Gulyás József képviselőtársam kezdte, hiszen én is szeretném határozottan kimondani, hogy a politikai vitanap témájaként megjelölt kérdés hamis kérdés, rossz alternatívát jelöl, és rossz premisszákból jó konklúzióra jutni rendkívül nehéz. Természetesen ma nekünk, mindannyiunknak a betegek védelméről kell beszélnünk, és nem hiszem, hogy bárki feltételezhetné, hogy van képviselőtársaink, a kormány képviselői között olyan, aki képviselői vagy miniszteri esküjét nem akarja betartani, hiszen ez az eskü arra kötelez minket, hogy az alkotmányt és a törvényeket megtartsuk.
Márpedig az alkotmány szerint a legalapvetőbb emberi jogok egyike a legmagasabb szintű testi és lelki egészséghez való jog. Az alkotmány kimondja azt is, hogy az embert születésétől fogva megilleti az emberi méltóság joga. Hozzá szoktam tenni, hogy sajátos módon még a halála után is, hiszen az emberi mivoltot őrző test maradványai is élvezik az alkotmány emberi méltósághoz kötődő jogvédelmét. De az emberi méltóság joga természetesen kiemelten illeti meg a beteg embert, megilleti az egészségügyi dolgozót, és megilleti azt a hozzátartozót is, aki beteg embertársának a képviseletében és védelmében jár el.
Felszólalásomban nagyon röviden szeretnék szólni arról a jogintézményről, amelyik ezeket az emberi jogokat és magát a betegség által sújtott személyt hivatott védeni, és utána, talán nem csodálkoznak, ha az idős emberek egészségügyi és szociális problémáiról szólok.
Az 1997-es egészségügyi törvény hívta életre a betegjogi képviselők jogintézményét. Úgy tűnik, hogy az elmúlt időszakban, az elmúlt években az emberi jogok sérelme túlmutat azon a határon, amelyre eredetileg létrehoztuk az országgyűlési biztosok jogintézményét, és amelynek a funkciója az állampolgár és a közhatalom konfliktusaiban az állampolgár érdekeit védeni. Egyre többrétű sérelem éri az állampolgárokat, és egyre differenciáltabb a jogvédelem iránti igény. Törvényjavaslatok születnek vagy vannak születőben, és lehet, hogy érdemes lenne egyszer magasabbról rátekinteni ezekre az újonnan megjelenő védelmi igényekre, érdemes lenne egy tágabb látókörben végiggondolni, hogy a betegeknek ezt a sajátos fogyasztói védelmét hogyan lehetne továbbfejleszteni, hogyan lehetne bővíteni. Hiszen heti két órát nem főállásban eltölteni igen nagy szakmai és emberi áldozat, de a mai igények mellett már minden bizonnyal nem elegendő, és egy ilyen, magasabbra emelt törvényi rendezés megoldhatna olyan speciális problémákat is, mint a diákok vagy a katonák jogvédelme.
Képviselőtársaim! A betegek között is az öregedő Európában külön figyelem illeti meg az idős betegeket. Az idős betegek esetében az emberi méltóság alkotmányos joga az önállóságuk védelmét jelenti, hiszen a függőség, a dependencia fenyegeti őket anyagi, fizikai, mentális és pszichés okok miatt. És hogy ez a függőség ne okozzon emberi tragédiát vagy akár halált, az az egészségügyi és szociális ellátás felelőssége.
A beteg vagy a profit védelme - rossz kérdés. De Selmeczi Gabriella kétségtelen bájjal azt ajánlotta, hogy legyünk konstruktívak, és gondolkozzunk együtt. Szeretnék jó kérdéseket sorakoztatni helyette. Mert jó kérdés az, hogy lehet-e interdiszciplináris, azaz az egészségügyi és szociális tudomány között mozgó rendszert kiépíteni az egészségügyi és szociális problémák együttes kezelésére az idős emberek esetében. Jó kérdés, hogy lehet-e növelni a szakmaiság színvonalát ebben a sajátos tudományközi tudományban. Jó kérdés, hogy lehet-e az erősebben piacképes szociális ellátásban a családok hozzájárulási képességét és szándékát növelni, hiszen a családokat tönkreteheti egy otthon elláthatatlan idős ember. És jó kérdés az, hogy lehet-e ezt a rendszert úgy kiépíteni, hogy az önerő mozgósítására nem képes, szegény idősek se kerüljenek a társadalom szélére.
Jó kérdés, hogy össze lehet-e illeszteni az egészségügyi és szociális ellátás igényeit az időskori függőség típusa és súlyossága szerint, hiszen van olyan beteg, aki intézeti ellátásra szorul; de van olyan, akinek nem szirénázó mentőautóra, esetleg csak egy Suzukiban ülő szakemberekre van szüksége, ha a feleségét kórházba szállítják, és ha ő a hatvanéves házassága alatt soha nem tanulta meg, hol van a fehérneműje és a müzli reggelire, akkor ne haljon bele az egyedüllét traumájába. Meggyőződésem, hogy lehet igennel válaszolni erre a kérdésre, és akkor nem fordul majd elő, hogy egy négynapos ünnep előtt 19 beteget vesznek fel egy aktív belgyógyászati osztályra, ahol egyébként a felvételi létszám naponta a 2-3 főt nem haladja meg.
Nem jó kérdés, hogy a beteg vagy a profit védelme a dolgunk. És az nincs benne az alkotmányban, hogy a tőketulajdonosokat szeretni kell. Én világéletemben a munkaerő-tulajdonosok oldalán álltam, de be kell vallani, hogy a tőketulajdonosok beruházási képességére szükségünk van, és garanciákat kell biztosítani arra, hogy a profit érdeke soha és sehol ne előzhesse meg a beteg érdekét. Ez közös érdekünk, és közös bennünk az elszántság. Senki ne gyanúsítsa a másikat az ellenkezőjével! És ha ez így van, akkor olyan lesz a betegellátás, ami megőrzi az emberi méltóságot, és biztosíthatja a legmagasabb szintű testi és lelki egészséghez való jog megvalósulását.
Köszönöm szépen. (Taps.)
(11.10)
(Nagy Nórát a jegyzői székben Béki Gabriella váltja fel.)
