GÖNDÖR ISTVÁN
GÖNDÖR ISTVÁN
GÖNDÖR ISTVÁN (MSZP): Tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Képviselőtársaim! Legelőször hadd kezdjem azzal, az 1890-es évekből egy akkori kormánypárti képviselő idézetével, aki azt mondta, hogy hol tarthatna ez az ország, ha olyan bátrak tetszettek volna lenni akkor, amikor kormányon voltak. De köszönjük szépen az intelmeit.
Képviselőtársaim! A rendszerváltást követő gyors piacosodás, liberalizáció következtében az egészségügy környezete gyorsan és rohamosan piacosodott. A beszállítói oldalon akadálytalanul érvényesültek a piaci hatások, míg belül a rendszer őrizte örökölt állami és félállami karakterét. A változás kemény kihívás elé állította az egészségügyi rendszereket, kiélezetten jelentkezett az orvosilag indokolt, gazdaságilag megengedhető problematika. A piaci hatások kezelésére nem alakultak ki megfelelő rutinok, hiányzott a megfelelő tapasztalat, a technikák, az infrastruktúra, a rendszerek védtelenebbek, felkészületlenebbek voltak.
Mi az, amiben egyetérthetnénk? Szeretnénk mindannyian több jövedelmet kapni, kevesebb adót és járulékot fizetni, magasabb egészségügyi szolgáltatást kapni. Ezzel talán az egészségügyben dolgozók is egyetértenek, mert ez számukra is jobb feltételt jelentene, jövedelemben és technikai, technológiai feltételekben egyaránt.
Mi kell ehhez? Több pénz, a mainál jobb forráselosztás és természetesen hatékonyabb gazdálkodás. A több pénzről már mindenki beszélt, a járulékok emelése feltehetően a munkahelyek számának csökkenésével járna. Nézzünk új források után, ugyanúgy, ahogy ezt tették mások Európában, tegyük alkalmassá a rendszert a biztonsági és garanciális elemek megtartásával a friss pénz bevonására!
Az Európai Unióban az egészségügyi kiadások a GDP 8,5 százalékát teszik ki, Magyarországon ez mindössze 6,7 százalék, de ha ebből kiemelem a közkiadást, ami 5,1 százalék, akkor ez bizony alacsony. Erre kellene az ellenzéki képviselőknek visszaemlékezni. Amit mi vállaltunk, hogy 5,8 százalékra emeljük ezt az arányt, egy növekvő gazdaságban egy adott arány megtartása is több pénzt jelent, de egy növekvő részarány már érdemben több forrást biztosít, és mi ezt vállaltuk. A kormány vállalása: közelíteni az Európai Unióhoz, jelentős többletforrást felhasználva a közkiadások arányának növelésére. Az EU-hoz való lemaradásunkat egyharmad arányra akartuk csökkenteni.
A finanszírozási gyakorlatban adók, járulékok, fizetendő önrész vagy magánbiztosítás egyaránt megjelennek. Az Unió gyakorlatában a közkiadás 78 százalékot tesz ki, és 22-24 százalék között szór a magánfinanszírozás. Magyarországon a 2000. évi példa: 75 százalék a köz- és 25 százalék a magánfinanszírozás. Ezt ajánlanám Selmeczi képviselő asszony figyelmébe.
Az EU-ban két irány figyelhető meg: vagy adókból, vagy szolidaritáselvű, biztosítás alapú rendszerből, de ez utóbbi a jellemzőbb. Ez összefügg a tulajdonviszonyokkal is; a biztosítás alapú rendszerben az ellátórendszer általában vegyes vagy a magántulajdon a domináns. Itt a szolgáltatást nyújtó, a vevő és a fizető elválik egymástól.
Egészségügyi vonatkozásban is el kell helyezni magunkat Európában. Az Unióban elvárás van, de nincs egységes modell, szolidaritás és méltányos hozzáférés. Magyarországon a korábbi szervezés elve a mennyiségi elv, az extenzív fejlesztés volt. Több orvos, több ágy egyenlő jobb ellátással. Ezzel szemben mit mutatnak a tények?
A közkiadások a GDP-n belül ’98-2000 között csökkentek, miközben a magánkiadások növekedtek. Ez konkrét statisztika. Tehát miközben a gazdaság 9,6 százalékkal növekedett, az egészségbiztosítási kifizetés reálértéken 1 százalékkal csökkent. De mondok még szörnyűbbet: a beruházások mínusz 24 százalék. Tessék egy kicsit elgondolkodni! A folyó közkiadás csökken, a beruházási közkiadás csökken, a folyó magánkiadás nő. Mi ez, ha nem finanszírozási átrendezés, de Fidesz módra?
Magyarországon a közpénz a fedezete az ingyenes szolgáltatásnak. A közforrást védeni kell a betegek érdekében, ebben egyetértek Selmeczi képviselő asszonnyal. Miközben egyetértünk abban, hogy a rendszer alulfinanszírozott, ezt mind a két ellenzéki párt elismerte, hogy ma is vannak részterületek, ahol jövedelmet és profitot hordoz a finanszírozás. Az egy főre jutó forrás vásárlóerő alapon Magyarországon két-háromszor kisebb, mint az Unióban. Van is hat-nyolc év hátrányunk az egészséges élettartamot tekintve.
Magát a kérdésfeltevést, hogy betegek és profit: úgy érzem, hogy a kérdésfeltevés hibás, és érdekes a mögötte lévő szándék is. Ugyanis mit jelent a profit? Tőkés rendszerben a tőkésnek a befektetett tőkéhez viszonyított jövedelme. És ki a beteg? Valamely betegségben szenvedő, orvosi kezelésben részesülő személy. A két dolog nem ellensúly, az egyik nem zárja ki a másikat, kivéve, ha a beteg nem termel profitot. Profit hiányában viszont ideges a befektető, a munkavállaló és nagy valószínűséggel következmény a betegség.
Az új források bevonása a kérdésfeltevéssel ellentétben a betegek és az egészségügyben dolgozók érdekét szolgálja. Az egészség-gazdaságtant nem lehet az ipar és a szolgáltatások logikáját követve művelni. Mások az időhorizontok, más természetűek a javak. Az egészség mint jószág nem csupán magántermék, hanem egyúttal közjószág is. A betegség, az ellentét sem csupán magánügy, gondoljunk a járványokra. A kereslet meglehetősen árrugalmatlan, az egészség a beteg ember és a családja számára a szó szoros értelmében mindent megér. A következmény: egy monopolhelyzet a kínálati oldalon, és ezzel torzul a piaci szabályozás. Szigorú szabályozás kell, vagy mondhatom más néven: reguláció az egészségpénztár, az önkormányzatok és a kormány részéről.
A magyar lakosság életmódja rendkívül kedvezőtlen, ennek a következménye a megbetegedés, a magas halálozási arány. A prevenció, a megelőzés lenne a fontosabb, és talán kevésbé az ellátás. Ez már fokozott veszély, nem az ellátatlanság a kockázat, hanem ami előtte van.
Mi lehet erre a válasz? Hatékony kormányzati cselekvés, fenntartható gazdasági növekedés, a társadalmi egyenlőtlenségek csökkentése, az életviszonyok javítása. A profitkilátás nélkül nincs befektetés, nincs növekedés, nincs bevétel és nincs több forrás az egészségügyre.
Szakmai szűklátókörűség, ha csupán a gyógyítás árát igyekeznek tudatosítani és érvényesíteni, eközben elhanyagolják az egészségnek, mint valami ingyen és bőséggel rendelkezésre álló jószágnak az árát. Hölgyeim és Uraim! Az egészség is érték, márpedig ha érték, az egyén és a társadalom számára egyaránt vagyont képez. Pazaroljuk, és akkor költünk igazán pánikszerűen a megjavítására, ha már megrokkant.
Meggyőződésem, hogy a jövő húzóágazata, a tudomány és a technika új és új csodáinak színhelye az egészségügy. A fejlődés, a múlt csupán lassú poroszkálásnak fog tűnni. Az egészségügyi technológiák modernizációja a gazdasági növekedés egyik motorja lehet. Beruházás kell, szolgáltatásfejlesztés, más néven fejlettebb technológia. A kérdés: most fokozatosan végrehajtjuk vagy csak 15 év múlva? Az egészségügyi kiadások egyre növekednek, ennek az okairól hosszan lehetne még beszélni.
Tisztelt Képviselőtársaim! A kérdés: tudunk-e stratégiailag gondolkodni a napi akciók végrehajtása közben, de a napi problémák megoldásait nem feladva, a stratégiai kérdéseket is látni, és azok megoldását preferálni? Mi ezt próbáljuk, és ehhez kérjük megértésüket, segítségüket. Ne áldozzuk fel a lehetőséget rövid távú politikai érdekért! A cél: eredményesebb és hatékonyabb egészségügyi ellátórendszer és egészségesebb nemzet.
Köszönöm szépen a figyelmüket. (Taps az MSZP és az SZDSZ soraiban.)
