DR. VOJNIK MÁRIA
DR. VOJNIK MÁRIA
DR. VOJNIK MÁRIA (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Kedves Képviselőtársaim! Tisztelt Miniszter Asszony! A parlamenti vitanap alkalmat ad a képviselőknek, hogy az ország nyilvánossága előtt kifejtsék gondolataikat arról a témáról, amelyet olyan országos fontosságúnak éreztek, hogy a Ház falai között szükségesnek tartják több órában a lakosságot és egymást tájékoztatni. Természetesen feltehetően abban a reményben kezdeményezik a képviselők ezeket a vitanapokat, hogy kellőképpen megvilágítsák az Országgyűlés és a nyilvánosság számára politikai álláspontjukat, és az adott szakmapolitikai kérdésben, amennyiben abból szakmai és politikai haszon származik, akkor ezt a hasznot és nyereséget természetesen az adott értékrendszer támogatására fölhasználják.
(12.50)
Képviselőtársaim, az elmúlt közel négy órában kiderült, hogy a beadott címmel a vitanap kezdeményezésének nincs értelme, ugyanis fideszes képviselőtársaink hozzászólásaikban még a kérdés - melyet úgy tettek fel, hogy “Magyar egészségügy: betegek vagy a profit védelme” - indokoltságát sem tudták megvédeni. Mégis hálával tartozunk nekik, mert így a Szocialista Párt képviselőinek felkészültségéről, a betegek, az ország lakossága iránti odaadásáról, az egészségügy és az egészségügyi dolgozók iránti elkötelezettségükről, a törvények és a szabályok betartásának fontosságáról az önkormányzatiság híveiként meg tudtunk nyilvánulni, és meg tudtuk világítani az álláspontunkat.
Tisztelt Képviselőtársaim! Hogy milyen a mai Magyarország, benne az emberek egészségi állapota és az az ellátórendszer, amelyben helyt kell állni a betegekért, a vita alapján - de korábbi ismereteink alapján is - néhány mondatban a következőkben foglalható össze. Magyarországon a lakosság egészségi állapota, ha javuló tendenciát mutat is, még mindig rossz, és lényeges mutatóiban marad el az európai országokétól. A rendszerváltást követően az elmúlt években elbizonytalanodott, az érdemi változásokat halogató egészségpolitikák tudtak csak működni, s nemcsak azért, mert a politikai döntésekben nem volt egységes a mindenkori kormány, hanem azért is, mert ebben a konszenzust a politikai szereplők között általában nem tudtuk megteremteni. Hatalmas területi egyenetlenségek képződtek az egészségügyi ellátás struktúrájában, a lakosság egészségi állapotában és a lakossághoz juttatott egészségügyi források allokációjában.
Egy torz, a mindenkori politikák által tovább torzított, nem megfelelő hatékonyságú egészségügyi ellátórendszerrel kell szembenéznünk. A külső adósságállomány mellett lényeges és hatalmas belső adósságállománnyal küzd az egészségügyi ellátórendszer. Hogy közülük csak kettőt mondjunk: leromlott eszköz- és épületállomány, a szakmai fejlődés nem megfelelő követése, és - nem végső soron - egy, a hálapénz által konzervált belső viszony, jelentős mértékű, de nagyon kis hatékonyságú magánfinanszírozás.
Fideszes képviselőtársaink a Magyar Szocialista Párt és a Szabad Demokraták Szövetségének közös kormányprogramját ajánlották fel a politikai vitában mint megvalósítandó célt. Minden általuk kitalált vagy nekünk megfogalmazott követelmény szerepel a Medgyessy-kormány egészségpolitikájának programjában. (Domokos László: Csak a gyakorlatban nem!) A gyakorlata pedig megfelel a program időarányos végrehajtásának.
A közadókból mintegy 30 százalékkal egészítjük ki a társadalombiztosítási járulékokat, és több mint 300 milliárd forinttal járultunk hozzá az egészségügy konszolidációjához. Bár valóban nem kecsegtet az önök számára politikai nyereséggel, ha ezt újra és újra elmondjuk, mégis úgy gondolom, a választópolgárok nagyon helyesen döntöttek akkor, amikor a szocialista-szabad demokrata kormányt bízták meg azzal, hogy a többlet nemzeti forrásokat az ő érdekükben, az ő hasznukra használjuk fel. Fideszes képviselőtársaim - miközben védték az önkormányzatokat - mélyen leértékelték és alábecsülték az ő szerepüket az emberek egészségéről való gondoskodásban. Úgy vélem, a mi önkormányzati képviselőink, akik a szocialista frakcióban ülnek, kellő szociális érzékenységgel és felelősséggel válaszoltak a helyenként meglehetősen szakmaiatlan, politikailag inkorrekt vádakra.
Az egészségügyi ellátórendszer javítása közforrásokból abban a tempóban, amiben indokolt lenne, tovább nem bővíthető. Azok a fideszes képviselők, akik a parlamenti jegyzőkönyvek tanúsága szerint még emlékeztek arra, hogy a közforrások magánforrásokból is kiegészíthetők anélkül, hogy a betegek sérelme vagy az ellátásbeli hiányosságok lépnének fel - ha megengednek némi malíciát, kis emlékezetjavító pirulát ezennel hozzájárulás-mentesen, ingyen ajánlok fel képviselőtársaimnak. Azért szükséges ez, mert abban az esetben, ha a saját maguk álláspontjához következetesek lesznek - mint ahogy a szocialisták következetesek voltak a választási programjuk megfogalmazásakor és a kormányprogramjuk megvalósításakor -, akkor az állampolgárok egészségügyi ellátásáról a jövőben is az állam fog gondoskodni, ez azonban nem jelenti azt, hogy csak közintézményekben vehetik igénybe ezeket a szolgáltatásokat. Nem fogjuk megbontani a társadalombiztosítás szolidáris rendszerét, viszont jobb minőségű, elérhető, egyenletes színvonalú szolgáltatások vásárlására lehet a jövőben lehetőségünk.
Arra kérem azokat a képviselőtársaimat, akik hajlandók megfontolni a közös cél érdekében való közös cselekvést, hogy gondolkodjanak velünk együtt, és arra kérem azokat, akik az ország nyilvánossága előtt követték ezt a vitát, gondolkodjanak el azon, hogy a 300 milliárd forint, a törvényi garanciák, a betegek és az egészségügyi dolgozók megbecsülésének korrekt szándéka - amely minden javaslatunkban megnyilvánul - nyom-e annyit a latban, mint néhány esetben meglehetősen szakmaiatlan, kizárólag politikai kampány céljára szolgáló megalapozatlan kifejezés.
A jövőben is arra számítok, hogy ezekben a fontos nemzeti kérdésekben újra kialakítható lesz a nemzeti konszenzus. (Taps a kormánypárti oldalon.)
