DR. VIDORNÉ DR. SZABÓ GYÖRGYI
DR. VIDORNÉ DR. SZABÓ GYÖRGYI
DR. VIDORNÉ DR. SZABÓ GYÖRGYI (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Államtitkár Úr! Ott szeretném folytatni, ahol Kósáné Kovács Magda abbahagyta: az egészségügy legfontosabb szereplőjének, a betegnek a védelmével kapcsolatban szólnék.
A magyar jogrendszer törvényi rangra emelte a beteg védelmét. Az 1997-ben született egészségügyről szóló törvény kimondja, hogy az államnak biztosítania kell a betegek általános emberi és állampolgári jogain túl az egészségügyi ellátás során jelentkező speciális jogainak érvényre juttatását. Szinte mindannyian voltunk már betegek, és éreztük, hogy nincs kiszolgáltatottabb helyzet, mint a betegé. Olyan különleges fizikai és lelkiállapot ez, amely a legmagasabb rendű védelmet igényli.
Hogyan képes jogrendünk eleget tenni ennek a feladatnak? A törvény elsősorban az egészségügyi szolgáltató számára ír elő kötelezettséget, és nem választja szét aszerint, hogy a beteg közszolgáltatóhoz vagy magánszolgáltatóhoz fordult-e. Egyformán követeli minden szektortól, mint ahogyan a szakmai szabályok betartását is.
Az egészségügyi szolgáltató köteles arra, hogy a beteget - persze egészségi állapotától függően - már a felvételkor, illetve a beavatkozás, ellátás megkezdése előtt részletesen tájékoztassa a betegjogokról, azok érvényesítésének lehetőségéről, vagy akár az intézmény házirendjéről. Természetesen a beteg rendelkezhet úgy is, hogy ezt nem kívánja személyesen meghallgatni.
Ez a törvény úgynevezett panaszjogot biztosít a beteg számára, aki élhet ezzel, ha úgy érzi, hogy az ellátásával kapcsolatban jogai valamilyen sérelmet szenvedtek, és azt is részletesen szabályozza, hogy az egészségügyi szolgáltató vagy a fenntartó nem tekinthet el az eljárás lefolytatásától, köteles a panaszt kivizsgálni. A vizsgálatról és annak eredményéről a beteget tíz munkanapon belül tájékoztatnia kell. Mindez nem akadálya annak, hogy a beteg, ha úgy látja, a panasz kivizsgálása érdekében más szervhez is fordulhat, és erre a körülményre a szolgáltató maga kell hogy felhívja a beteg figyelmét. A panasz kivizsgálásának részletes szabályait az egészségügyi szolgáltatónak a belső szabályaiban kell rögzítenie. Fontos szabály, hogy a panaszokat, illetve az azok alapján megtett intézkedéseket nyilván kell tartani, és azt a vizsgálat során keletkezett anyagokkal együtt öt éven át megőrizni.
Jó esetben a beteg képes arra, hogy a jogait érvényre juttassa és eljárjon saját érdekében, de sajnos nem ez a jellemző. Ki segít akkor neki? Különösen akkor, ha nincs hozzátartozója, vagy ő kora és egészségi állapota miatt nem képes erre?
Az egészségügyről szóló törvény létrehozta a betegjogi képviselő intézményét. A betegjogi képviselő nemcsak azért jött létre, hogy legyen valaki, aki a beteg helyett eljár; sajátos feladatai és lehetőségei is vannak, tekintettel ennek az egészségügyi jogviszonynak a sajátos helyzetére, bár elsőrendű jogosítványa, hogy ismertesse és védje a beteg jogait, és segítse azokat érvényre jutni. Ennek keretében legfontosabb jogosítványa, hogy a beteg meghatalmazása alapján és e meghatalmazás keretei között panaszt tegyen az egészségügyi szolgáltatónál, a fenntartónál. Ugyancsak a beteg meghatalmazása alapján egyes hatósági eljárásokat is megindíthat, és ennek során intézkedhet a beteg megfelelő képviseletéről.
A betegjogi képviselő nemcsak a beteggel áll szoros kapcsolatban, fontos teendője, hogy rendszeresen tájékoztassa az egészségügyi dolgozókat is a betegjogra vonatkozó szabályokról. A betegjogi képviselő ezen túlmenően az egészségügyi szolgáltató működésében általánosan megnyilvánuló jogsértő gyakorlat esetén jogosult arra, hogy felhívja ezekre a hiányosságokra az intézmény vezetőinek figyelmét, amely felhívásra az intézménynek kötelessége válaszolni, reflektálni. Ennek elmaradása esetén a képviselőnek joga van intézkedés végett a megfelelő hatósághoz fordulni.
Meg szeretném jegyezni, hogy a betegjogi képviselő tevékenységi körébe tartozik az is, hogy kiemelten kezelje az életkoruk, testi vagy szellemi fogyatékosságuk avagy szociális helyzetük miatt jogaik érvényesítésében akadályozott személyek védelmét.
A törvény a betegek és az egészségügyi szolgáltatók között felmerült jogviták peren kívüli rendezésére is létrehozott egy sajátos jogintézményt, az úgynevezett közvetítői tanácsot, hogy ha lehet, akkor ne a bíróság előtt folyjanak ezek az ügyek, hanem már előtte lehessen egyezségre jutni, hiszen nem mindenki szeret bíróságra járni.
Tisztelt Országgyűlés! Az elmondottak alapján jól érzékelhető, hogy jogrendszerünk a beteg jogainak védelmét kiemelt fontosságúnak tartja, részletesen szabályozza, és mind a közszolgáltatót, mind a magánszolgáltatót kötelezi és elvárja tőlük ennek érvényesítését.
Köszönöm figyelmüket. (Taps az MSZP és az SZDSZ soraiban.)
