DR. TÓTH ISTVÁN
DR. TÓTH ISTVÁN
DR. TÓTH ISTVÁN (MSZP): Tisztelt Elnök Úr! Miniszter Asszony! Tisztelt Ház! A járó- és fekvőbeteg-szakellátásban '93-ban bevezetett teljesítményelvű finanszírozás ésszerűbb, költségérzékenyebb gazdálkodásra késztette az intézményeket. Számos alapvető gond azonban a mai napig akadályozza a hatékonyabb működést. A legfontosabbak: a járó- és fekvőbeteg-szakellátás szerkezetének szakmai, területi aránytalanságai, a szakemberhiány, vidéken elsősorban az orvosok, Budapesten, nagyvárosban a nővérek hiányoznak. Alulfinanszírozottság, az egészségügyi kiadások reálértékének csökkenése - erről Gógl képviselőtársam is beszélt.
Az elmaradó átalakulások, pótlások, fejlesztések becsült összegét körülbelül 1000-1500 milliárd közé teszik. Aránytalan, indokolatlan, sokszor presztízsberuházások történtek. Az utóbbi évek szabályozatlan magánosítása pedig az úgynevezett kimazsolázáshoz vezetett, ennek a lényege, hogy a jobban finanszírozott részegységek kivitele a maradók ellehetetlenülésével fenyeget.
A változtatás szükségességét és sürgősségét felismerve a Medgyessy-kormány egy év alatt a következő intézkedéseket tette. Plusz 300 milliárd forintot tett be az ágazatba, a már sokat emlegetett béremelés nemcsak a jövedelem növelésével és a dolgozók megbecsülésével járt, hanem az elvándorlást is megállította. Kórház-konszolidáció, adósságkönnyítés indult, zajlik egymilliárd forintos komfortosítási program, 15 milliárdos műszerfejlesztés kezdődött, rendeződött a gyógyszer- és laborkassza hiánya, a járóbeteg-szabálykönyv egyeztetése, kiadása, megtörtént az egynapos ellátási formák szakmai szabályainak kidolgozása és az irányított betegellátási modell kiszélesítése.
Az egészségügyi ellátásnak van egy örök alapdilemmája, a mi esetünkben az, hogy mindenki számára hozzáférhető, folyamatos, garantált minőségű ellátást kell nyújtani úgy, hogy közben fenn kell tartani a finanszírozhatóságot, korlátok között kell tartani a közkiadásokat.
Tisztelt Ház! Félúton vagyunk egy több mint tíz éve eldöntetlen folyamatban, hogy milyen egészségügyet akarunk. Államilag szervezett, irányított közellátási rendszert, ami a szakirodalom szerint olcsóbb, igazságosabb, de ridegebb, vagy államilag piacfelügyelt szolgáltatási rendszert, ami rugalmasabb, betegbarát, de kissé drágább. Az előrelépés kulcskérdése az ellátórendszer átalakítása, a hiányzó közforrások pótlása, a hatékonyság javítása, a finanszírozás korszerűsítése. Ennek első lépcsője az átalakulás, az átalakítás szabályozása, olyan intézményi formák, jogi keretek teremtése, amelyek a teljes ellátás minden szintű, fajtájú szolgáltatását befogadják, és biztosítékok legyenek a közvagyon célszerű felhasználására.
Az egészségügyi szolgáltatókról és az egészségügyi közszolgáltatások szervezéséről szóló törvényjavaslat ezt a szabályozást igyekszik megteremteni. Címének megfelelően a betegek számára közpénzből vásárolt szolgáltatásokról, ezek működési szabályairól szól. Nem a privatizáció, nem a tulajdonosváltás az elsődleges célja; ismétlem, nem a privatizáció, nem a tulajdonosváltás. A döntő, hogy az intézmény tulajdonosa válassza ki a leghatékonyabb működési formát. Nem kötelező az átalakítás, nincs presszió például kht.-t vagy más gazdasági társasági formát létrehozni.
Kiemelten hangsúlyoznám: a törvényjavaslat nem tesz lehetővé semmi olyat, ami ma meg nem tehető.
(12.20)
A miniszter asszony már részletezte, de röviden én is összefoglalnám a leglényegesebb eltéréseket, módosításokat a korábbi CVII. törvénytől. Bármilyen gazdasági szervezeti formát engedélyez, nemcsak a nonprofit vállalkozásokat, amelyeknek egyébként az aránya csak 1 százalék körül van. A finanszírozóval direktben megkötött alvállalkozói szerződések helyett a szolgáltatóval kötött közreműködői szerződéseket írja elő, ez a szakmai és pénzügyi ellenőrizhetőség javulásával jár. Nem zár ki egyetlen befektetői kört sem, a szakmai befektetőket sem. A vitában elmondtuk, ha kertészetet akarunk, nem az a szerencsés, ha a kertészmérnököt és a bolgárkertészt zárjuk ki. A korlátok, tilalmak helyett minőségi, pénzügyi, vagyoni garanciákat, biztosítékokat tartalmaz a törvényjavaslat, és megőrzi a gyógyintézetek szervezeti, szakmai egységét, az ellátás minőségét.
Ezek mellett a legfontosabb, számunkra talán leginkább kiemelhető gondolat az, hogy a törvényjavaslat lehetőségeket nyújt - szabályozott, átlátható, garantált feltételű, kiszámítható, hosszú távú piacra, igazi versenyhelyzet kialakulására, a közpénzek felhasználásának az ellenőrzésére, nyomon követhető forrásbevonásra. De ne legyenek illúzióink: a magántőke nem fogja megoldani az ágazat összes baját! Lehetőséget nyújt továbbá a működési, tulajdonosi szerkezet átalakítására és a Johan Béla-program végrehajtására.
A törvényjavaslat tehát fontos, de csak egyik lépése a hosszú távú egészségügyi átalakítási folyamatnak. Kapcsolódnia kell ehhez a hamarosan a parlament elé kerülő úgynevezett jogállási törvénynek, a már sokat említett finanszírozási reformnak, a korszerűsítési programnak, a további ágazati bérfelzárkóztatásnak, állami forrásbővítésnek, a biztosítási rendszer korszerűsödésének és a regionális alapú fejlesztéseknek.
A hevesen ellenzők az egészségügy kiárusításától, az ellátás szétszakadásától, szűkítésétől, tömeges elbocsátásoktól, az állam kivonulásától tartanak. (Közbeszólás a Fidesz soraiból: Jogosan!) Csak az utóbbiakra reagálva: az ágazatból közel tízezer munkaerő, főleg szakdolgozó hiányzik. Ahol eddig a magánosítás megtörtént, többnyire szervezettebb, jobb lett a munka, a bérek is 20-30 százalékkal meghaladják a közalkalmazottakét. Az állam pedig nem vonul ki az egészségügyből, ezt talán bizonyítja a beletett plusz 300 milliárd is. Az ellátás feltételeinek biztosítása egyértelműen állami feladat lesz továbbra is. A célmodell a szolidaritáselvű, közfinanszírozás dominanciájára épülő, egységes társadalombiztosítású, szektorsemlegesen működő szolgáltató rendszer. És a szigorú - legalábbis annak tekinthető - állami, önkormányzati ellátási felelősség sem fog megváltozni. Mi jobb, korszerűbb, szervezettebb ellátást akarunk - remélem, önök is -, nagyobb közteher-növekedés nélkül. Hisszük, hogy jó irányba haladunk. De erről a döntő véleményt nem az Orvosi Kamara, nem az EDDSZ, nem az ellenzék, nem mi, hanem a betegek fogják megmondani.
Köszönöm. (Taps az MSZP soraiban.)
