DR. MÉZES ÉVA
DR. MÉZES ÉVA
DR. MÉZES ÉVA, az SZDSZ képviselőcsoportja részéről: Tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Képviselőtársaim! A szabad demokraták nézete szerint a mai vitanap kötetlenebb formája lehetőséget kínál úgy a kormánypárti, mint az ellenzéki oldal részére ahhoz, hogy végre szakmai érvek hangozhassanak el az egészségügy szerkezetátalakításáról. Ezen álláspontot az egészségügyi szolgáltatókat szabályozó törvényjavaslat általános vitájában elhangzott, inkább politikai, mint szakmai szempontokat hangoztató érvelések és az azokra adott viszontválaszok tartalmából alakíthatta ki minden figyelmes hallgató.
Mi, liberálisok a vezérszónoki véleménynyilvánítást követően valóban csak hallgatói voltunk a vitának, miután úgy ítéltük meg, hogy elsősorban az ellenzék oldaláról görcsös, a tényekhez sokszor a törvényjavaslat szövegét sem ismerő kétséghalmaz fogalmazódott meg csupán, előremutató, konstruktív érvek és javaslatok helyett.
Engedjék meg, hogy ezen tapasztalatok ismeretében a következő néhány percben ne vitatkozásra alkalmat adó véleményt mondjak, hanem olyan tényekről, lezajlott folyamatokról számoljak be önöknek, amelyeknek orvosként személyes tanúja voltam és vagyok.
A nyolcvanas évek elejétől dolgozom járóbeteg-szakrendelő belgyógyászaként. A szakrendelő szervezetileg a tőle 30 kilométerre lévő kórházhoz tartozott, így nem csoda, ha általában nem jutott, nem maradt pénz a felújítására, korszerűsítésére. Az 1997. év második felében a közhasznú szervezetekről szóló törvényjavaslat benyújtásával egy időben városunk önkormányzata visszaszerezte a rendelőintézet tulajdonjogát, és máig egyedülálló módon apportálta a 100 százalékos tulajdonát képező közhasznú társaságba. A közhasznú társaság az önkormányzat alapellátási kötelezettségének, valamint önként vállalt járóbeteg-ellátó tevékenységének magasabb színvonalú végzése érdekében alakult.
A közhasznú szervezetekről szóló törvény hatálybalépésével, 1998. január 1-jével kezdtük meg működésünket. Az ellátás egysége megmaradt, a megyei egészségbiztosító pénztár a komplex ellátás egészére kötött és köt ma is szerződést a társasággal. Az elmúlt öt évben az ellátási paletta bővült, az orvosok és az egészségügyi szakdolgozók magukénak érzik az intézményt, a betegelégedettségi mutatók összehasonlíthatatlan mértékben javultak. Öt év alatt a dolgozók fizetése megduplázódott. Miután az értékcsökkenési leírás mértéke megjelenik a társaság mérlegében, a tulajdonos önkormányzat is pontosan tisztában van azzal, milyen mértékben kell, hogy támogassa a rendelőt. Tiszta gazdasági viszonyok között végezzük a munkánkat, korszerű műszerparkunk, fejlett informatikai rendszerünk, szépen karbantartott épületeink vannak.
Amikor a 2001. évi CVII. törvény megjelent, mindenki arról beszélt, hogy kormányzati mintává váltunk. A szakrendelő közhasznú társasági formája mint egyedül alkalmas gazdálkodó szervezeti forma törvényerőre emelkedik. Körülöttünk mindenki ünnepelt, de csak mi tudtuk, hogy valójában mi az igazság. A közhasznú szervezeti lét öt évének ismeretében tényként állíthatom, hogy forrásaink nem bővültek, nem akadt befektető, aki nem eladni akart volna nekünk, hanem stratégiai partnernek, társnak tekintett volna minket. Az öt év egyenes vonalú fejlődésének ismeretében elmondhatom, hogy megismertük a közhasznú társasági lét korlátait.
A kormánypártok és az ellenzék egyaránt jól tudja és ki is mondja, hogy a magyar egészségügy évtizedes válságából való kijutáshoz elengedhetetlenül szükséges a finanszírozási rendszer reformja mellett az, hogy az intézmények korszerűsítése érdekében a társadalombiztosítási, önkormányzati és kormányzati források mellé jelentős vállalkozói tőkét tudjunk bevonni. Amennyiben ezen állítást tudomásul vesszük, akkor nem tartható tovább a 2001. évi CVII. törvény farizeus szemlélete, amely szerint az egészségügyben kizárólag közhasznúsági alapon lehetne gyógyintézetet menedzselni. Abban az esetben, ha elfogadjuk, hogy a kórház mint üzem a közszolgáltatásokat - víz, villany, gáz, telefon - nyereségérdekelt cégektől vásárolja, és a megrendelt festési felújítástól a sebvarrócérnáig ebből élő vállalkozók a beszállítói, valamint miután már az orvosok jelentős része is számla ellenében gyógyít, milyen álságos önbecsapás volt az előző kormányzat részéről azt állítani, amely szerint a milliárdos költségvetésű fekvőbeteg-gyógyintézetet csak és kizárólag közhasznúan lehet működtetni?
A közhasznúság mint társasági lét az elmúlt öt évben az egészségügy területén kipróbált és a fejlődést csak részterületeken elősegítő gazdasági formává vált. Sikeresen megoldja ugyan a dolgozók érdekeltségbe vonását, a társasági kettős könyvviteli rendszer okán sikeresen mutatja ki a felhasznált forrásokat és a fejlesztéshez szükséges tőkeigényt, de nem vonzó a vállalkozói magántőke számára, miután tisztességes gazdálkodás esetén esélyt sem ad a befektetett tőke megtérüléséhez.
Tisztelt Hölgyeim és Uraim! A szabad demokraták ezért értenek egyet az egészségügyi kormányzat által benyújtott törvényjavaslattal, és a módosító indítványokból is azokat támogatjuk, amelyek mindaddig nem kötik meg a stratégiai befektetők mozgásterét, amíg azok a vállalkozói tőkét forráspótlásra kívánják mobilizálni. A korlátozó garanciákat beépítő javaslatokból támogatunk minden olyan szándékot, amely a tisztességes vállalkozói körnek használ, de kiszűri a felelőtlen, meggondolatlan befektetőket.
(9.50)
A szabad demokraták már a Fidesz-kormányzás idején egyértelművé és a korszakváltás programjaként nyilvánossá is tették elképzelésüket az egészségügy szerkezetátalakítására vonatkozóan. E programunkban így fogalmaztunk: “A magánkézbe adás kiszélesítése azt is jelenti, hogy a következő években túl kell lépni a privatizáció szűk, csak az állami vagyon eladására összpontosító értelmezésén, bevonva e fogalom körébe az állami feladatok átvállalását magánbefektetők által. Ez a privatizáció a költségvetés számára valóban nem bevételt hoz, hanem kiadásokat takarít meg, miközben jobb minőségű szolgáltatást is eredményez. Mivel ezek a folyamatok a jelenleginél szélesebb körben érinthetik többek között az egészségügyet is, a privatizációt a jövőben még inkább össze kell kapcsolni a szintén felgyorsításra váró államháztartási, illetve finanszírozási reformmal.” Ha szigorúan a tényeknél maradunk, akkor belátható, hogy elképzeléseivel az egészségügyi kormányzat jó irányban halad.
Tisztelt Képviselőtársaim! A finanszírozási reformot említettem, mint a szabad demokraták másik sarkkövét, amely nélkül a súlyosan beteg egészségügy nem gyógyítható. Mi úgy látjuk, hogy az előző kormányzat által támogatott irányított betegellátási modellkísérlet fontos előkészítő lépése az egészségügyi szolgáltatások mai finanszírozási rendszerének reformját célzó intézkedéssorozatnak. Az SZDSZ kiemelkedően fontosnak tartja az irányított betegellátási modell továbbfejlesztését. Az eddigi tapasztalatok azt mutatják, hogy mind a betegellátás minőségében, mind a költségstruktúrájában jelentős javulások érhetők el. Röviden, a mostaninál könnyebben átlátható és követhetőbb rendszer hozható létre akkor, ha az ellátásban részt vevők a ráfordítási szempontokat is figyelembe vehetik.
Az ismert tényekből könnyen tételezhetők az irányított betegellátásban részt vevők feladatai, amit egy mondatban úgy foglalhatnánk össze, hogy a beteget az ismert országos átlagnál hatékonyabban kell ellátni, illetve a kialakulható betegségét, betegségeit megelőzni. Ezen cél érdekében az együttműködő ellátók - a háziorvos, a járóbeteg-szakorvos, a kórház - számára szintén tényszerűen az alábbi eszközök állnak: betegúttervezés, megelőző vizsgálatok, beteggondozás.
Az elmúlt három év tapasztalata egyértelműsíti, hogy a betegúttervezéssel a háziorvos több, kifejezetten drága és felesleges vizsgálattól, beavatkozástól mentesíti a pácienst. Amennyiben a járóbeteg-ellátóktól és a kórháztól az információk késedelem nélkül visszaérkeznek a háziorvoshoz, a beteggyógyulási folyamatok radikálisan lerövidülnek, és jelentősen csökken még a gyógyszerfelhasználások költsége is.
Amennyiben ezekben a folyamatokban a megelőző szűrővizsgálatok szerepe is emelkedik, belátható, hogy a korai szakaszban felismert elváltozások kezelése komoly költségmegtakarítást eredményez az egészségbiztosító számára. Ebben az esetben nem kifogásolható, ha ezen a megtakarításon az egészségbiztosító megosztozik a beteggyógyítók sorával, azaz a háziorvossal, a szakrendelővel és a kórházzal.
Úgy látjuk, semmi nem indokolja azt, hogy az irányított betegellátási modellkísérlet még jobban kiszélesített formában, még jobban meghatározott feltételek szerint ne folytatódjék. A szabad demokraták kérik az egészségügyi kormányzatot, hogy gyorsítsa fel az irányított betegellátási modellkísérlet kiszélesítését, amely nemcsak a beteg, hanem az egészségbiztosító, s nemcsak a részt vevő ellátók számára hasznos, de átláthatósága és kiszámíthatósága okán még a szakmai befektetők részére is tervezhetőbbé tenné befektetéseik megtérülését; ezzel ösztönzővé válna az egészségügyi ellátásba vállalkozói tőkét invesztálók számára is.
Mielőtt továbbmennék, szükséges azt a programunkban is szereplő megállapítást tennem, hogy a lakosság egészségi állapotának javításához önmagában az egészségügyi rendszer átfogó reformja kevés. Ehhez az egészségmegőrzés egyéni és közösségi programjai, a felvilágosítás és ennek nyomán minden egyes embertársunk egyéni életmódváltása is szükségeltetik.
Kedves Képviselőtársaim! Amennyiben a tények sorolásánál tartunk, szükséges pár szót szólni a tárgyalás előtt álló jogállási törvénytervezetről is. A liberálisok programszerűen megfogalmazták, hogy a szolgáltatási oldal radikális reformja első lépésének tekintik azt, hogy meg kell változtatni a járóbeteg-szakrendelésen és a kórházakban dolgozó orvosok helyzetét. A körzeti gyermek- és háziorvosok, valamint a fogorvosok után őket is ki kell menteni az évtizedek óta megcsontosodott, a közalkalmazotti jogviszony által is erősített totális hierarchikus rendszerből. Sem az orvosok, sem az egészségügyi szakdolgozók körében nem tartható fenn tovább az ügyeleti pótlékokkal, túlórapénzzel, kiemeléssel és kivételekkel átszőtt mai bérezési rendszer. A kórházi orvosok közalkalmazotti besorolása nem ösztönöz a racionális létszámgazdálkodásra, és nem ad módot a teljesítmény szerinti differenciálásra sem. Tény az is, hogy hasonló a helyzet az egyetemi klinikákon és az önálló, nem kórházhoz tartozó önkormányzati szakrendelőkben is.
Az SZDSZ a szabályozott munkaerőpiac helyreállításában látta és látja most is a megoldást. Arra kell tehát törekedni, hogy a szakrendelői és kórházi orvosok minél nagyobb része a szabadabb, változatosabb, a szakmája és a betegellátás sajátosságainak legmegfelelőbb jogviszonyt alakíthasson ki munkaadójával.
Ezen elvárásainknak eleget tesz a szaktárca által beterjesztett, az egészségügyi dolgozók jogállását újraszabályozni kívánó törvényjavaslat. Elfogadható számunkra, hogy mind az orvosok, mind az egyéb szakdolgozók egységes elvek szerint egy törvény keretén belül kapjanak széles választási lehetőséget is felmutató, kizárólag ésszerű korlátokat állító szabályrendszert. Számunkra nem az a kérdés, hogy miért nem külön-külön törvényben rögzítjük az orvosok és más foglalkozású egészségügyi dolgozók jogállását. A kérdés az, hogy a szabályozás megfelelő megbecsülést és szabadságfokot ad-e a dolgozók számára annak érdekében, hogy megelégedettebben és ennek okán eredményesebben dolgozhassanak, elsősorban - vagy talán kizárólag - a beteg javát szolgálva. Mert a betegről - legyen az gyermek, dolgozó vagy nyugdíjas - nem feledkezünk meg. Ez a mai vita is az ő érdekükben zajlik.
A szabad demokraták meggyőződése, hogy az egészségügyi kormányzat sok jó koncepció közül egy sajátságosan következeteset kíván végrehajtani, amelynek megakadályozása nem lehet feladata senki jó szándékú embernek. Az egészségügyi reformot lépésről lépésre megvalósító törvényjavaslatokat jobbá tévő módosításokkal kell támogatnunk, de végső törekvésünk a fent általam is felsorolt tények tiszteletben tartása, a törvényjavaslatok mielőbbi hatályba léptetése kell, hogy legyen. Hinnünk kell a nagy, államléptékben gondolkozó filozófus, Savigny csaknem kétszáz éve leírt intelmeinek, amely szerint “a történelem az egyedüli útja annak, hogy saját álláspontunk helyes voltáról valódi bizonyosságot nyerhessünk”.
Tisztelt Képviselőtársaim! Hadd induljon el a jelen kormányzati ciklusban az egészségügy reformja azokkal a kis lépésekkel és abban a sorrendben, ahogy a beterjesztők azt tervezik! Nem kell sok idő ahhoz, hogy e lépések helyességéről bizonyosságot szerezhessünk.
Köszönöm megtisztelő figyelmüket. (Taps.)
