DR. GÓGL ÁRPÁD
DR. GÓGL ÁRPÁD
DR. GÓGL ÁRPÁD (Fidesz): Igen tisztelt Elnök Asszony! Miniszter Asszony! Képviselőtársaim! És talán minket figyelő, figyelemmel kísérő Állampolgárok! - akik ismerve, megismerve a kormányprogramokat, úgy érezhették, mint ahogy itt a fölvezetésben hallottuk is, hogy egy rendezettebb, hatékonyabb egészségügy felépítéséről fog szólni az elkövetkezendő négy év.
Azt hiszem, és Göndör képviselőtársam nagyon sok elemével egyetértek, picit zavarban is vagyok, mert én csak egy ilyen kis cédulát hoztam, nem egy kitűnő technikát, és nem biztos, hogy ugyanolyan logikával tudom követni, mert a gép kényszerítőbb, mint a szabad beszéd, de számomra és számunkra világos volt, hogy az utolsó konszenzustól, tehát a kilencvenes évek elejétől eltelt 12 év, megváltoztak a szakmai feltételek, robbanásszerűen változtak meg, a társadalmi igény is megnőtt, és a tapasztalatok is többek lettek, kudarcos, zsákutcás utakat is láttunk.
(Az elnöki széket Mandur László, az Országgyűlés alelnöke foglalja el.)
Ami világos volt, és ami mentén rendeződik a magyar egészségügy, az az 1991-es 60-as országgyűlési határozat, amely a társadalombiztosítás rendszerét kettébontotta, és meghatározta rövid és hosszabb távon is az egészségbiztosítási, a közfeladatú egészségügyi rendszer forrásoldalát, szerkezetét.
Mivel egy örökölt rendszert kellett átalakítani, egy kétharmados törvénnyel átalakították az ellátószerkezetet, odarendelve az önkormányzatokhoz, 15 százalékban megtartva a kormányzati, állami kézben lévő ellátórendszert. Itt a feladat-, a hatáskör… - bár a finanszírozás már nem volt pontosan tisztázva, gondolok a megyei intézmények ellehetetlenült fenntartási és fejlesztési lehetőségeire. Aztán az alkotmánynak megfelelően az ellátás, szerkezet, finanszírozás kormányzati feladat maradt. Ennek a feladatnak változóan tettek eleget a különböző ciklusok kormányai. Volt olyan ciklus, ahol közel harmadát kivonták az egészségügy összegszerűen ráfordított eszközéből. Azóta egészségügyi törvényünk létrejött, azt hiszem, egy jó törvény, jó alapot adó törvény alakult.
Mi világos ma? Világos, hogy mind a három szereplő… - a kormányzatnak és nyilván a társadalmi érdekeket tükröző kormányzatnak a döntést újra kell gondolnia. Egy uniós csatlakozású ellátószerkezetet kell kialakítani, és ezt az ellátószerkezetet kellene fölépíteni. Az intézményrendszer önkormányzatokhoz rendelése és a fejlesztés fenntartásának a fedezethiánya miatt újra kell gondolni, hogy jó helyen van-e az ellátórendszer, és nyilvánvalóan az intézményrendszert működtetők szerepét is újra kell gondolni. Azért kell újragondolni, mert teljesen igaza van Göndör képviselő úrnak, az egészségügy más. Az egészségügy azért más, mert nem piac, mert nem igényt elégít ki, hanem zavart, problémát old meg. Éppen ezért nem szolgáltatás, hanem szolgálat. Éppen ezért a döntési rendszere nem profitorientált a piaci értelemben, hanem problémaorientált megoldórendszer, és a haszna, ami megjelenik, nem tőke típusú haszon, ami kinccsé képezhető, hanem az egészség az érték, értékteremtést tesz lehetővé, és ilyen módon kincse, értéke a társadalomnak.
Ez az, ami miatt át kell gondolnunk, és 12 év után újra kell rendeznünk a kormányzat, parlament szintjén nyilvánvalóan a törvénykezést. Itt Magyarország alkotmánya rendezett és jó, hiszen az a szakasz, a 35. §, amely meghatározza a kormányzat felelősségét, feladatát a szerkezetkialakításban és a finanszírozásban, az egy jó, pontos, áttekinthető szakasz.
Ami miatt a mostani törvénykezési rendszer idegen ettől, hogy nekünk a közfeladathoz rendelt közpénzeken kell gondolkodnunk, és arra kell megoldást találnunk. Amiről itt szó van, az nem a közpénzekről szól, hanem egy járulékos kiegészítő, nyilvánvalóan szükséges forrásbevonásról. A mai vitanapon el kell döntenünk, hogy a központosított pénzeket milyen módon és milyen nagyságrendben vonjuk be a közfeladatok ellátásába. A közpénzek bevonásának nyilvánvalóan megvan a technikája, de a nagyságrendjét a kormányzatnak kell eldönteni, és annak örülnék, ha a választási és a kormányprogramnak megfelelő növekedések és változások történnének meg. Ebből lehetne azt a problémamegoldó típusú, beteg közeli és kiegyenlítő, a mostani meglévő aszimmetriákat feloldó rendszert fölépíteni.
Világos, hogy ehhez társadalmi és politikai konszenzusra van szükség, hiszen nagyon nehéz lesz úgy pénzt allokálni, kihelyezni térségekbe, hogy a mostani megszokott… - és itt a miniszter asszonynak az érdekviszonyokat érintő mondataira utalnék, hogy ne rendeződjön vissza az a tendencia, ami a mi ciklusunk alatt elindult, amikor a szakmát irányító testületeket a négy egyetemhez decentralizáltuk, ilyen módon lehetővé téve a döntési decentralizálást és a döntési térségi hierarchiák kialakítását is. Ezt kár volt kicsit visszarendezni. Ez az, amit föl kellene építeni.
Az Unióhoz való csatlakozásunkat is említettem, mint a 12 év változását. Egy év múlva Magyarország minden helységében, Magyarország minden pontján kritikus helyzetben, nem várt esemény esetén egyenlő hozzáférést kell biztosítanunk a rendszerhez. Nagyon jó érzés volt, nem maga a baleset, ami történt, de az, hogy egy balesethez már négy helikopter tud odamenni, az azért demonstrálja, hogy két olyan intézménybe tudták szállítani a betegeket, mint a siófokiba, amelyhez az előző ciklus adta a 700 millió forintot, hogy ott sürgősségi rendszer legyen, és abba a fehérvári kórházba, amelynek a korszerűsége, európai színvonala ugyancsak a most befejeződő beruházásoknak is köszönhető.
(10.40)
A magam részéről és a Fidesz egészségpolitikusai részéről éppen ezért azt ajánlom, hogy konszenzussal, politikai konszenzussal, társadalmi konszenzussal építsük föl a rendszerünket. Tekintsük át, hogy az a 60/1991-es országgyűlési határozat olyan formájában fönntartható-e, olyanformán fönntartható-e a finanszírozás központosításának a technikája, milyen módon teremthető meg, hogy ha már szolidaritás elvű, egyenlő hozzáférést biztosító egészségpénztárakban gondolkodunk, hogy mindenki mögött legyen járulék; hiszen jelen pillanatban a munkáltatók és a munkavállalók járuléka biztosított, de a társadalomnak több mint harmada vagy talán nagyobb hányada mögött nincs járulék, amit valahonnan hozzá kell tenni.
El kell döntenünk, hogy a központosított forrásokból milyen nagyságrend az, ami a közszolgálathoz terelhető. El kell dönteni azt, hogy milyen módon lehet rendszerszerűen bevonni a jövedelmet, ami ott marad a jövedelemtermelés helyén a vállalkozóknál, vállalkozásoknál, állami vállalatoknál. Hogyan lehet és kell kiegészítő biztosítási rendszereken keresztül is bevonni a lakosságnál levő jövedelmet, nemcsak a mérhetetlen terhet jelentő gyógyszerkasszán keresztül, hanem valamilyen más technikával, ápolási biztosítással, kiegészítő szolgáltatási biztosítással? El kell döntenünk, és közmegegyezésre kell jutnunk, hogy az egészségügyi szerkezetben hogyan biztosítjuk az egymásra épülő döntési rendszereket regionális módon, és ugyanitt az ellenőrzést is; ellenőrzését a szakmának, a pénzforrásoknak és a technológia működésének. Konszenzusra és egy teljes átalakító programra van szükség.
Köszönöm szépen a figyelmüket. (Taps.)
