DOMOKOS LÁSZLÓ
DOMOKOS LÁSZLÓ
DOMOKOS LÁSZLÓ (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Miniszter Asszony, illetve Államtitkár Úr! Tisztelt Országgyűlés! Az egészségügyet érintő törvények megalkotásának a betegellátás racionalizálása, korszerűsítése, az ellátás színvonalának emelése érdekében kellene történnie.
Ellenben minél többet foglalkozunk a törvénnyel, mindinkább az a benyomásom - és nemcsak nekem, hanem nagyon sokaknak az egészségügyben dolgozók tekintetében, mind pedig a betegek tekintetében -, hogy ahogy a törvények kezdenek kibontakozni előttünk és azok a folyamatok, amelyeket ebben az évben is láthatunk, egyszerűen az egészségügynek egyféle elkótyavetyélése, engedjék meg, hogy ezt a szót használjam, nyilvánul meg, amelyet ugyan nem mondanak ki, egészen más, szép szavakat hallhatunk, de a valóságban, akár a gazdasági folyamatokat, akár a jogi szabályozást tekintjük, akkor mégiscsak ebbe az irányba halad a szekér.
Azt persze lehet mérlegelni majd, hogy jó szándék vezet a rossz irányba, vagy pedig hibás döntések következménye, vagy netalántán egy “mást mondunk, és mást csinálunk” elv érvényesül.
Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Képviselőtársaim! Hadd szögezzem le, hogy ma Magyarországon az egészségügyben mindenki érintett, és ennek megfelelően jelenleg a betegek egyféle félelme érzékelődik a változásoktól, és bizony az egészségügyben dolgozók tekintetében határozott, hangos kiáltások, figyelemfelhívások hangoznak. Ezek a mai tények.
Azt gondolom, hogy érdemes számba venni, hogy a kormány valóban milyen pozíciókat teremtett az egészségügyben, nézzük ezt most a pénzügyi, gazdasági oldalról. A kormány megemelte a béreket, szokták nagyon büszkén mondani szocialista képviselőtársaim, ám azért hadd mondjuk el, hogy hitszegő módon az ezzel járó megemelkedett ügyeleti díjak fedezetét már nem biztosította ehhez. Ezt ki kell gazdálkodniuk a kórházaknak.
Ez egyébként csak a gyulai kórház esetében - konkrétan megnéztem - százmilliós nagyságrendű. Egyetlen kórház esetében! Nem elég, hogy számba vesszük azt, hogy sem az amortizáció, sem pedig az infláció hatása nincs ebben az évben finanszírozva az ügyeleti díjak mellett. Fölmerül a kérdés, hogy hogyan és miből gondolják akkor ennek kifizetését, milyen fedezetet kívánnak ehhez biztosítani. És sajnos évek óta azt kell mondani, közös felelősségünk, ha úgy tetszik, hogy a 13. havi közalkalmazotti béreket a kórházak még ma sem tudják közvetlenül a finanszírozáson keresztül megkapni, hanem még ma is hitelfelvételen keresztül jutnak hozzá év elején, hogy utána az év folyamán folyamatosan ennek a finanszírozását biztosíthassák.
Tehát a bérre adott fedezet nem elegendő már ma sem, az önkormányzatok eddig sem tudtak pénzt adni, és ahogy várható, ezután sem fognak, különösen nem a működésben, jó esetben valóban a céltámogatásokhoz, címzett támogatásokhoz kapcsolódó saját erővel tudnak hozzájárulni ahhoz, hogy a saját, rájuk bízott egészségügyi intézményüket jobb feltételekhez juttassák.
Igen ám, de érdemes számba venni az önkormányzatok pozícióját is, hiszen azért az elmúlt hónapok ugyanarról szóltak, mint ahogy az egészségügyben is tapasztaljuk, hogy sokkal több feladat van az önkormányzatok számára, többletfeladat, mint amennyi tényleges pénz áll rendelkezésre. Ezért nemhogy többletpénzeket tudnának biztosítani a kórházaik számára, hanem pont az egyéb kötelező feladataik elől is elvont források állnak rendelkezésükre.
Ezért amikor azt mondják, hogy persze a törvénytervezetekbe nincs beleírva az, hogy az egészségügyet privatizálni kell, ha ténylegesen megnézzük a jogi és gazdasági környezetét, a fenntartó államot vagy akár a fenntartó önkormányzatokat, akkor azt tapasztaljuk, hogy bizony egy mesterséges rossz állapot van létrehozva ezen a területen, az önkormányzatok, fenntartók körében, ami egyértelműen kényszerhelyzetet hoz létre. Erről beszéltünk már a korábbi törvényvita keretében is.
Tisztelt Országgyűlés! A finanszírozási gondok mellett ott van a kórházak nyomasztó, mintegy 30 milliárdos adósságállománya. Erre a konszolidációra a kormány, megint csak büszkén mondva, 2,4 milliárd forintot szánt. Ez az egytizedét sem adja meg a tényleges igényeknek. A keret kimerülése után a konszolidáció ma már megállt. Márpedig az egészségügy adósságállományának és a jogi, gazdasági környezet rendezése nélkül szóba sem kerülhet a privatizáció kérdése, mondják az egészségügyben dolgozók, mondják a szakemberek, és felveti az ellenzék is, hogy talán nem így kellene tenni. Ezért is vetjük fel a törvények visszavonásának javaslatát.
Lényegében végül is ez alapján már nem lehet kivenni azt, hogy a kormány koncepciója mit fed le, egészen mást mondanak az egészségügy egyes politikai képviselői, és egészen mást mond a pénzügyi, gazdasági oldal, és talán ha megnézzük, az önkormányzatokban is egészen más dolgokat hallunk az MSZP-s politikusoktól. Ezek közel sincsenek egymással még beszélő viszonyban sem.
Jogosan vetődhet fel a kérdés, miért törekszik a mai kormányzat arra, hogy a kórházak pénzügyi helyzete tovább romoljon, mesterségesen továbbra is nehéz helyzetben maradjon. Erre a választ, gondolom, a mai vitában tovább kell keresnünk.
Tisztelt Képviselőtársaim! Tisztelt Ház! Mindent egybevetve, van egy nehézségekkel küzdő, alulfinanszírozott, eladósodott egészségügyünk, vannak a forráshiányos, nehéz pénzügyi, gazdasági helyzetben lévő kórházfenntartó önkormányzatok, van egy rossz finanszírozási és betegbiztosítási rendszerünk, és végül van egy egészségügyi törvénytervezetünk és az ahhoz kapcsolódó további módosítások, amelyek megnyitják a privatizáció lehetőségét a befektető előtt.
(11.40)
Felvetődik a kérdés: eladó az egészségügy valóban? És milyen áron? És ki fogja ezt megfizetni? Hiszen mégiscsak ezeknek a befektetéseknek meg kell térülniük; erről már többen szóltak, ezért most erre külön már nem térnék ki.
Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Képviselőtársaim! Ezért azzal zárom a gondolataimat, hogy abban egyértelműen sem az egészségügyben dolgozókat, sem a betegeket továbbra sem tudták megingatni, és a mi aggodalmainkra sem tudtak igazából választ adni, hogy az a koncepció - amely talán nincs kimondva -, ezek a törvénymódosítások az egészségügy elsorvasztását, olcsóvá tételét, kiárusítását szolgálják, vagy valóban a megoldás keresését. Erre keressük a választ. Remélem, szakmailag is sikerül ebben igazából eredményre jutnunk.
Köszönöm a figyelmüket. (Taps az ellenzéki pártok soraiban.)
