ELNÖK (dr. Szili Katalin)
ELNÖK (dr. Szili Katalin)
ELNÖK (dr. Szili Katalin): Megtiszteltetés számomra, hogy nagy tekintélyű hivatali elődömről, a kiváló demokratáról, Varga Béla tisztelendő úrról születésének 100. évfordulóján szólhatok napirend előtt. Különös sors az övé. Ifjúkorától harcos ember volt úgy, hogy mindig hű maradt papi hivatásához, és nemcsak prédikálta, hanem akár ezer veszély között is gyakorolta a szeretet erényét. Mélyen vallásos, egyszerű családból származott, az öt Varga gyermekből ketten is egyházi pályát választottak.
Az ifjú Varga Béla még középiskolás diákként - nem tudva megnyugodni a trianoni békediktátum következményeiben - fegyverrel harcolt a nyugat-magyarországi felkelők soraiban, majd részt vett a IV. Károly visszatéréséért harcolók oldalán a szerencsétlen véget ért budaörsi csatában is. A vereség után visszatért az iskolapadba, leérettségizett a győri bencés gimnáziumban, majd beiratkozott a veszprémi hittudományi főiskolára. 1926-ban szentelték pappá, majd néhány dunántúli plébánián volt káplán, míg 1929-ben Balatonboglárra került plébánosnak.
Itt ismerkedett meg és került baráti viszonyba Gaál Gasztonnal, az újjászerveződő Kisgazdapárt vezetőjével, és ez a kapcsolat alapvetően meghatározta pályafutását. A harmincas évek végétől maga is a párt egyik vezetője, 1939-től pedig országgyűlési képviselője lett. A második világháború alatt történelmi szerepet vállalt, 1939-től Teleki Pál miniszterelnök felkérésére, ám a kormányfő tragikus halála után önállóan, többek közt idősb Antall Józseffel együttműködve a hazánkba került lengyel menekültek, majd más szövetséges hadifoglyok és üldözöttek támogatásában, bujkálásában, illetve továbbmenekítésében vett részt. Nevéhez fűződik a megszállt Európában egyedülálló balatonboglári lengyel gimnázium megszervezése.
Parlamenti képviselőként szerepet vállalt a fenyegető fasiszta veszéllyel szembeni szellemi ellenállásban. Tagja volt a Történelmi Emlékbizottságnak, Bajcsy-Zsilinszky Endre oldalán küzdött a demokratikus erők összefogásáért, a háborúból való kilépésért. A német megszállás után bujdosni kényszerült, majd 1945 februárjától újból bekapcsolódott a politikai életbe, mint pártja egyik vezetője. Természetesen tagja lett az Ideiglenes Nemzetgyűlésnek, majd az 1945 novemberében megválasztott Nemzetgyűlésnek. A köztársaság kikiáltása előtt az államfői jogokat ideiglenesen gyakorló Nemzeti Főtanácsban képviselte pártját, majd Tildy Zoltán köztársasági elnökké és Nagy Ferenc miniszterelnökké választása után ő lépett az utóbbi helyébe a Ház elnökeként.
Bár okkal voltak fenntartásai a kommunisták és szövetségeseik erőltetett baloldali orientációjával szemben, mégis tisztéből és hivatásából adódóan igyekezett a koalíciós küzdelmekben egyensúlyozó szerepet játszani addig, amíg annak értelmét és lehetőségét látta. Nagy Ferenc 1947-es emigrációba kényszerítése után azonban ő is elhagyta az országot, az Egyesült Államokba távozott, ahol kiemelkedő szerepet játszott a magyar emigráció életében.
Házelnöki tisztében Nagy Imre követte. Ez a körülmény magyarázza talán, hogy 1956 viharos napjaiban bizalmatlan volt a forradalom miniszterelnöke iránt, később viszont Nagy Ferenccel együtt állást foglalt amellett, hogy az Egyesült Államok visszaadja hazánknak a Szent Koronát.
Varga Béla figyelemmel és örömmel követte hazánk és térségünk társadalmi változásait. Jelképes jelentősége volt annak, hogy ő nyitotta meg 1990 májusában a szabadon választott Országgyűlés első ülését. 1991 júliusában tért végleg haza. Magas kora és romló egészsége ellenére méltósággal őrködött azokon a hagyományokon, amelyeknek egyik legkiemelkedőbb képviselője volt.
Mi, akik láthattuk élete utolsó éveiben, úgy tekintettünk rá, mint olyan személyiségre, aki az útkereső jelennek közvetíti múltunk emberséges, demokratikus tradícióit. Örülök, hogy ennek az időszaknak, ha néha távolról is, de tanúja lehettem. Úgy alakult az életem, hogy most az ő székében ülök, napi munkámban az ő türelméből, egyensúlyt kereső törekvéseiből igyekszem tanulni, erőt meríteni, remélve, hogy nem leszek magam sem méltatlan hozzá.
Köszönöm képviselőtársaim megtisztelő figyelmét. (Taps.)
