PÁSZTOHY ANDRÁS
PÁSZTOHY ANDRÁS
PÁSZTOHY ANDRÁS (MSZP): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! A mezőgazdasági vállalkozók, termelők, tehát a mezőgazdaság szereplői már régóta várják, hogy az agrárpiac megfelelően szabályozott legyen, és egyfajta jövedelembiztonságot adjon a termelési folyamatokban. Úgy gondolom, nem árulok el titkot, amikor az mondom, hogy az elmúlt tizenhárom évben, de mondhatok másfél évtizedet, erre hiába vártunk, mert ez nem történt meg. Azt is jól tudom, hogy a termelési folyamatokban a jövedelembiztonságot nemcsak a piac szabályozása, hanem egy jó támogatáspolitika, egy jó adópolitika is nagyban segíti. Tehát nem lehet csak a jövedelmet garantálni a piaci szabályozással.
Egyébként a jelenleg hatályban lévő '93. évi VI. törvény, amely a magyar agrárium első, piaci viszonyokat szabályozó törvénye volt, kisebb-nagyobb foltozgatással betöltötte a hozzá fűzött reményeinket, bár nyilván nem teljesen. Azonban nagyon fontos, hogy az Unió előtt az agrárvertikum, az agrárium szereplői megismerkedjenek úgy fogalmakkal, új intézményekkel, a gazdálkodás feltételeivel, hiszen másfél év múlva az uniós szabályozási rendszerben gazdálkodunk, és nem árt, ha időben figyelembe vesszük mindezt.
Az elmúlt tíz év szabályozásáról annyit, hogy az elsősorban a piacszabályozásra, a garantált áras rendszerű szabályozásra épült. Tudjuk, hogy a garantált ár a termelési költségek 70 százalékát tartalmazta, aminek rossz hatása is volt, a kereskedő az ár centrumát elsősorban a garantált ár felé közelítette, tehát nem felfelé húzta a piaci árat, hanem inkább a garantált ár felé levitte, mindenképpen hátrányt okozva ezzel a mezőgazdasági termelőknek.
Egyébként a közös agrárpolitika nem ismeri a garantált ár fogalmát, ezért a piacszabályozási feltételek teljesítése, a működés folyamatosságának biztosítása és a csatlakozással járó előnyök kihasználása érdekében is nagyon fontos, hogy a csatlakozás időpontjában automatikusan a hazai szabályozásban hatályba lépő, sokat emlegetett és itt is elhangzott termékpálya-szabályozásban foglaltakat megismerjük, és a mögötte lévő tartalommal is megismerkedjenek a termelők.
Az elmúlt években csak részben megoldott problémaként merült fel a beszállítói biztonságot szavatoló rendszer létrehozása - erről Kis Zoltán államtitkár úr is szólt -, ugyanis a hatályos szabályozás alapján nem állnak rendelkezésre azok a jogszabályi feltételek, amelyek garantálják, illetve garantálhatják a mezőgazdasági termelőket megillető tartozások megtérítését. Úgy is fogalmazhatnék, hogy a mezőgazdasági termelő relatíve mindig jobban ki van szolgáltatva akár a kereskedőnek, akár a felvásárlónak - helyzeténél fogva is -, főként akkor, ha olyan megosztott és érdektagolt a termelői struktúra, mint ami Magyarországon az elmúlt másfél évtizedben kialakult. Azok a termelők, kereskedők, feldolgozók, aki féltik a nemzeti agrártermelést és kereskedelmet, és hosszú távon gondolkodnak, már régóta szorgalmaznak ilyen megoldásokat.
A magyar agrárvertikumnak egyik kiemelkedő problémája, szintén elhangzott ma többször, hogy a kereskedelmi láncok politikája következtében beálló piaci árak leszorítása mellett a fizetési határidők elhúzódnak, aminek hatására a termelők, feldolgozók tömegei mehetnek tönkre, miközben mindenki látta, hogy az úgynevezett napi cikkek - itt a tejre utalnék, a gyümölcsre - 40-60 napig vannak a polcokon és nem egy-két napig.
A termelők, a vállalkozások mindannyian hitelből gazdálkodnak, amelynek következtében jelentős hitelek halmozódnak fel, amennyiben finanszírozzák a gazdálkodókat.
Megítélésem szerint nem engedhető meg a fizetési határidőknek a termelők szempontjából elengedhetetlen mértéke és a forgótőke kivonása, ez teljességgel lehetetlenné teszi a normális és tisztességes gazdálkodást. Úgy gondolom, hogy mind a számlázott átadási áron történő értékesítés, ami a gyakorlatban tapasztalható, mind a fizetési határidők elhúzódása sokkal jobban sújtja a mezőgazdaságot és az abból élőket, mint más ágazatban dolgozókat és gazdálkodókat.
Elképzelhető, hogy a rendelkezések nem fognak osztatlan elismerést eredményezni; egyébként nagyon sok esetben kereskedelmi értékesítő lánc már kritikával is illette ezt a javaslatot. De mindezzel együtt úgy gondolom, hogy a hazai agrártermelők védelmében mindenképpen fontos, hogy ez a megoldás sikerre vezessen bennünket. A fentiek miatt számos uniós tagországban nemzeti szintű szabályozásokban hasonló szabályokat állítottak már fel, tehát ez nem egy magyar találmány, például Franciaországban is tetten érhető ez a szabályozás és a termelők védelme.
A szabályokban a 30 napos fizetési határidőnél szigorúbb határidők megállapítása és a beszerzési ár alatti értékesítés esetén súlyos bírságok kirovása is megtalálható - úgy külföldön is -, illetve törvénymódosítással megítélésem szerint a mi törvényünk is, ami az asztalon van, még pontosítható.
Az Európai Unióhoz történő csatlakozásunk előtt nyilvánvaló, hogy a piacszabályozás, annak eszközeivel és intézményrendszereivel minden eddiginél fontosabb szerepet tölt be az agrárgazdaság és az abban élők helyzetének stabilitásában. Ma már nem a termelés növelése lehet a feltétel, hanem valamilyen szinten a regisztrált és kvóta alapján a piaci igényeknek megfelelően termelő és feldolgozó agrárpiaci szereplők jövedelmének garantálása és biztosítása. A törvényjavaslat ennek érdekében új alapokra helyezi az agrárpiac szabályozását, új intézményrendszert, új eszközrendszert állapít meg, amiről szintén volt szó, valamint a beszállítói biztonság megteremtésére való törekvés jellemzi a törvényt. Úgy gondolom, hogy a csatlakozást követően a nemzeti hatáskörbe utalt döntések alapjainak megteremtésével is nagyban előrelépünk az ágazat stabilitása szempontjából.
Tisztelt Képviselőtársaim! Úgy gondolom, annak ellenére, hogy sok kritikával illetik a törvényt, részben az ellenzék oldaláról - úgy érzem, jobbító szándékkal -, részben a nagykereskedelmi vállalkozások és a különböző áruházláncok, de úgy gondolom, hogy nekünk elsősorban a termelők szemszögéből, szempontjából kell a törvényt nézni.
(15.20)
Mint többször több képviselőtársam utalt a mai vita során arra: a termelők a legkiszolgáltatottabbak, bár lehetőséget biztosít a 2003. évi költségvetés arra is, hogy a termelők különböző termelői csoportokat hozzanak létre és egységesen lépjenek föl a piacon, ez is segíti őket, de úgy vélem, hogy az agrárpiac korrekt szabályozásával is kell a termelők hosszú távú biztonságát segíteni.
Éppen ezért a tisztelt Háznak elfogadásra ajánlom a törvényt a módosításokkal együtt. Köszönöm. (Taps a kormánypártok soraiban.)
