HERBÁLY IMRE
HERBÁLY IMRE
HERBÁLY IMRE (MSZP): Elnök Úr! Tisztelt Ház! A T/1870. számú törvényjavaslat egy nagyon fontos törvényjavaslat. Fontosságával egyetértek, hiszen ez a törvény jelentősen meghatározza a vidéken élő termelők, a feldolgozók, de a felhasználók viszonyait is az agrárágazattal. Fontosságával mások is egyetértenek, de rendkívül sok kétség merül fel a törvénytervezettel kapcsolatban. Én ezeknek a kétségeknek egy részével egyetértek.
A kétkedők egy része azt mondja, hogy ez a törvényjavaslat elkésett, késésben van. Igen, ezzel egyet kell érteni, hisz az elmúlt 13 esztendőben, mióta áttértünk a piacgazdaságra, évenként 2-3 alkalommal, ciklusonként akár 10-15 alkalommal is hozzányúltunk az agrárpiaci rendtartásról szóló törvényhez. El kell tehát fogadnunk, hogy egy kicsit elkésett ez a törvénytervezet, de most már a sok-sok apró módosítás helyett teljesen új alapokra helyezi azt a szabályrendszert, amely alapján működhet a mezőgazdasági termelés, feldolgozás és kereskedelem. Persze, ez a késés nem a mostani kormány, a mostani előterjesztők hibája, sokkal inkább egy olyan mulasztás, amely kormányokon átível, amely a magyar agrárium presztízs- és piacvesztését, amely sok más egyéb problémát, túltermelést és termékhiányt okozott az elmúlt években.
Mások azt mondják, hogy egy nehezen végrehajtható törvénytervezet van előttünk. Ez is igaz. Ebben való felelősségünk közös, hisz a jelen lévő képviselők jó részének komoly szerepe van abban a leépülésben, amelynek az eredménye a szakmaiság visszaesése, a tervszerűségre, a közgazdasági kategóriák figyelembevételére való törekvés hiánya jellemzett.
Mások azt mondják, hogy sok olyan dolog van ebben a törvényben, amely vitatható, nehezen megvalósítható, és amelyre hiába próbálunk hatástanulmányt kérni, ugyanis hatása nem modellezhető. Ilyen például a 30 napnál nem hosszabb fizetési határidőnek, valamint a beszerzési ár alatti ár tilalmának a törvénybe való iktatása. Ezeket az üzleti kapcsolatokat jelentősen befolyásoló szabályokat a termelő és feldolgozó vállalatok nyomására, javaslatára építették be a kodifikátorok, azt várva tőle, hogy azok az anomáliák, amelyek a termelő-, feldolgozóüzemek, valamint a nagy üzletláncok viszonylatában felmerültek, minimalizálhatók lesznek.
Alkotmányos az intézkedés bevezetése? Kiszámítható az intézkedés hatása? Nem okoznak ezek a lépések további bonyodalmakat, újabb anomáliákat az agrárium vonatkozásában? Pontos, megfellebbezhetetlen választ nem tudunk ezekre a felvetésekre. A jó szándék, a jóakarat, a megoldásra való törekvés a kiindulás alapja, a még jobb megoldás a közös bölcsességben, a jobbító szándékú ötletekben, a javító módosító indítványokban ölthet testet.
Sokan azt mondják, hogy vannak olyan előre látható problémák, amelyekkel a gazdálkodóink nehezen fognak majd megbirkózni. Meg kell ugyanis tanulni tervezni, nyilvántartást vezetni, piacosan gondolkodni. Azzal védekezni saját, jól felfogott érdeke ellenében, hogy a nyilvántartás túlságosan bonyolult lesz, és ezért nem lesznek majd képesek az abban foglaltakat elvégezni, enyhén szólva butaság. Meg kell tanítani a gazdálkodókat, meg kell tanulni a gazdálkodóknak saját érdekükben alkalmazni a korszerű nyilvántartási, számítástechnikai eszközöket, ismereteket és azok kezelésének szabályait. A törvény végrehajtási szabályzatait, a kormány- és miniszteri rendeleteket úgy kell megalkotni, hogy a kodifikáció során, de inkább azt megelőzően vegyék figyelembe az érintettek véleményét, a termékpályák elvárásait és véleményét.
Úgy gondolom, hogy mindezek figyelembevételével ez a törvénytervezet végre elindíthatja a magyar agrárgazdaságot azon a pályán, amelyen az 1997-es, az agrárgazdaság fejlesztéséről szóló törvényben az előző kormány elgondolta. Javaslom a tisztelt Háznak, hogy ezt a törvénytervezetet tárgyalja meg, és a szükséges módosításokkal majd fogadjuk el mindannyiunk boldogulására.
Köszönöm szépen. (Taps a kormánypártok soraiban.)
