PÜSKI ANDRÁS
PÜSKI ANDRÁS
PÜSKI ANDRÁS, az MDF képviselőcsoportja részéről: Köszönöm szépen a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Miniszter Úr! Kedves Képviselőtársaim! A munka törvénykönyvének módosításáról a kormány által készített törvényjavaslat, mint az előterjesztésből is kitűnik, elsődlegesen az európai csatlakozási folyamat részeként, jogharmonizációs célzattal készült. Jogrendszerünk nem naprakészen, de folyamatos megújulással próbálja követni és rendezni a felmerült, újszerű élethelyzeteket. Ezért is fontos a mindenkori kormány fokozott jogalkotási törekvése.
Azonban a munka törvénykönyve egy olyan, a munkavállalókra, azok családjára és ezáltal szinte az egész társadalomra kiható törvény, amelynek a változtatása, módosítása mindig kiemelt, külön figyelmet igényel. Az eddigi, munka törvénykönyvével kapcsolatos jogharmonizációs törvénymódosításokon túlmenően most részben új vagy tartalmában megújult EU-irányelvek lelhetők fel az új törvénymódosítás tartalmában. A tervezet a közösségi irányelveken túlmenően tartalmazza a vagy munkavállalói, vagy munkaadói oldal által szorgalmazott módosításokat is.
A beterjesztett jogszabálytervezet azonban nem oldja meg a kényszervállalkozók problémáját. Kevésnek tartjuk azt a kormányzati szándékot, hogy a színlelt szerződések ellen ezentúl a munkaügyi ellenőrök felléphessenek.
Az Országgyűlés elé kerülő javaslat egyáltalán nem felel meg azoknak a korábbi ígéreteknek, amelyekben a látszatvállalkozói szerződések visszaszorítását, a munkáltatók jogi védettségét ígérték. Nincs benne olyan szabályozás, hogy eltekintve a szerződés formájától, munkaszerződésnek kell tekinteni azt a jogviszonyt, ahol a megbízási szerződésben foglalt jogok és kötelezettségek valójában egy szokásos munkaszerződés tartalmát fedik. A kényszervállalkozók továbbra sem kapnak munkaügyi védelmet, nem terjed ki rájuk a kollektív szerződési és üzemi tanácsi védelem, mivel a vállalkozói kategóriából nem kerülnek át a munkaviszony kategóriába. A jelenlegi változtatás legfeljebb arra elegendő, hogy felhívja a munkavállalók figyelmét a jogérvényesítés lehetőségére.
A törvénykönyvbe bekerülő uniós irányelvek közül kiemelten fontos a részmunkaidős foglalkoztatásról szóló irányelv, melynek kiterjesztését uniós jogszabályok is előírják. Ez a forma elősegíti az ilyen jellegű munkavégzést és az abból főállásúvá való átmenetet. Ez nagy segítséget jelentene azoknak az anyáknak, akik a gyermekeikkel többet kívánnának foglalkozni, akik munka mellett beteg családtagjaikat ápolják, vagy akiknek idős szüleikről kell gondoskodniuk, esetleg tanulás mellett szeretnének munkát vállalni. Megfelelő jogszabályi háttérrel tehát sok ember élethelyzetén könnyítene ez a lehetőség, de a jelenlegi törvény sajnos nem szabályozza teljeskörűen ezt a kérdéskört. Sőt, sem a munkavállalónak, sem a munkaadónak nem teszi igazán az érdekévé, hogy ezt a formát alkalmazza.
Egyrészt a jogszabály nem tesz különbséget a teljes munkaidőben foglalkoztatott, illetve a részmunkaidős munkavállalók utáni járadékok között, ezért például a teljes munkaidős alkalmazott két részmunkaidősre váltása esetén magasabb bérköltséget kell fizetniük a munkáltatóknak. Másrészt a módosítás nem szabályozza a díjazás arányosságát, azaz nem írja elő a munkaidő-arányos fizetési kötelezettséget, melynek következtében kiszolgáltatottá válnak a munkavállalók. Például egy négyórás munkavégzés esetén nincs megszabva, hogy a munkabérnek el kell érnie a minimálbér felét, ezzel pedig, természetesen ha majd a többletjáradékot eltörlik, érdekeltté válnak a munkaadók abban, hogy a nyolcórás munkakört két négyórásra osszák fel. Ráadásul a munkavállaló nyugdíjjogosultságát is veszélyezteti a minimálbérnél alacsonyabb jövedelem. A részmunkaidős foglalkoztatással kapcsolatban tehát még sok megoldatlan kérdés van.
Jelentős hiányossága ennek a tervezetnek, hogy az ügyeletre és készenlétre vonatkozó szabályozás nem terjed ki a leginkább érintett egészségügyi dolgozókra, orvosokra, ennek a szabályozását bizonytalan időpontra halasztották. Az orvosokon, az ápolókon, a mentősökön és a többi egészségügyi dolgozón emberek élete múlik. Ameddig az egészségügyben dolgozók életfeltételei, munkafeltételei nem lesznek rendezve, addig annak a törvényhozónak (A hangosítás nem működik.) is veszélyeztetve lehet az élete, aki azt szavazza meg a törvényhozásban, hogy milyen mértékben és milyen módon kell az ügyelet mértékét emelni. (Közbeszólások: Nincs hang, elnök úr!)
