GÚR NÁNDOR
GÚR NÁNDOR
GÚR NÁNDOR, az MSZP képviselőcsoportja részéről: Köszönöm szépen. Tisztelt Elnök Asszony! Miniszter Úr! Képviselőtársaim! Meghallgatva a miniszteri expozét és megismerve a törvényjavaslatot, számomra egyértelmű és megállapítható, hogy egy olyan szabályozásról van szó, egy olyan szabályozási javaslat fekszik előttünk, amely a legszélesebb körű megalapozottságot hordozza magában, arra törekszik. A miniszter úr azt mondta, ha jól emlékszem: ne félj a tökéletestől, úgysem éred el azt. Azt gondolom, hogy mindezek mellett egyértelműen kinyilatkoztatható, hogy ez a törvényjavaslat a legszélesebb körű megalapozottságra törekszik. Szakmailag, a munkajogot érintően az EU-normáknak való megfelelést tartja szem előtt, társadalmi értelemben vetten a magyar gazdaság szereplőinek megelégedettségére, a munkaadók, a munkavállalók elvárásai és a boldogulásuk szem előtt tartása mellett született.
Nyilván nem és csak a brüsszeli normák, elvárások figyelembevételét, hanem legalább ilyen súllyal a magyar munkavállalók és munkaadók érdekeit kell szem előtt tartani egy ilyen törvényjavaslat elkészítésénél. Ennek a törvényjavaslatnak a tárgyalásakor nem kívánok messzire visszatekinteni, de azért az elmúlt kilenc hónap néhány eseményét szeretném felidézni, már csak azért is, mert úgy gondolom, hogy azok a történések az Európai Unióhoz való kapcsolódásunk mikéntjét alapjaiban meghatározzák.
Akkor, amikor különféle törvények keretei között például arról gondoskodtunk, hogy a minimálbér személyi jövedelemadó-mentes legyen, egy mértékadó lépést tettünk a tekintetben, hogy az európai uniós bérfelzárkóztatási folyamatokat elindítsuk. Tettük ezt úgy, hogy ezeknek a folyamatoknak az elsődleges haszonélvezői a munkavállalók voltak, tettük ezt úgy, hogy indirekt módon másodlagos haszonélvezői azok a munkaadók voltak, akiknek ez egyetlenegy többletfillérjébe nem került. A haszonélvező nem a költségvetés volt.
Egy másik példa: amikor arra törekedtünk, hogy a magyar vállalkozások, gazdálkodó szervezetek versenyképességét erősítsük, az adó vonatkozásában az egészségügyi hozzájárulási terhek csökkentését tettük meg, a korábbi 4500 forintról a mai 3450 forint/hó/fejkvótás összegre csökkentettük ezeket a mértékeket, akkor megint csak abba az irányba léptünk el, ami az európai kapcsolódási folyamatok tekintetében mértékadó, mármint a tekintetben, hogy a különbségek minimalizálását tudjuk megtenni.
(10.20)
Azt gondolom, ilyen volt talán a kétéves adótörvény is - amely nem kétéves költségvetés, hanem kétéves adótörvény -, ami egyrészt a sávok csökkentésével, másrészt a későbbi időszakban a sávok csökkentése mellett a mértékek csökkentésével is a versenyképességet alapozza meg. És lehetne a sort hosszan folytatni, akár a felnőttképzés vonatkozásában azon motivációs elemek kiegészítésével, amelyek gyakorlatilag adókedvezményekkel párosulva indítanak el olyan folyamatokat, amelyek a munka világa elvárásaihoz hozzáillesztetten, megfelelő módon segítik azt, hogy a munkavállalók rendelkezésre tudjanak állni.
De úgy ítélem meg, hogy elsődlegesen a törvényjavaslatnak a munkaadók és a munkavállalók érdekeit szolgáló egyfajta széles körű érdekegyeztetésen alapuló dolgait kell hogy érintsem. Azon európai uniós irányelveknek a harmonizálásáról szeretnék kicsit bővebben szólni, amelyek akár a munkáltatói jogutódlás vagy éppen a munkavállalók jogvédelme tekintetében, vagy a határozott idejű munkaszerződés hátrányos megkülönböztetésének a kivédése vonatkozásában, vagy épp a munkaidő megszervezése, a részmunkaidős foglalkoztatás tekintetében fogalmazódnak meg.
Ha csak példaként ezek közül néhányat kicsit részelemeire bontunk, akkor a következőt láthatjuk. A munkáltatói jogutódlás tekintetében - mint azt a miniszter úr is említette -, a vállalkozások, az üzletek átruházása, egyesülése tekintetében, ha ezek megtartják korábbi identitásukat, azt a fajta gazdasági tevékenységet folytatják, amit a korábbi időben is tettek, akkor nemcsak a vagyonra, hanem a továbbfoglalkoztatásra vonatkozó kötelmek is érvényesek rájuk. Erre is kiterjed az a kötelem, ami hozzájuk párosítható.
Úgy gondolom, hogy ez egy mértékadó szabályozás, és a munka világában olyanfajta biztosítékokat jelent a munkavállaló számára, ami nemcsak a munkavállalóknak, hanem a gazdaság minden szerepvállalójának a későbbiekben a hasznát, a hozamát termeli meg. És mindemellett a korábban oly sokszor vitatott üzemi tanácsoknak és szakszervezeteknek a létjogosultsága is, a jogosítványrendszere is erős, és ha ez ellen bármilyen jogsértés történik, akkor a bírósági úton történő eljárásnak a lehetősége is adott. Vagy ha a határozott idejű munkaszerződéseket, illetve a határozottból határozatlan idejű munkaszerződések irányába történő átmenetet nézzük, akkor azt kell mondani - megnyugtatva Bernáth Ildikót -, hogy a korábbiakban is öt esztendő volt az az időtartam, ami ma is öt esztendő a határozott idejű munkaszerződések fennállása esetén, és akkor azt kell látni, hogy ma azt a fajta rugalmasságot élvezi a rendszer, amit a korábbiakban nem, az átjárhatóság lehetőségét, a 15 napon belüli eljárásnak a megteremtését. Vagy épp a részmunkaidős foglalkoztatás tekintetében, ahol is a munkavégzés és a családi élet harmonikus megszervezésének az együttese hívódhat életre; persze, ha ezt a munkavállaló megengedheti magának.
A másik oldalról a munka melletti képzési lehetőségek mértékadó kibontakoztatása történhet meg, ezeknek az igénybevételére kerülhet sor, vagy éppen egy feszült munkaerő-piaci helyzetben a csoportos leépítések kérdéskörét lehet kikerülni ezen keresztül, vagy netán azoknak a szülőanyáknak, akár sorkatonai szolgálatot töltő fiataloknak a munka világába történő visszatérését lehet megerősíteni e részmunkaidős foglalkoztatás keretein keresztül, ami gyakorlatilag ilyen típusú feszültségoldási szereppel bír. De mindez a munkaadók számára is fontos üzenettel bír, hiszen nem zárja ki a juttatások időarányosságának a működtetését, ennek az elvnek az alkalmazását. És mint említettem, ugyanúgy, mint a határozott idejű munkaszerződések tekintetében a határozatlan irányába, itt is megteremti az átjárás lehetőségét a részmunkaidős foglalkoztatásból a teljes munkaidejű foglalkoztatásba.
Bernáth Ildikó úgy fogalmazott, hogy túlterjeszkedik a törvény, és egyrészt aggódott, másrészt pedig jóváhagyólag megerősítette mindezt. Én azt gondolom, hogy a jóváhagyólag megerősítő kinyilatkoztatása a helyénvaló, hiszen olyan típusú aktuális tennivalók foganatosításáról szól a törvényjavaslat, ami gyakorlatilag a munkaszerződésre vonatkozó rendelkezések felülvizsgálatát érinti, ami nem másról szól, mint arról, hogy munkaszerződés vagy egyéni vállalkozói igazolvány. Lehet-e és szabad-e, hogy a munkaszerződések helyett egyéni vállalkozói igazolványok kiváltásán keresztül kényszerítsük a munkavállalókat a munka világában való szerepvállalásra? Lehet-e olyan helyzetet teremteni, ahol jogosítványaik elvesztése ennek a következménye? Lehet-e olyan viszonyrendszert életre hívni, ahol a közterheknek - idézőjelbe tetten - a dolgozókra történő áthárítására kerül sor? Azt gondolom tehát, hogy joggal hordozza magában a törvényjavaslat a munkaszerződésre vonatkozó rendelkezések felülvizsgálatát.
Polgárjogi vagy munkaviszony létesítésére kerüljön sor? Azt gondolom, hogy ezt nem a munkaadók és a munkavállalók előtt fekvő brosúrák és papírok kell hogy meghatározzák, hanem a szerződésnek és a tevékenységnek a beltartalma, ez alapján kell megtörténnie. És szoros összefüggés van, mint ahogy említésre került ma már, a munkaügyi ellenőrzés és a bíráskodási szempontoknak az összeérhetősége tekintetében, a megegyezősége vonatkozásában.
Úgy gondolom, hogy nem lehet nem szólni ezen aktuális tennivalók tekintetében a teljesítménybér, a teljesítménykövetelmény és a minimálbér kapcsolatáról, arról, ami az elmúlt esztendőkben rengeteg ellentmondásossággal volt övezve. A törvény módosítása egy objektív mérésen alapuló előzetes eljárás lefolytatását teszi meg, írja elő, ami gyakorlatilag azt a célt szolgálja, hogy a teljesítménykövetelmények egyrészt reálisak legyenek, másrészt a realitás alapján teljesíthetők is legyenek, azért, hogy az emberek, akik alacsony bérszint mellett foglalkoztatottak, legalább a minimálbért meg tudják keresni, azt a minimálbért, ami jelen pillanatban 6 ezer forint nettó összeggel több, mint egy esztendővel volt.
Ilyeténképpen szeretnék szólni még egy dologról, egy valós, létező gondról, a készenlét kérdéséről. Mint említésre került ma is, a készenlét tekintetében a munkatörvénykönyv viszonylag erős szabályokat hordoz magában. 200 óra az az időtartam, amit a készenlét keretei között el lehet tölteni, kollektív szerződés mellett 300 órára bővíthető mindez. Itt ez a törvényjavaslat egy új fogalmat vezet be, az ügyelet fogalmát. És megnyugtatni szeretném ismét Bernáth Ildikót, hogy majd a részletes vita kapcsán már jó érzéssel tudja támogatni a törvényjavaslatot, hogy a készenlét 25 százalékos mértékről 20 százalékra történő csökkentése párosul azzal, hogy az ügyelet esetében a 40 százalék bevezetését hordozza magában. Az ügyelet szól ugyanis arról, hogy a munkavállalónak a munkaadó által meghatározott helyen kell rendelkezésre állnia, a készenlét pedig arról szól, hogy a munkavállalónak elérhetőnek kell lennie, és csak egy meghatározott időintervallum elteltét követően kell tudni a munka felvételét biztosítani.
Hogy plasztikusan is érzékeltessem, mondok erre egy példát. Az egyik legnagyobb magyar foglalkoztató a MÁV. A MÁV nagyfeszültségű kiépített rendszerén keresztül vagy amellett futó optikai fénykábeleken keresztül történik bizonyos kommunikációs célokból egy szolgáltatás továbbadása, ami azt jelenti, hogy akkor, amikor a telefonkészülékeinket kézbe vesszük és telefonálunk, akkor ezen fénykábeleken, optikai kábeleken keresztül zajlik mindez a folyamat. Ezek általában nem hetente sérülnek, hanem egy adott esztendőben néhányszor kerül erre sor. Ha most erre sor kerül, ennek a hátterében nem ügyeletet kell biztosítani, hanem a készenléti rendszert kell megteremteni, pont annak érdekében, hogy ha ilyen meghibásodások vannak, akkor ezek záros, meghatározott időintervallumon belül kivitelezhetők, javíthatók legyenek. No, ez a különbség a bevezetett ügyelet és a készenlét kérdésköre között.
(10.30)
Hasonlóan fontosnak tartom a családokat, az anyákat érintő és a diszkrimináció visszaszorítását célzó intézkedéseket. Hiszen a munkajogi szabályozás mindössze annyit ér, amennyi a munkavállalók és a munkaadók érdekeinek a kielégülése tekintetében megfogható; természetesen minél szélesebb körűnek és minél megalapozottabbnak kell lennie.
Úgy ítélem meg, hogy ez a törvényjavaslat összességében biztosítja az EU-normáknak való megfelelést, az ahhoz való eljutást, elősegíti az egységes joggyakorlat kialakulását, a munkaadók és a munkavállalók érdekében születik, és segíti azt, hogy hatékony gazdálkodás alakulhasson ki Magyarországon, olyan, amely tekintetében a munkavállalói jogok érvényesülése is biztosított. Úgy gondolom tehát, hogy ez a törvényjavaslat elfogadása után nagymértékben hozzásegít minket a fejlett európai piacgazdaság szintjének megfelelő jogi környezet kialakításában, annak megteremtésében.
Nem véletlen, hogy utolsó mondatom mindössze annyi, hogy a törvényjavaslatot alkalmasnak tartom az általános vitára, és természetesen az, hogy kérjem tisztelt képviselőtársaimat, a felsorolt érvek és a törvényjavaslat beltartalma alapján önök is támogassák ezt a javaslatot.
Köszönöm megtisztelő figyelmüket. (Taps a kormánypárti oldalon.)
