BÉKI GABRIELLA
BÉKI GABRIELLA
BÉKI GABRIELLA, az SZDSZ képviselőcsoportja részéről: Elnök Asszony! Köszönöm a szót. Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Miniszter Úr! Nagy jelentőségű törvény módosítását tárgyaljuk, hiszen a munka világának alkotmányáról van szó, a munka törvénykönyvéről.
Ez az előttünk álló módosító csomag 67 szakaszból áll, és ennek csak a kisebbik fele érinti a munka törvénykönyvét. Kapcsolódnak ehhez a munka világát érintő más törvények is. Szám szerint kilenc törvény: a közalkalmazottak jogállásáról, a köztisztviselők jogállásáról, a fegyveres szervek hivatásos állományú tagjainak szolgálati viszonyáról, a honvédség hivatásos és szerződéses állományú katonáinak jogállásáról, a bírák jogállásáról és javadalmazásáról, az igazságügyi alkalmazottak szolgálati viszonyáról, az ügyészségi szolgálati viszonyról és adatkezelésről, a vízi közlekedésről és végezetül a munkaügyi ellenőrzésről szóló törvény módosítása szervesen kapcsolódik ehhez a javaslatcsomaghoz.
Amikor a Szabad Demokraták Szövetsége kialakította álláspontját a módosító csomaggal kapcsolatban, akkor mindenekelőtt azt vettük figyelembe, ami egy alkotmány megalkotása idején a legfontosabb, hogy tudniillik az érintettek hogyan vélekednek a módosításról. És ebből a szempontból megnyugtató számunkra, hogy miniszter úr arról számolhatott be, hogy az Érdekegyeztető Tanács ezt a javaslatot nemcsak tárgyalta, hanem nagyon alaposan, részletesen, részleteiben is boncolgatta, és egyetértett vele.
Ilyen körülmények között, azt gondolom, a képviselőknek nincs se oka, se különösebb késztetése arra, hogy kötözködjön valamivel, amiben egy ilyen össznépi konszenzus kialakult. Hiszen az Érdekegyeztető Tanácsban ott ülnek a munkaadók, ott ülnek a munkavállalók, és ott ül a kormányzati oldal is. Azt gondolom, az ő konszenzussal megkötött megállapodásuk a képviselők számára is iránymutató kell hogy legyen.
Miniszter úr az expozéjában és később képviselőtársaim a hozzászólásukban részletesen érintették a törvénymódosító csomag jogharmonizációs részét, hogy tudniillik szám szerint öt darab EU-s irányelv kerül átültetésre a magyar joggyakorlatba.
(10.50)
Én ezeket csak nagyon röviden fogom fölsorolni; elsősorban azért, mert ez a része a törvénymódosításnak az, amit tapasztalatom szerint ellenzéki oldalon sem vitatnak a képviselő asszonyok és urak. Ebben, úgy tűnik, a Házban is teljes a konszenzus.
A 2001/23-as irányelv szól a jogutódlás kérdéséről; röviden: gyakorlat, és egyre terjedőben lévő gyakorlat, hogy valamilyen vállalkozási forma átalakul, új gazdát talál. Ez az irányelvcsomag kifejezetten azzal foglalkozik, hogyha továbbfoglalkoztatás lehetséges, mert az átalakulás nem érinti a gazdasági egység alapvető identitását, tehát tovább dolgozhatnak, akik ott eredetileg is foglalkoztatva voltak.
Nagyon fontos számomra, hogy ezek az EU-s irányelvek mindig a munkavállalók érdekeit tartják szem előtt, tehát a munkavállalók jogainak a védelme az, ami irányadó, iránymutató akkor is, amikor itt a jogutódlás kérdésében a munkaszerződések megváltozásával, kollektív szerződés megváltozásával kapcsolatos új szabályozás leírásra kerül, illetve nagy hangsúllyal hitet tesz ez az irányelv a jogelőd és jogutód egyetemleges felelőssége mellett.
Miniszter úr kitért arra is, hogy jogállásváltozásnál is lehetőség van arra, hogy a foglalkoztatás folytonos legyen. Tehát itt is egyfajta biztosíték, egyfajta garancia védi a munkavállalókat.
A második irányelv a határozott ideig tartó munkavégzésről szól, a '99/70-es. Itt a legfontosabb az én felfogásomban a hátrányos helyzetű megkülönböztetés tilalma, tehát akár határozott, akár határozatlan idejű munkavállalásról van szó, hátrányos megkülönböztetés ne jöhessen szóba, ne legyen élő gyakorlat, illetve, hogy legyen átjárható ez a két forma, hogy lehessen határozott ideig tartó munkavégzésből átminősíteni határozottba. Mindannyian tudjuk, hogy a határozatlan idejű munkavállalási szerződés előnyösebb a munkavállalónak, hiszen ahhoz külön pluszjogosítványok kapcsolódnak, például végkielégítés kapcsolódik. Ilyen módon fontos meghatározni azokat a jogi kereteket, hogy a munkaadók a határozott idejű foglalkoztatással ne tudjanak visszaélni, és ne tartsanak ilyen joghelyzetben hosszú időn keresztül embereket.
A harmadik irányelv a részmunkaidőről szóló irányelv, a '97/81-es. Itt is a hátrányos helyzetű megkülönböztetés tilalmát emelném ki amellett, hogy a részmunkaidős foglalkoztatás mint alternatív lehetőség, sokféle szempontból előnyös lehet a munkavállalónak. Előnyös lehet nagyon sokféle élethelyzetben a családi kötöttségek, családi szerepek miatt, de előnyös lehet a továbbtanulás szempontjából is. Itt is fontos, hogy lehessen átjárni a két típusú foglalkoztatás között.
A negyedik irányelv a '93/104-es, illetve később a 2000/34-es számú módosító, ami a munkaidőről szól általában. Ebben az irányelvben különösen fontos, hogy milyen részleges eltérésekre van szükség a munkaidővel kapcsolatban. Ilyen módon ez az irányelv, illetve a törvénymódosításnak ezek a részei ezekre a lehetséges eltérésekre külön hangsúlyt helyeznek, közúti, légi vagy belvízi személyszállítást, vagy árufuvarozást végző munkavállalókról lévén szó, akiket röviden-tömören csak utazó munkavállalókként említhetünk. Rájuk értelemszerűen speciális szabályok kell hogy vonatkozzanak.
Végül az ötödik irányelv a tengerészekről szól. Magyarországon tenger nem lévén, nem mondhatja el magáról, hogy ez egy tömeges foglalkoztatási forma, ilyen módon ez az irányelv kisebb izgalmat és kisebb figyelmet vált ki nálunk. Ennyit általában a jogharmonizációs tennivalókról.
Most magam is szólni szeretnék néhány kérdésről, aminek a kezelése nem EU-s követelmény, amit előttem Őry Csaba szerintem helytelenül pótcselekvésnek minősített, hogy ezekkel is foglalkozik a törvény. Ezek sokfélék; van közöttük olyan, ami kifejezetten pontosító jellegű, a gyakorlati élet felhívta a tárca figyelmét néhány anomáliára, és akkor ezt pontosítjuk, illetve konkretizáljuk. De ezek között van olyan is, aminek kisebb-nagyobb elvi jelentősége van, és nagyon jó, hogy ha már megnyitottuk a munka törvénykönyvét, akkor ezeket is megpróbáljuk egyúttal rendezni. Ilyen nagyon parányi, pontosító jellegű például az, hogy munkaügyi per esetén hogyan is kell figyelembe venni a határidőket, egészen pontosan a keresetlevél határidejét, mitől ketyeg az óra. Vita volt, hogy a keresetlevél megfogalmazása vagy a postára adás s a többi; ez egyszerűen egy parányi pontosítás, igazán belefér a javaslatba.
Vannak olyanok, mint mondtam az előbb, amelyeknek komolyabb az elvi jelentősége. Én természetesen ilyennek tartom az anyaság védelmével kapcsolatos szakaszt, többszöri utalást. A munka törvénykönyve, amiről már említettem, hogy alkotmány, az 5. §-ában megfogalmazza, hogy hátrányos megkülönböztetést hogyan tilt a munka törvénykönyve. Itt egy csomó minden föl volt már eddig is sorolva. Ebbe a szakaszba kerül bele az anyaság, de mellette a részmunkaidős foglalkoztatás, illetve a határozott időtartamú munkaviszonnyal kapcsolatos hátrányos megkülönböztetés tilalma, amiről az előbb már szó volt. Itt legfeljebb azt a kérdőjelet tudom hozzátenni az elmondottakhoz, hogy kérdés, a munkaadók hogyan fogják ezt az elvi tilalmat a következőkben a gyakorlatban figyelembe venni. Sajnos, nagyon rosszak a tapasztalatok, a munkaadók tényleg hátrányosan megkülönböztetik nemcsak azokat, akik kisgyermekkel rendelkező anyák, hanem azokat is, akik még fiatalok, és ilyen módon szülés előtt állnak. Azt gondolom, idő kérdése, amíg ebben a diszkriminatív gondolkodásmódban valami változás tud történni érdemben.
Néhány szakasz szól a távmunkáról is, felhatalmazást adva a kormánynak, hogy a részletek szabályait kidolgozza. Itt is kitér arra, hogy az Érdekegyeztető Tanáccsal együttműködve és egyeztetve. Fontos részletének tartom a módosításnak a teljesítménybér megállapításával kapcsolatos szakaszát, amiről az előbb már szóltak mások is, hiszen élő gyakorlat, hogy a munkaadók a teljesítménykövetelmény fölstrófolásával próbálják előidézni azt a helyzetet, amikor még a minimálbért sem kell megfizetniük a dolgozóknak. Itt a teljesítménykövetelmények objektív mérésével kapcsolatosan lehet előidézni azt a helyzetet, hogy tényleg munkaügyi ellenőrzés során ez számon kérhető, tetten érhető legyen.
Helyesnek tartjuk a munkaügyi bírság megemelését, ami most a következőkben majd 2 millió, illetve 6 millió forint lehet. Különösen fontos szerintünk is a törvénymódosításnak az a részlete, amely a színlelt szerződések sorsával foglalkozik.
(11.00)
Hogy ilyen színlelt szerződések nagy számban vannak, azt mindannyian tudjuk. Hogy ezek a színlelt szerződések a munkavállalóknak nagyon-nagyon hátrányosak, hogy a mai viszonyok között a munkavállalót nagyon kiszolgáltatottá teszik, az bizonyos, hiszen aki, mondjuk, vállalkozási szerződéssel végzi ugyanazt a munkát, amit egyébként végezhetne munkavállalási szerződéssel is, annak nem jár szabadság, annak nem jár felmondási idő, maga viselheti a jövedelméhez kapcsolódó közterheket s a többi.
A munkaadónak ez rettentően előnyös, de minthogy a munkavállalónak nagyon hátrányos, azt gondolom, helyes az a törekvés, hogy munkaügyi ellenőrzés során át lehessen minősíteni az ilyen szerződéseket. Itt a kérdőjelet megint a gyakorlathoz kell majd hozzákapcsolni. Nyitott kérdés, hogy ebből a törekvésből, ami véleményem szerint nagyon tisztességes és támogatható törekvés a foglalkoztatási tárca részéről, mi az, amit valóban gyakorlattá lehet változtatni.
Végül kitérnék arra is, hogy létrejön két új tanács, amit nem emlegettek az előttem szólók, így létrejön a Közalkalmazottak Országos Munkaügyi Tanácsa - rendkívül nagy létszámú rétegről van szó, indokolt hogy végre legyen egy ilyen önálló érdekképviseletük. És létrejön az Országos Közszolgálati Érdekegyeztető Tanács is, ami eddig nem volt - azt gondolom, szükséges, hogy itt is egyeztetett módon artikulálódjanak a vélemények és az állásfoglalások.
Megmondom őszintén, hogy én azt a romboló szándékot, amire Őry Csaba utalt az üzemi tanácsok fojtogatása kapcsán, nem éreztem és nem találtam a törvényjavaslatban. Azt remélem, hogy a bizottsági részletes vitában erről majd még esik szó közöttünk, és rá tudnak mutatni azokra a szakaszokra, amelyek bennük ezt a gyanút keltik (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret lejártát.) - én ilyet nem éreztem.
Befejezésül csak szeretném megerősíteni, hogy a Szabad Demokraták Szövetsége a javaslatot nemcsak általános vitára tartja alkalmasnak, de elfogadásra is javasolja.
Köszönöm a figyelmet. (Taps a kormányzó pártok padsoraiban.)
