NÓGRÁDI ZOLTÁN
NÓGRÁDI ZOLTÁN
NÓGRÁDI ZOLTÁN (Fidesz): Köszönöm. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Államtitkár Úr! Tisztelt Ház! Lassan már kezdik megszokni az emberek, hogy mást értsenek a szavakon akkor, amikor a szocialisták beszélnek: ha az árkok betemetését említik, akkor tömeges elbocsátásokra gondolnak; amikor a munkahelyteremtést emlegetik, akkor pedig gyárbezárásokra kell gondolni. Ez a helyzet az otthonteremtés területén is: ígéretek, személyes garanciavállalások sűrűn szerepeltek, ám az ostor most mégis a lakásszövetkezeteken csattan.
Tudjuk, hogy az előző négy év kormányzása elég magasra tette a mércét: a polgári kormány számára az otthonteremtés feltételeinek javítása mind az emberek életkörülményei szempontjából, mind a gazdaság fejlődése szempontjából kulcsfontosságú volt; ezért született a Széchenyi-terv, ezért is indítottuk el újra útjára a bérlakásprogramot és a hiteltámogatások elindításával az új és a használt lakások vásárlását elősegítő kedvezményeket.
A választási ígéretek után jött a keserű valóság: több mint másfél millió egyszerű polgárt sújt az az intézkedés, amelynek következtében az év elejétől a lakóépület-kezelés tárgyi adómentessége megszűnt, az üzemeltetési költségek után a korlátozott adó-visszaigénylés lehetősége nélkül 25 százalékos forgalmi adót kell fizetni a költségvetés javára, önmagában mintegy 30 százalékkal emelve ezáltal a közös költséget, nem számítva a helyi és a központi közüzemi szolgáltatási díjak növekedését. A törvénymódosítás indokolatlan különbséget tesz a lakásszövetkezeti tagok és a társasházi tulajdonosok között, a társasházak számára ugyanis az alanyi adómentesség választható, míg a sok házat kezelő lakásszövetkezetek jogi személyként túllépik az alanyi értékhatárt.
Tisztelt Államtitkár Úr! Ezzel a költségvetés mohóságát bizonyító intézkedéssel lehetetlenné teszik a lakásszövetkezetek által alkalmazott dolgozók béremelését, rákényszerítik a lakásszövetkezeteket szolgáltatásaik csökkentésére, alkalmazottaik elbocsátására. A kormány ezen intézkedésével lehetetlenné teszi, hogy a felújítási tartalékot megképezzék a lakásszövetkezetek, holott a kormányprogramban ígéret hangzott el a rossz műszaki állapotú, végső stádiumban lévő panel- és téglablokkos házak felújítására. Az áfatörvény lakásszövetkezeti tagokat sújtó rendelkezése nehezen teszi hihetővé, hogy az ígéret betartható.
Szeretném a miniszter úr figyelmébe ajánlani, hogy a lakásszövetkezetek házaiban túlnyomórészt idősek, nyugdíjasok, egyedülállók, az átlagos jövedelemszint alatt élők laknak, számukra megoldhatatlan probléma a közüzemi díjaknál bevezetendő súlyos, inflációt meghaladó emelés, az emelkedő élelmiszer- és gyógyszerárak mellett az áfa befizetési terhe is.
Kérdezem: Akarja-e, tisztelt miniszter úr, kompenzálni a társadalmi méretű szociális igazságtalanságot? Az önök által hangoztatott partnerséggel szemben miért nem tárgyaltak érdemben az illetékes érdekvédelmi szervezetekkel? Miért az egyszerű embereket hozza a kormány ilyen nehéz helyzetbe?
Várom megtisztelő válaszát. (Taps az ellenzéki padsorokban.)
