TÓTH IMRE
TÓTH IMRE
TÓTH IMRE (Fidesz): Köszönöm a szót. Tisztelt Ház! Március 28-án, pénteken Békés megyében, Sarkad városában egy MSZP-s szervezésű rendezvényre, az Európai Unió és az agrárium tárgykörében nyilvános fórumra hívták meg Németh Imre minisztert és az érdeklődőket. Megjegyzem: többen eddig úgy tudtuk, hogy az európai uniós csatlakozásunk nem az MSZP-ről szól, nem szűk körű pártagitprop ülés, hanem össznemzeti ügy és érdek.
A miniszter illetlenül egy órát késett a rendezvényről. A polgármester a város nevében ennek ellenére üdvözölte a minisztert, s hozzászólásában azzal kezdte, hogy igen, EU és EU igen. Majd mezőgazdasági problémák felvetésével folytatta, azaz folytatta volna, mert a miniszter illetlenül többször a polgármester szavába vágott, nem hallgatta végig, majd türelmetlenül félbeszakította a hozzászólást, és minősítette: “Polgármester úr, ön hülyeségeket beszél, fejezze be, ön agitációt folytat!” (Moraj az MSZP soraiban.) A miniszter ingerült, fennhéjázó válasza a jelenlévőkben döbbenetet, visszatetszést váltott ki.
A polgármester azt válaszolta: amennyiben a miniszter így válaszol, úgy miniszter úr, ön beszél hülyeséget (Derültség a kormánypárti padsorokban. - Dr. Kis Zoltán: Egy-egy!), és aki ilyen választ ad, az egyben kulturálatlan ember, ezért ön ebben a városban nemkívánatos. Majd jelezte, hogy mivel a miniszter illetlenül nem hallgatta meg, és problémafelvetéseit hülyeségnek minősítette, így a továbbiakban ő sem kíváncsi a miniszterre. Erre Németh Imre miniszter egy provokatív, hangsúlyos “Viszontlátásra!” kiebrudaló elköszönéssel mintegy kiebrudalta a polgármestert (Derültség és taps az MSZP soraiban.), a vendég, állítólag a vidék minisztere. (Közbeszólás a Fidesz soraiból: Szégyen! Európai!)
Németh Imre, a miniszteri aktív szókincs gördülékenységével, mit is hülyézett le a vidék és mezőgazdaság tetten érhető gondjaiból? Említésre került, hogy a Horn-kormány idején Békésben önök két cukorgyárat zártak be, így 20-40 százalékra ugrott a munkanélküliségi ráta, és mivel az önök mérvadó véleménye szerint tízéves futamidő alatt 6 százalékról 3 százalékra csökken az agráriumból megélők köre, ezért védőhálót, programot kell adni az emberek egy részének - ezt is hülyeségnek minősítette a miniszter úr. Szóba került a megígért, de elmulasztott 350 forintos kilónkénti sertésár, és az ellehetetlenült gazdák összes problémája. Szót emeltem a kis tejtermelő gazdákért, a hókárt szenvedő, segítséget kérő, de a miniszter által elutasított fóliás kertészekért.
A jelenség előtt most is tanácstalanul állunk: mi volt ez, ami történt? A legújabb kori szocialista arrogancia, vagy egy kezdő, de már megfáradt miniszter letekintő türelmetlensége? Talán üzenet másoknak is, hogy jobban teszik, ha hallgatnak problémáikról. A lehülyéző miniszter nem engem, nem a polgármestert sértette meg, hanem a közzétett, szóvá tett közügyeket.
Így tehát kérdezem: vajon aki nagy nyilvánosság előtt lehülyézi a vidék, a mezőgazdaság (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az idő leteltét.) aktuális problémáit, a problémákat felvető vendéglátó polgármestert (Az elnök ismét csenget.), az lehet-e a vidékfejlesztés minisztere? (Közbekiáltás a Fidesz soraiból: Mondjon le! - Nagy taps az ellenzék soraiból.)
