KÉKKŐI ZOLTÁN JÓZSEF
KÉKKŐI ZOLTÁN JÓZSEF
KÉKKŐI ZOLTÁN JÓZSEF (Fidesz): Köszönöm szépen, elnök asszony. Tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Államtitkár Úr! Tisztelt ellenzéki Képviselők! Ezt a levelet a Baranyai megyei Cún községből íratjuk néhányadmagunk. A nevünket nem merjük adni az íráshoz, mivel félünk, akárcsak az ötvenes években, ezért talán még némi védettséggel bíró országgyűlési képviselőnknek adjuk át a szerzői joggal járó felelősséget.
Félelmünket, ha valaki, úgy miniszterelnök úr megérti, hiszen mint a szocialista idők jogfolytonos politikusa és személye, közvetlen tudomása volt akkoriban a határsáv címen gyakorlatilag internálttá minősített voltunkról. Hogy a miniszterelnök úr a mai sorsunkat is szívén viseli, arról meggyőződhettünk a választási kampányban, amikor is a leghátrányosabb térségek között elsőként minket, ormánságiakat említett. Ezért is örülünk, hogy a régi illegitim időkből megmaradt a jogfolytonosságot képviselő párt és megmaradtak a jogfolytonosságot megtestesítő személyek. Persze, a mi pallérozatlan elménk is némi ellentmondást vél felfedezni az illegitim időszak jogfolytonossága kapcsán, de mivel a jogfolytonosság ténylegesen fennáll, és a rendszer jogfolytonosan működik, ez az ellentmondás nyerjen igazolást a mi dialektikus ismereteink hiányával.
Való igaz, jól mondta miniszterelnök úr a kampányban: a szocialista időkbeli tulajdonfosztott, teljesen elszegényített állapotunk jottányit sem változott, sőt még tetőződött, hiszen a legtöbbünknek mára már munkahelye sincs, a térségben a munkanélküliség a 40 százalékot is meghaladja. Ebből a kétségbeejtő tényből valami csoda folytán némi előnyünk is származhat most, az EU-csatlakozás kapcsán, ugyanis mivel se tulajdonunk, se vállalkozásunk, se munkahelyünk sincs, ezért a mi felkészülésünk az EU-csatlakozásra már befejezettnek tekinthető, hiszen sem az EU-s pályázati rendszert nem kell megtanulnunk, sem átképzésre vagy továbbképzésre nem kell járnunk, mi már mindent teljesítettünk, most már a kormánynak kell teljesítenie. Számunkra, falusi emberek számára paradox módon az EU-csatlakozás feltételrendszere teljesen egybeesik a szocialista idők feltételrendszerével: tulajdonfosztottság, kiszolgáltatottság, megalázottság. Sosem gondoltuk volna, hogy ezek ennyire modern, harmadik évezredbeli fogalmak.
Szóval, a magunk módján mi is modernek vagyunk, és hogy még jobban megfeleljünk a modern idők kihívásának, ezért bátorkodunk a miniszterelnök urat egy kéréssel zavarni. Tudjuk ugyan, hogy kérésteljesítésben elsőbbséget élveznek, akik a miniszterelnök urat és a pártot a választási kampányban pénzzel is támogatták, de sajnos nekünk erre nem volt lehetőségünk; a mi falunkban a kommunizmus építése részben már teljesült: a pénz megszűnt, lassan már a bankjegyet sem ismerjük, ezért is hálátlanság a részünkről ez a mostani kérés.
Községünk örvendetes módon rendelkezik egy nyilvános telefonkészülékkel, üröm azonban az örömben, hogy a készüléket csak telefonkártyával lehet üzemeltetni. A telefonkártya-vétel számunkra pedig olyan elérhetetlen pénzügyi nagyságrendű beruházás, mintha például az államadósságot kellene a falunknak egy összegben kifizetnie, így jelenleg van is telefonunk a faluban, meg nincs is. Ezért is kérjük a miniszterelnök urat, jóllehet a kormány modernizációs programjának némiképp ellentmond a kérésünk, hogy községünkben a kártyás rendszerű nyilvános telefonkészüléket pénzérmés készülékre szíveskedjék kicserélni.
Tudatában vagyunk kérésünk groteszk, önző voltának, hisz egy kihalófélben lévő falu hogy jön ahhoz, hogy az ország miniszterelnökét egy ilyen pimfli kéréssel zavarja. Mentségünkre csupán a miniszterelnök úr részéről felénk irányuló, évtizedeken és rendszereken áthúzódó, töretlen érdeklődését hozhatjuk fel. Eddigi megtisztelő érdeklődéséből tudjuk, hogy végkifejletünk története is roppant módon izgathatja. Az első telefonálási lehetőségünkig csak annyit mondhatunk: nyugodjanak meg az aggodalmaskodók, már nem sok ideje van hátra egyikünknek sem. Köszönöm a figyelmet. (Szórványos taps az ellenzék soraiban.)
