KÉKKŐI ZOLTÁN JÓZSEF
KÉKKŐI ZOLTÁN JÓZSEF
KÉKKŐI ZOLTÁN JÓZSEF (Fidesz): Köszönöm, elnök asszony. Tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Képviselőtársaim! Választókörzetem önkormányzatai, szakmai és érdek-képviseleti szervezetei közvetett módon értesültek a drávaszabolcsi határátkelő schengeni feltételeknek megfelelő átépítése miatti tartós forgalmi szüneteltetéséről. Erről, a térség életét jelentősen befolyásoló eseményről semminemű egyeztetés nem történt a helyi hatóságokkal. Így működik, illetve nem működik a gyakorlatban Magyarországon a szubszidiaritás elve, amely elv pedig szerte a világon - Afrikától kezdve Pápua Új-Guineáig - a társadalmi élet működő alapprincípiumát jelenti.
Nálunk ezzel szemben még a jogelőd párt fél évszázados gyakorlata van érvényben: döntés a helyiekről a helyiek nélkül. Pedig az utóbbi évtizedben az egyeztetéses megoldáskeresésre is volt példa, igaz, a pozitív példát az amerikai hadvezetőség szolgáltatta. Balkáni katonai szerepvállalásuk idején az ebből adódó közlekedésforgalmi egyeztetést nemcsak az önkormányzatokkal, hanem a szakmai és érdek-képviseleti szervezetekkel is lefolytatták.
Mivel - mint említettem - a magyar kormány a határátkelő tervezett tartós idejű lezárásával kapcsolatban a helyi hatóságokkal nem egyeztetett, ezért képviselői írásbeli kérdéssel fordultam a tárgyban a kompetens - külügy-, belügy-, gazdasági és közlekedési, továbbá földművelésügyi - miniszterekhez. A kérdésem így szólt: milyen hatása lesz a drávaszabolcsi híd felújításának a lezárás miatt? Sajnos, az írásbeli kérdésemre érdemi választ nem kaptam, a válaszokban a határlezárás idegenforgalmi és kereskedelmi hatásairól még érintőlegesen sincs szó, ellenben a kivitelezés várható időtartama még a legpesszimistább feltételezéseket is meghaladja. Idézek a Gazdasági és Közlekedési Minisztérium válaszleveléből: “A kivitelezés idejére - várhatóan egyéves időtartamra - a határátkelőhely működését szüneteltetni kell.” Az egyéves időtartamú határlezárás majdhogynem a vasfüggöny újbóli leeresztését jelenti, legalábbis a kereskedelmi és idegenforgalmi hatásait tekintve.
(23.10)
Mivel a mai műszaki-technológiai színvonal mellett illuzórikus az egyéves időtartamú kivitelezés, és a harmadik évezred építészetének ellentmond az építkezés alatti határlezárás, ezért a fél évszázados szocialista ismérvek alapján a határlezárás okait egészen máshol kell keresnünk.
Mint ahogy a háború utáni hídverés is elsődlegesen nem hídépítést jelentett az elődpártnál, úgy most is másról van szó. A mai napon az útlezárással tiltakozók, a kereskedelemből, idegenforgalomból, turizmusból élő vállalkozók és a beszállító termelők pontosan tudják, hogy egzisztenciális tönkretételüket jelenti a híd- és a határlezárás. Jól összehangolt kormányzati intézkedéssorozattal piacfeladásra és vállalkozásfeladásra vannak ítélve.
Nézzük a jól megtervezett kormányzati intézkedések sorát: hídlezárás, határlezárás, vízumkényszer. Ezek a piacról történő kiszorítás és piacfeladás stációi. A kormány valakinek odaígérte már ezt a piacot. De mivel prosperáló helyi vállalkozások vannak, az ő likviditásukat szolgálják a gazdaságinak álcázott politikai intézkedések. Ebből is látszik, hogy az utódpárt milyen korszerűen oldja meg a feladatait. Az elődpárt még bebörtönözte az útjában állókat - lám, sokkal korszerűbben is el lehet érni a pártvállalkozások egyeduralmát.
Csak az EU-ra és Schengenre ne történne úton-útfélen hivatkozás! Hisz Schengen éppen a helyiek piacvédelmét szolgálja, nálunk ez fordítva történik. Számunkra azonban ez a fordított módszer már régóta ismerős; jóllehet, a hídverőt most nem Gerőnek hívják, de a helyiek tudni vélik, kinek az érdekében történik a hídverés, és kinek az érdekében történik a riválisok eltakarítása. Bár ne lenne igazuk a helyi jól értesülteknek! Ámbár a kormányzati forgatókönyv eddig mindenben őket igazolta.
Köszönöm a figyelmet.
