DR. BÁRÁNDY PÉTER
DR. BÁRÁNDY PÉTER
DR. BÁRÁNDY PÉTER igazságügy-miniszter: Tisztelt Képviselő Úr! Mint mindig, most is nagy figyelemmel hallgattam az interpellációját, és amikor interpellál, akkor mindig át kell engednem az interpellációt az alkotmány 27. §-ának az értelmezésén, amely 27. § azt mondja: “Az Országgyűlés tagjai - ilyen ön - a kormányhoz, a kormány tagjához, a legfőbb ügyészhez a feladatkörükbe tartozó minden ügyben interpellációt intézhetnek.” Ez egy olyan tudás, amelyhez hozzá lehet jutni az alkotmány elolvasása folytán. (Derültség, taps a kormánypártok padsoraiban.)
Ha az ember megnézi, hogy az ön interpellációja illeszthető-e a 27. §-ba, akkor arra a meggyőződésre kell jutnia, hogy ez nem így van. Ez az elején is már kiderült az interpellációnak - a címből is tulajdonképpen -, csak az ember mindig bízik abban, hogy később valahogy jobbra fordulnak a dolgok. (Derültség, taps a kormánypártok padsoraiban.) De a legtöbbször, és itt is, ifjabb Catónak van igaza, aki azt mondja, hogy ami már kezdetben hibás, azt egyedül az idő múlása nem orvosolja. (Derültség, taps a kormánypártok padsoraiban.) Itt is ez történt.
Képviselő úr egy két évvel ezelőtti eseményre hivatkozik. Ennek az eseménynek bizonyos szempontból én magam is részese voltam, amikor is egy ügyészségi tényező azt nyilatkozta - és ez a nyilatkozat ma is érvényes, erre azért figyelni kell -, elmagyarázta, hogy az ügyészség nyomozást megszüntető határozata természetesen, mondta akkor, nem jelenti azt, hogy a szóban lévő személyt Grál-lovaggá avatták volna. (Derültség a kormánypártok padsoraiban.)
Aztán volt egy másik kérdés is, amelyre nekem kellett azt válaszolnom - és ez is érvényes ma is -, hogy szakmai válasz helyett figyelemkeltő levelet írni, ez engem a hatvanas évekre emlékeztet. Ez akkor így volt, és most is így van.
De ha közelebbről nézzük az ön interpellációját, ez egy igen indulatos interpelláció, amelyik aktív politikusoknak tulajdonított kijelentéseket idéz fel, és ezeket lendületesen fogalmazza: hadüzenetről beszél, zaklatásról, ítélethirdetésről, törvénytelen vizsgálatról.
(15.10)
Ez az erős indulat valóban érzékelhető, érzékelhető az, hogy most aztán el kívánja mondani mindazt, ami bántja, mindazt, hogy kiről és miről van rossz véleménnyel, és egy Babits-citátummal rajtam is el kívánja verni a port. (Közbeszólások a Fidesz soraiból: Lényeg!) Hogy citál Babitstól, ez nagyon helyes. (Felzúdulás a Fidesz soraiban. – Közbeszólás ugyanonnan: Válasz! - Az elnök csenget.) És azt kérdi - és úgy látom, hogy mások is -, hogy hol van nálam a határ. (A saját a széke felé mutat:) Itt. (Derültség, taps az MSZP soraiban.)
Azt gondolom, hogy ha valakinek joga van interpellálni, önnek joga van, akkor ez nem használható fel arra (Közbeszólás az ellenzéki pártok soraiból: Kötelessége válaszolni! - Az elnök csenget.), hogy akár az interpelláció címzettjét, akár másokat sértegessen. Ez illetlen dolog. (Révész Máriusz: Idézetek voltak!) Nagyot tévedni sem szabad, és ez a nagyobb baj ezzel az interpellációval, hiszen ön azt sérelmezi, hogy a legfőbb ügyészhez interpellációkat akarnak intézni. (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret leteltét.) Azt gondolom, hogy ennek a kárhoztatásánál óvatosságot kell javasolnom.
