DR. WESZELOVSZKY ZOLTÁN
DR. WESZELOVSZKY ZOLTÁN
DR. WESZELOVSZKY ZOLTÁN (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Az előterjesztett határozattervezethez általános és konkrét megközelítésben teszek megjegyzéseket. Az általános vitához két alapkérdéssel csatlakozom, az egyik a lényeget meghatározó cím, a másik a logikát és a részleteket meghatározó tartalom kérdése.
A címben a lényeget két fogalom határozza meg. A fő fogalom a “bűnmegelőzés”. Ez az, amiért az egész munka, a vita, az országgyűlési határozat, perspektivikusan a törvény kimunkálása folyik. A bűnmegelőzésre vonatkozó cél a stratégia. Világos, hogy ez a két fogalom határozza meg a lényeget. A “stratégia” szó ma közkeletű. Mégis, egyfelől még ma is idegen szó, másfelől éppen a gyakori használat miatt tartalmilag kiürült, túl általánossá kopott. Ezért javasolom a magyarra fordítását, ami egyben a fogalom tartalmassá tételét értelmező tagolását is megadja. Ily módon a cím alapja így hangzana: a bűnmegelőzés alapelvei, cselekvési programja és feltételrendszere. Így néhány szóban a lényeg összefoglalását, magát a tartalmat is megkapjuk.
(Az elnöki széket dr. Dávid Ibolya, az Országgyűlés alelnöke foglalja el.)
A két fő fogalomhoz a cím egy-egy jelzőt is csatol: a bűnmegelőzés fogalmához, hogy “társadalmi”. Nézetem szerint erre nincs szükség. Evidens ugyanis, hogy a bűnmegelőzés a társadalom közügye - mint ahogy azt a tartalomnak nyomban az első fejezete hangsúlyozza -, másfelől a bűnmegelőzés a társadalom feladata és felelőssége, mint ahogy azt maga az országgyűlési határozat és annak háttérelemzése is bizonyítja.
A másik fogalomhoz kapcsolt jelző az, hogy “nemzeti”. Ez már a részletes vitára is okot ad. Most, az általános vita során csak megjegyzem, hogy nézetem szerint a bűnmegelőzésnek nincs nemzeti stratégiája. Gondoljunk csak arra, hogy a Belügyminisztérium most fordul kínai rendőrök segítségéért, mert a magyar bűnözésbe már a kínai is beépült. A “nemzeti” jelző helyett tehát átfogóbb és pontosabb a “magyarországi” vagy “magyar” bűnmegelőzés fogalmának vagy kifejezésnek a használata. Ezt kellene célra irányítva pontosítani. Kérdés tehát, hogy miért dolgozunk most, milyen stratégiára, milyen alapelvekre, cselekvési programra és feltételrendszerre van szükség.
A legátfogóbb és legtermészetesebb válasz erre az, hogy korszerű, azaz a magyar sajátosságoknak megfelelő és egyben eurokompatibilis stratégiára van szükség. Mivel ez evidencia, ezért a lényeg megfogalmazására a következő címet ajánlanám: a magyar bűnmegelőzés alapelvei, cselekvési programja és feltételrendszere. Ez kifejezi a bűnmegelőzés jellegét, célját és lényegét, tagolt és világos módon.
A másik alapkérdést, a logikát és részleteket meghatározó tartalom kérdését most, az általános vita során csak érinthetem. Érzékeltetésül javaslom a bűnözés helyzetelemzésének összefogottabb szerkezetét. Csak példa gyanánt említem, hogy ha a bűnelemzésben nyomban vagyon elleni bűncselekményről van szó, akkor mellőle nem hiányozhat az élet elleni bűncselekmény sem, és a vagyon elleni bűncselekmény mellett lenne a helye a szintén erre vonatkozó, úgynevezett megélhetési bűnözésnek is. Ez egyben megkívánná a már régen szükséges megélhetési bűnözés fogalmának tisztázását, annak megvitatását, hogy a bűnözés mögött az anyagiak okként megjeleníthetők-e.
Ugyancsak a szoros összefüggés okán: ha a fejezet tartalmazza a bűnelkövetőkre vonatkozó mondanivalót, akkor itt lenne a helye az ellenpólusnak, az áldozatokra vonatkozó helyzetképnek is. A bűnelkövető és az áldozat együttese pedig szükségszerűen felveti az önvédelem és a védelem jogának ebből az anyagból hiányzó problémáját.
Meg kellene gondolni az úgynevezett SWOT-elemzés felhasználását és pozícióját is. Ez az elemzés ugyanis szempontrendszert határoz meg, vagyis módszertani tartalmú. Nem véletlen, hogy e szempontok a háttéranyagban folyamatosan megjelennek.
A harmadik fejezetként két oldalon, táblázatos formában összefoglalt mondanivaló túl korai. Javaslatom szerint - mivel az elemzés a bűnözés és a bűnmegelőzés helyzetéről egyaránt beszélt - e szempontrendszer és formai megjelenítése az utolsó előtti fejezetben kiváló összefoglaló áttekintést adhatna.
Végül felvetem a kérdést: mivel most indul az Európai Unióhoz a csatlakozás - melynek ma még sem külső hatásait, sem belső következményeit tapasztalatok révén nem ismerhetjük, pedig jelentős módosítást eredményezhet a magyar bűnözés és bűnmegelőzés területén -, talán várni kellene a tapasztalatok megjelenésével, rendszerezhetőségével, hogy kellő alapja legyen a bűnmegelőzésről szóló törvény megalkotásának. E cél érdekében így szaporítani és szigorítani kellene a bűnmegelőzésről szóló beszámolók rendszerét. Nem véletlen, hogy ha akár egy nap híranyagát meghallgatjuk, a bűnmegelőzésről szóló téma az egyik legfontosabb témává válik. Ezért az általános és a részletes vita minősége jövőt meghatározó jelentőségű.
Tisztelt Ház! Ami a konkrétumokat illeti, idő hiányában csak két nagyobb megjegyzésem lenne. A bűnmegelőzés hatékonyságának növelése érdekében szükséges egyes kormányzati feladatokról szóló 1002/2003. számú kormányhatározat is már annak a tételnek a felismerésén alapult, hogy a bűnmegelőzés elméletében és gyakorlatában a paradigmaváltás elkerülhetetlen, az állam primátusi szerepvállalását fel kell váltania a bűnmegelőzés társadalmasítása gondolatának. A bűnmegelőzés társadalmasításának gondolata ugyanakkor abból ered, hogy a helyi közbiztonság védelme, fenntartása a helyi közösség közvetlen rendfenntartó szükségletéből származtatható. Éppen ezért újra kell gondolni a helyi önkormányzatok és másodlagosan a társadalom más sejtjeinek szerepét a helyi közbiztonság fenntartásában, a bűnmegelőzés helyi feladatainak végrehajtásában. A bűnmegelőzéssel kapcsolatos modern európai gondolkodás alapelveként definiálható az a tétel, hogy a helyi közbiztonság fenntartásában, a bűnmegelőzés végzésében kiemelkedő szerepe van a helyi önkormányzatoknak, mert a helyi bűnözést a leghatékonyabban helyben lehet megelőzni. Ez a gondolat, ha nem is ennyire markánsan, de megjelenik jelen anyagban is. Ezért üdvözlendő és dicséretes a készítők szándéka és akarata. E dicséret még akkor is megilleti az alkotókat, ha végkövetkeztetéseikben, javaslataikban elhibázott, céltévesztő ajánlásokat fogalmaznak meg.
Tisztelt Ház! A legnagyobb vitát nyilvánvalóan az anyag nyolcadik fejezete, a bűnmegelőzés szervezeti intézményrendszerét tárgyaló rész válthatja ki. Megítélésünk szerint teljesen elhibázott álláspontra jutottak az előterjesztés készítői, amikor az ágazati felelősségmegosztás elvére építve a belügyminiszter és az igazságügy-miniszter között osztják meg az egyébként összetartozó, s ennek megfelelően szétválaszthatatlan bűnmegelőzési feladatokat és az ehhez párosuló felelősséget. Téves az az álláspont, amely a bűnmegelőzést degradálva ágazati feladattá teszi a társadalmi szintű bűnmegelőzést, és tudatosan elhallgatja a bűnmegelőzésért fennálló nyilvánvaló kormányzati felelősséget. Az kétségkívül már a miniszterelnök joga, hogy eldöntse, mely miniszterére bízza e feladatkört. Azt azonban semmi esetre sem szabad megengedni, hogy duplikált feladatok és felelősségek kerüljenek egyes tárcákhoz. Ha tisztán ágazati feladatokra bontjuk le a bűnmegelőzés kormányzati feladatrendszerét, akkor világosan az ágazati feladat- és hatáskörökből kell kiindulni. Ez tiszta viszonyokat szül, konkrét felelősségi és hatásköri viszonyokat.
A bűnmegelőzést nem szabad kitenni politikai érdekek csatározásának, ugyanakkor leszögezhető, hogy sem szakmai, sem politikai érvek, de még az előterjesztés előző fejezetei sem támasztják alá, hogy nem tisztán ágazati feladatokat az IM-hez kellene telepíteni. Egy demokratikus parlamenti rendszerben elfogadhatatlan és elítélendő az a manipulatív megoldás, amelyet az 1066/2003-as kormányhatározattal produkál a kormány.
(19.00)
E módosító kormányhatározat az eddig kitűnő eredményeket felvonultató OBMT-t megszüntette, és bizottsággá alakította át, titkárságát pedig elvette a BM-től, és az IM-hez telepítette át. Mindezt tette közvetlenül az országgyűlési határozat beterjesztését megelőzően, mintegy degradálva, semmibe véve a Magyar Országgyűlést. Kérdezem én: nem lehetett volna megvárni ebben a kérdésben az Országgyűlés állásfoglalását? Miért volt szükség ilyen gyorsan és konspiratív módon, nem megvárva az előterjesztés parlamenti vitáját, a bűnmegelőzés igazgatási és adminisztratív feladatait ellátó titkárságot az IM-hez telepíteni?
Talán az lenne a legszerencsésebb - ha már a kormány mindenképpen változtatni akar a jelenlegi helyzeten -, ha a bűnmegelőzés teljes kormányzati feladatrendszerét, ebből pedig okszerűen következik, hogy szervezeti intézményrendszerét a kancelláriához telepítenék, hiszen a társadalmi méretű bűnmegelőzés feladatainak tárcák közötti koordinációját kellő hatékonysággal és eredményességgel csakis innen lehet végezni.
Köszönöm figyelmüket. (Taps az ellenzéki padsorokban.)
