DR. HILLER ISTVÁN
DR. HILLER ISTVÁN
DR. HILLER ISTVÁN, a nemzeti kulturális örökség minisztere: Tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Országgyűlés! Igen tisztelt Képviselő Úr! Nagyon köszönöm, hogy segít a helyükre tenni a dolgokat. Most már sokkal jobban látunk a Dallas rejtelmeiben, sokkal pontosabban tudjuk, hogy hogyan gondolkodott Jockey és az ő felesége, mint ahogy a felfogásából is, már a címből lehet érezni, hogy helyén vannak a dolgok, merthogy a cím is azt mutatja, tisztelt frakcióvezető-helyettes úr, hogy jövőnk a múlt. Természetesen nem kívánnék vitatkozni részletesen az ön múltfelfogásával, jövőképével, számomra a jövő a jövőnk. Lehet, hogy ez bonyolult, de mégis jobban tetszik, mintha a múltunk lenne a jövőnk. (Derültség a kormánypárti sorokban.)
Ugyan a politika, főként a XX. században, nemegyszer megengedte magának, éppúgy az első felében, mint a második felében, hogy a múltat felhasználja valamiféle nemtelen eszközre, úgy gondolta, hogy a történelem nem más, mint egy szakácskönyv, hogy csak föl kell lapozni, kiválasztani a megfelelő receptet, aztán már tudjuk is, hogy milyen lesz a jövő - de, gondolom, együtt vallhatjuk a képviselő úrral, hogy ez az időszak elmúlt. A mi számunkra egészen biztos, hogy a XXI. században a megfelelő jövőkép alakítása, egy aktív cselekvési mód az, amiben formálni kívánjuk majdani közös jövőnket, és nem a múlt valamiféle rosszízű politikai feltárása akarná ezt meghatározni.
Egyébként pedig az, hogy egy ország megválasztott miniszterelnöke, kormánya és megválasztott kormánypárti frakciói között párbeszéd van, tisztelt képviselő úr, ez számomra a parlamenti demokrácia. (Taps az MSZP soraiban. - Demeter Ervin: Ez egy színjáték a számotokra: a parlamenti demokrácia!) Számomra az is a parlamenti demokrácia része, hogy ha koalíciós kormány van, akkor a koalíciós frakciók között is párbeszéd van, igaz, hogy ez a párbeszéd akár vitába is torkollhat. Szerintem a vita helyes dolog, a vita előbbre vivő dolog, ellentétben a veszekedéssel. Persze, elképzelhető olyan koalíció is, amiben semmilyen vita nem folyik, a miniszterelnöknek sem kell párbeszédet folytatnia a koalíciós kormánya frakcióival, mert minden úgy van, ahogy ő ezt elgondolta. Én ezt nem tartom jó dolognak, én azt tartom helyes ügynek, ha ez vita formájában kerekedik egésszé. Ez egy olyan jövő, amit lehet vállalni, ez egy olyan vita, amiben egyetértésre lehet jutni. Őszintén remélem, hogy ebben egyetértünk a képviselő úrral és frakciójával.
És ha már a helyére próbáljuk tenni a dolgokat, gondolom, hogy a dallasi magaslatokból leereszkedve egyet tudunk érteni abban is, hogy a tojásnak jobb helye van a serpenyőben, mint egy ház falán. Köszönöm szépen. (Taps a kormánypárti padsorokban.)
