DR. SZABÓ ERIKA
DR. SZABÓ ERIKA
DR. SZABÓ ERIKA, a Fidesz képviselőcsoportja részéről: Köszönöm a szót, elnök asszony. Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Képviselőtársaim! Azt hiszem, hogy csak egy dologban érthetünk egyet a Szocialista Párt vezérszónokának mondandójával, mégpedig abban, hogy az esélyegyenlőség és az egyenlő bánásmód kérdésköre egy rendkívül fontos kérdéskör, és az államnak kiemelt felelőssége van abban, hogy ezt minden állampolgár számára biztosítsa. De sajnos, ez a törvényjavaslat ezt a célt nem valósítja meg, hiába nevezte ezt Kósáné Kovács Magda egy kis lépésnek, szerintünk ez kis lépésnek is kevés, ugyanis olyan jogbizonytalanságot teremtene a létrejöttével, és olyan gumiszabályokat tartalmaz, ami nem jelent megoldást az említett ügyben.
De hogy részleteiben is kitérjek a témára: az alkotmányra többször történt hivatkozás. Az alkotmány nem ismer első- és másodrangú állampolgárokat, ilyen tekintetben nincs értelme esélyegyenlőségről beszélni sem; jogegyenlőségről szó van az alkotmányban, és lehet, hogy ennek a törvénynek a jogegyenlőségről kellene szólnia vagy az emberi méltóság védelméről, vagy a kettő összekapcsolásáról.
Úgy tűnik számunkra, hogy ez a törvényjavaslat egy látszatintézkedés, pótcselekvés, alkalmat ad arra, hogy beszéljünk egy kérdéskörről, de valódi megoldások nem fognak születni. Itt megint csak a bizonyítékát láthatjuk annak, hogy a szocialista kormány szavai és tettei között mély szakadék van: sokat beszél ugyan az egyenlőségről, de ezért nem tesz semmit. Már azzal is megelégednénk, ha legalább a tavalyi mértékben megvalósulna az esélyegyenlőség, ám a helyzet ennél drámaibb, az elmúlt másfél évben ugyanis a korábbi időszakhoz képest lényegesen csökkent az esélyegyenlőség.
Sorra zárnak be a gyárak, egész térségek versenyképességét csökkentve. Nő vagy csökken ezzel az esélyegyenlőség önök szerint? Több száz óvodát, iskolát zárat be a gyermekek kormánya. Nő vagy csökken ezzel az esélyegyenlőség? Posták zárnak be, vasúti szárnyvonalakat szüntetnek meg, ezzel hátrányos helyzetbe hoznak számos kistelepülést. Nő vagy csökken ezzel az ott élők esélyegyenlősége? Jelentős mértékű adó- és illetékemelések, valamint adókedvezmények megvonása révén a szocialista kormány súlyos összegeket vesz ki a családok pénztárcájából. Megint kérdezem: nő vagy csökken ezzel az esélyegyenlőség? És akkor még nem említettem a gázár emelését, az áfaemeléseket és a többi, családokat sújtó konkrét intézkedéseket, vagy például a nyugdíjjáruléknak az adóalapba vonását, ami a személyi jövedelemadó-alapot fogja terhelni.
(18.20)
Szó volt itt arról, hogy forradalmian új ez a törvényjavaslat. Valóban, a magyar jogrendszerben ilyen témakörben nem született még törvény. Sajnos, szomorúan kell látnunk, hogy két és fél év után sem sikerült egy olyan törvényjavaslatot letenni az asztalra, hosszú egyeztetések után sem, amely megfelel a jogállamiság elvárásainak és a jogállamiság követelményeinek.
De nézzük sorban a törvényjavaslat rendelkezéseit! Már említettem, hogy a címét meg kellene változtatni, hiszen valójában az alkotmányra való hivatkozással itt a jogegyenlőség az, amit biztosíthat minden állampolgár számára a magyar állam, hiszen maga a jog is tesz különbségeket az állampolgárok között, például a házasságkötés korhatárhoz kötött. Különböző diszkriminációk, különbségtételek találhatók az egyes jogágakban az egyes jogalanyokkal kapcsolatban, ami természetesen mind jogszerű és törvényes.
De hogy mi is a lényege ennek a törvényjavaslatnak, és milyen alapon próbálja a hátrányos megkülönböztetést megfogalmazni, ezt szeretném megismertetni mindazokkal, akik nem ismerik ezt a törvényjavaslatot. A 8. §-ában arról rendelkezik, hogy közvetlen hátrányos megkülönböztetésnek minősül az olyan rendelkezés, amelynek eredményeként egy személy vagy csoport neme, faji hovatartozása, bőrszíne, nemzetisége, nemzeti vagy etnikai kisebbséghez való tartozása, anyanyelve, fogyatékossága, egészségi állapota, vallási vagy világnézeti meggyőződése, politikai vagy más véleménye, családi állapota, anyasága vagy apasága, terhessége, szexuális irányultsága, nemi identitása, életkora, társadalmi származása, vagyoni helyzete és - utolsóként - egyéb helyzete, tulajdonsága vagy jellemzője miatt részesül más, összehasonlítható helyzetben lévő személyhez vagy csoporthoz képest kedvezőtlenebb bánásmódban.
Ezzel az utolsó ponttal az összes előbbit törölni is lehet, hiszen mind beletartozik az r) pont hatálya alá. De kérdezem én a kormány képviselőjét, hogy a szexuális irányultság vagy nemi identitás mit jelent. A társadalom általános normáinak, elvárásainak megfelelő szexuális irányultság vagy az ezzel szemben lévővel jelenti az egyenjogúságot a tervezet szerint? És az életkor: az életkor tekintetében már a házasságkötést említettem, de ide lehetne sorolni például, hogy a gyermekek számára tilos a szeszes ital vagy a dohányárutermékek vásárlása a boltokban. Ez mindannyiunk által elfogadott megkülönböztetés. A gyermek számára lehet, hogy hátrányos, az ő megítélése szerint, de nyilvánvaló, hogy a társadalom szempontjából a gyermekek védelme érdekében ezt törvényi kötelezettséggel, törvényi előírással kell megoldani, és ezt a diszkriminációt előírni.
De hogy a bizonytalan jogi fogalmakra további példát hozzak fel, ilyen a 9. § is, amely azt mondja, hogy közvetett hátrányos megkülönböztetésnek minősül az a közvetlen hátrányos megkülönböztetésnek nem minősülő, látszólag az egyenlő bánásmód követelményének megfelelő rendelkezés, amely a 8. §-ban meghatározott tulajdonságokkal rendelkező egyes személyeket vagy csoportokat más, összehasonlítható helyzetben lévő személyhez vagy csoporthoz képest lényegesen nagyobb arányban hátrányosabb helyzetbe hoz. Mit jelent az, hogy más, összehasonlítható helyzetben lévő személyhez vagy csoporthoz képest?
Itt létre kívánnak hozni egy hatóságot, ami majd határozatot is fog hozni, és különböző szankciókról is rendelkezhet majd. Mi alapján fogja ez a hatóság eldönteni, hogy közvetett hátrányos megkülönböztetésre sor került-e az adott ügyben vagy nem került sor? Ráadásul a hatóság határozata ellen fellebbezésnek helye nem lesz, miközben a hatóság az eljárását az államigazgatási eljárási törvénynek megfelelően fogja lefolytatni. Az államigazgatási eljárási törvény egyik alapelve a jogorvoslathoz való jog, és az államigazgatási rendszeren belül itt, e szerint a törvényjavaslat szerint jogorvoslatnak helye nem lesz. Bírósági felülvizsgálatra lesz lehetőség, de államigazgatási úton nem kérhet az illető jogorvoslatot.
Tovább folytatva a hatóság jogosítványait és szerepét, további kérdések merülnek fel. Ha ugyanazon ügyben nem járhat el több államigazgatási szerv, mint ahogy mondja ez a törvényjavaslat, de ez a hatóság például eljár, akkor a sérelmet szenvedett fél hogyan fogja a személyes jogát érvényesíteni? Nem fogja tudni, hiába mondja ki a hatóság adott esetben határozatban, hogy az ő jogai sérültek, hiszen csak annyit mondhat ki a hatóság, hogy jogsértő állapot megszüntetését elrendeli, megtilthatja a jogsértő magatartás további folytatását, a jogsértést megállapító határozatát nyilvánosságra hozhatja, és bírságot szabhat ki. Ezzel nem oldódik meg annak a kismamának a helyzete, akit azért küldtek el a munkahelyéről, mert gyermeket vár. Ezt csak példának hozom fel. Ha ez a hatóság már eljárt, mondjuk, az ő ügye kapcsán, akkor kérdezem én, hogy fordulhat-e a munkaügyi bírósághoz, hiszen egyébként ez a lehetőség számára nyitva állna. De ha folyik különböző szinteken eljárás, akkor mindig hátrányos helyzetbe kerül a sérelmet szenvedett fél, ha ez a hatóság állapítja meg a jogsértést. Kérdezem én, hogy mi alapján és hogyan fogja megállapítani a jogsértést ilyen gumiszabályok alapján, amelyeket említettem.
Nagyon súlyos kifogás merült fel a Fidesz-Magyar Polgári Szövetség részéről a bizonyítás szabályaival kapcsolatban is. A bizonyítási teher ugyanis a jogsértőre hárul, a jogsértőnek kell bizonyítani, hogy ő úgy járt el, hogy az esélyegyenlőséget és az egyenlő bánásmódot biztosítsa, megtartotta az ezzel kapcsolatos összes rá vonatkozó jogszabályt és rendelkezést. Ez nagyon nehéz lesz adott esetben egy-egy megtámadott intézmény vagy állami szerv számára, hiszen ezzel vissza is lehet élni. Lehet olyan eljárást indítani egy-egy önkormányzattal, egy-egy állami szervvel szemben, ami egy sorozatos zaklatást jelent, és a hatóság eljárása folytán állandó alanya lesz az eljárásnak, és állandó bizonyítási teher nehezül rá, hogy bebizonyítsa, hogy egyik vagy másik ügyben ő jogszerűen járt el.
Ez a törvényjavaslat azon túl, hogy nagyon általános és nagyon felszínes jogfogalmakat próbál bevezetni a jogrendszerbe, és létrehozza ezt az egyelőre átláthatatlanul működő hatóságot is, közel harminc törvény módosítására vállalkozik, a köztisztviselői törvénytől kezdve a közalkalmazotti törvényig, és nem sorolom fel valamennyit, amelyek lényege az, hogy a “hátrányos megkülönböztetés tilalma” kifejezés helyett az “egyenlő bánásmód követelményét” iktatja be, és ezzel módosítja ezeket a törvényeket. Nem hiszem, hogy ezzel lehetne megoldani ennek a súlyos és nagyon fontos, kiemelt törvényhozási tárgynak a rendezését.
Úgyhogy az a javaslatunk, hogy ezt a törvényjavaslatot a kormány vonja vissza, tárgyalja újra, és egy új törvényjavaslatot nyújtson be az Országgyűlésnek, ami már konkrét, nem ilyen keret- és általános szabályokat fogalmaz meg, ami valóban védelmet nyújt az állampolgárok számára, ami biztosítja számukra az esélyegyenlőséget és az egyenlő bánásmódot.
Köszönöm a figyelmüket. (Taps az ellenzéki pártok soraiban.)
