PÜSKI ANDRÁS
PÜSKI ANDRÁS
PÜSKI ANDRÁS (MDF): Köszönöm szépen a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! A szakképzési hozzájárulás első szabályozása 1988-ban történt. Az említett törvény szabályozta először törvényi szinten a szakképzési hozzájárulás rendszerét; később e törvény rendelkezései részben beépültek a foglalkoztatási törvénybe, részben pedig új törvényi szabályozás részeként éltek tovább.
A törvény jelentős módosítására az előző, a polgári kormány idején került sor. A módosítás bővítette a hozzájárulás alanyi körét, továbbá a felhasználás bővítésével lehetővé tette a felsőoktatási törvény hatálya alá tartozó, alapképzés részét képező gyakorlati képzés megszervezését.
A polgári kormány működése során 2001-ben új törvény megalkotására került sor. Ennek igen jelentős vonása, hogy további forrást teremtett a felsőoktatásnak azzal, hogy lehetővé tette a felsőoktatási intézményeknek nyújtott fejlesztési támogatást, továbbá támogathatóvá vált a felsőoktatásban folytatott gyakorlati képzés tárgyi feltételeinek a fejlesztése. Rendkívül jelentős újdonság volt az, hogy a törvény alapján hozzá lehetett járulni a határon túli magyarok szakképzéséhez és felsőoktatásához.
2002-ben, a kormányváltást követően többször módosult a törvény. A legfontosabb változás, hogy az iskolai rendszerű képzés támogatása mellett nagyobb hangsúlyt kapott az iskolai rendszeren kívüli felnőttképzés támogatása, illetve a munkavállalók szakmai képzését segítő források biztosítása.
Egyet lehet érteni a javaslat indoklásában foglaltakkal, miszerint a jogi, illetve gazdasági környezet változása szükségessé teszi a szakképzés támogatásával kapcsolatos kérdések újragondolását és ennek eredményeként újraszabályozását. Részben jogtechnikai, értelmezési probléma az, hogy nem a korábbi törvények nyomvonalán, lépésről lépésre haladva terjeszti elő a módosítást, hanem azt a látszatot kelti, hogy szinte minden lényeges elem új, pedig jelentős mértékben vett át szóról szóra a korábbi törvényekből is. Ezt a gyakorlatot nem célszerű követni, mert úgy gondolom, pontosan látni és láttatni kell a módosításokat.
A javaslat első része a szakképzési hozzájárulás célját, illetőleg a hozzájárulásra kötelezettek körét szabályozza, ezzel megítélésünk szerint alapvetően egyet lehet érteni. Kifejezetten helyeselhető, hogy nagyobb hangsúlyt kap a szakképzési törvény hatálya alá tartozó szakképzés, valamint az iskolarendszeren kívüli felnőttképzés támogatása. Elfogadható a hozzájárulásra kötelezettek körének bővítése is, mert ez együtt jár a támogatásban részesíthetők körének bővítésével. Vitatható és érthetetlen azonban az a korlátozó rendelkezés, amely kizárólag a tanulmányi szerződés alapján szervezett képzés költségeinek elszámolását engedi meg. A munka törvénykönyve ugyanis tilalmazza a tanulmányi szerződés megkötését akkor, ha a munkáltató kötelezte a tanulmányok folytatására a munkavállalót.
Teljességgel indokolatlan, hogy a kedvező szabály olyan esetben, amikor munkáltatói rendelkezés alapján kerül sor a tanulmányok folytatására, ne legyen alkalmazható, de káros a hozzájárulás terhére történő elszámolás kizárása a munkáltató által szervezett belső képzések esetében is. Nem látom elfogadhatónak az elszámolás lehetőségét tanulmányi szerződés kötéséhez kötni, hiszen annak sok más egyéb indoka is lehet.
Kifejezetten káros és nem áll összhangban a valósággal az a rendelkezés, mely szerint az OKJ-ban nem meghatározott képzéseknek hozzájárulás terhére történő elszámolhatóságáról a Munkaügyi Tanács dönt. Ez fölösleges és egyben bürokratikus eljárás. Rengeteg olyan képzés, tanfolyam van, amely nem szakképesítést, hanem továbbképzést biztosít - ezek mindegyikének a Munkaügyi Tanács általi elbírálhatósága rendkívül kétséges. Megítélésem szerint a javaslat vállalhatná a kockázatot, hogy a szervezett képzések költségeit el lehessen számolni a hozzájárulás terhére.
Hasznos rendelkezés, melynek értelmében csökkenhetnek a hozzájárulásra kötelezettek adminisztrációs terhei. Szintén helyes, és tegyük hozzá, számunkra meglepő, hogy megmaradhatott a határon túli magyarok szakképzése és felsőoktatása támogatásának a lehetősége.
A javaslat szabályozza a Munkaerő-piaci Alap képzési alaprészének felhasználásával összefüggő szervezeti kérdéseket is; eszerint az alaprész felhasználásával kapcsolatos döntés-előkészítő feladatot az Országos Szakképzési Tanács látja el. Aggályosnak tekinthető a tanács létrehozatalára és összetételére vonatkozó szabályozás. A tanács tagságát ugyanis a szakképesítésért felelős minisztériumok, az Országos Érdekegyeztető Tanács, a gazdasági kamarák és az iskolafenntartók képviselői alkotják, de véleményünk szerint egymáshoz képest túlzott arányban. Nem tartjuk indokoltnak ugyanis, hogy a munkáltatók és a szakszervezetek érdek-képviseleti szervei 12 főt, míg a képzést valójában folytató intézmények például csak 3 főt delegálhatnak. Ezenkívül teljességgel kimaradtak az iskolarendszeren kívüli képzést folytató szervezetek, intézmények képviselői is.
Az előzőekhez hasonlóképp sajátos és problematikus szerintünk a regionális fejlesztési és képzési bizottság összetételének szabályozása és létszáma is.
(10.30)
Összegezve tehát: a javaslat sok hasznos és jó rendelkezést tartalmaz, melynek egyébként jelentős része a polgári kormány idején került a korábbi szabályozásba. Mindenképp kifogásolható azonban az, hogy még mindig elsősorban a formalizált oktatási formákat helyezi előtérbe, ezeket támogatja, és kevéssé veszi figyelembe azt, hogy a munkaerőpiacot leginkább érintő, befolyásoló oktatás-képzés legalább annyi, ha nem sokkalta nagyobb támogatásra szorulna. Az ilyen képzések azok ugyanis, melyek a gazdálkodó szervezetek versenyképességét, alkalmazkodó képességét leginkább befolyásolják, és ezek viszonylag gyors döntéseket igényelnek. Ilyen képzések azok, amelyek az egész magyar gazdaság színvonalára és esélyeire hatással vannak.
A Magyar Demokrata Fórum tehát fenntartásait hangoztatva úgy gondolja, hogy megfelelő módosító indítványok elfogadása esetén támogatni tudja a törvényjavaslatot.
Köszönöm figyelmüket.
