DR. GÉMESI GYÖRGY
DR. GÉMESI GYÖRGY
DR. GÉMESI GYÖRGY, az MDF képviselőcsoportja részéről: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Lamperth Mónika mondta a hozzászólásában, hogy próbáljunk meg higgadtak lenni és objektívek; igyekszem az lenni, tisztelt miniszter asszony, tisztelt kormánytagok.
Tekintettel arra, hogy valóban ebben az esztendőben már második alkalommal van vitanap a parlamentben önkormányzatokról, és az elmúlt tíz hónapban soha nem látott mennyiségű, közel száz, csak önkormányzatokkal kapcsolatos felszólalás, interpelláció, napirend előtti hozzászólás hangzott el a Házban, és arra való tekintettel is, hogy a sajtóban megjelent, hogy polgármesterek éhségsztrájkkal próbálkoznak felhívni a figyelmet a problémájukra, az, hogy Dióssy László veszprémi SZDSZ-es polgármester korábban tüntetéseket, felvonulásokat helyezett kilátásba, és sorolhatnám tovább azokat a tényeket, amelyek tudatában is igyekszem higgadt maradni, 13 éve polgármesterként, és egy olyan politikusként, aki szívügyének kezeli az önkormányzatiságot, egy olyan MDF-es politikusként, amelynek a kormánya alkotta meg az önkormányzati törvényt 1990-ben, és hozta helyzetbe a településeket, ha vitatkozunk is, akkor is abban, azt gondolom, egyetérthetünk, hogy 1993-ig az önkormányzatok ki voltak stafírozva, megkapták a feladatokhoz szükséges forrást, és az indításnál megkapták az ellátáshoz szükséges vagyont, sőt annál jóval többet: lehetőséget arra, hogy önállósodjanak, arra, hogy gazdálkodjanak, arra, hogy valóban a közösséget erősítsék, és sorolhatnám tovább - tehát higgadtan szeretném felolvasni a miniszterelnök úrnak 2002. január 8-án mondott két mondatát: “Megerősítjük az önkormányzatok pénzügyi, gazdasági önállóságát. Szavamat adom, hogy betartom, amit vállaltam.” Azt gondolom, ez is teljes mértékben tényszerű és objektív.
Az is tényszerű és objektív, és menjünk egy picit a probléma gyökerére vissza, megítélésem szerint a mostani probléma gyökerére vissza, a 2002. évi költségvetési módosítás során a közalkalmazotti bérek megemelésére, hogy a Magyar Demokrata Fórum volt az egyetlen párt, amely tartózkodott ennél a szavazásnál. Tartózkodott ennél a szavazásnál, nem azért, mert nem ért egyet azzal, hogy a közszférában dolgozók egzisztenciális helyzetét javítani kell, és továbbra is javítani kell, nem azért, mintha nem értett volna egyet azzal, hogy a pedagógusok bérét meg kell emelni, hanem azért, mert ez egy nagyon előkészítetlen, felelőtlen, a választási kampányígéreteknek megfelelően szóló döntése volt az akkori kormánynak.
(10.30)
Az a döntése volt, amivel az önkormányzati választási kampány előtt próbálta újra helyzetbe hozni saját magát.
Miért mondom ezt? Azért mondom ezt, mert ma már teljes mértékben látszik, hogy egy olyan nagyságrendű béremelést vállalt magára a költségvetés, ami ha hosszú távon tartható is, annak nagyon komoly ára van. Nem véletlenül kell a 2004-es költségvetés során az akkor kiadott bért, az akkor kiadott egzisztenciális feltételeket javító helyzetet rontani, azaz szépen visszavenni ezeket a forintokat. Ezeket a forintokat visszavenni az önkormányzatokon keresztül, ezeket a forintokat visszavenni az adón keresztül, magyarul: gyakorlatilag annyi történt, hogy odaadtuk a karácsonyi ajándékot 2003-ra, 2002 őszére, 2002 karácsonyára, majd 2003-ban, és most 2004-ben ezt szépen visszavesszük az emberektől. A probléma gyökere megítélésem szerint innen származtatható.
Számos példát lehet felsorolni arra, hogy hogyan s mint, milyen formában kívánja visszavenni a kormány 2004-ben is a költségvetés tervezetében ezeket a forrásokat.
Tisztelt Országgyűlés! Lamperth Mónika miniszter asszony az önkormányzati érdekszövetségekkel való nagyon jó kapcsolatra utalt. Ezt igazolhatom önöknek, én magam is többször ott voltam ezeken az egyeztetéseken, nagyon jó hangulatú, valóban kulturált körülmények között történt megbeszélésekről volt szó, de ez nem azt jelenti, hogy ünneplésre van okunk. Annál is inkább nincs okunk ünneplésre, mert itt néminemű csúszda is volt miniszter asszony felszólalásában, aki azt mondta, hogy vannak még problémák, de számos problémát megoldottunk, például azt, hogy a költségvetés tárgyalása előtt már komoly módosítások történtek az önkormányzati finanszírozásban. (Dr. Lamperth Mónika: Érdemi változás!) Ez nem így van, tisztelt miniszter asszony, ugyanis én viszont 13 éve ülök ott az érdekegyeztetésen (Dr. Lamperth Mónika: Nem ezt mondtam!), és tudok mondani erre konkrét példákat, akár normatívakiigazításokat, akár tízmilliárdos nagyságrendű növekményeket az önkormányzati finanszírozásban, ami adott esetben az érdekegyeztetés hatására történt meg.
Tehát nem kell azért annyira ünnepelni saját magunkat akkor, amikor ilyen jellegű változtatások történnek. Egyébként speciel nemcsak az önkormányzati érdekszövetségek véleménye hatására, hanem az MSZP-s és az SZDSZ-es polgármesterek nyomására is, mert nekem is elmondták, hogy tűrhetetlen az, hogy 2004-ben normatívacsökkenés fog bekövetkezni; itt a parlamentben az ön pártjához tartozó polgármesterek mondták el. Nyilván ezt a nyomást nem kibírva, gyorsan változtattak néhány milliárd forinttal a normatívák növekményén a 2004-es költségvetés tervezetében, ami azt a bizonyos tízmilliárd forintot jelentette, de még így is összességében egyébként van normatívacsökkenés a költségvetésben azokra a feladatokra, amely kötelezően ellátandó feladatokra jóval több kiadás hárul jövőre. Ha csak az áfanövekményt értem ide, akkor ön jól tudja, miniszter asszony azt, hogy az iskolákat, egészségügyi intézményeket, óvodákat fűteni kell, itt a gáz és a villamos energia tekintetében a növekmény jóval több, mint amennyit adott esetben realizálhatna ez a normatívanövekmény, amit ön az előbb említett, de nem növekményről, hanem csökkenésről van szó.
Szeretnék az önkormányzati érdekszövetségek önhöz is eljuttatott, a költségvetési vita előtti anyagából egypár mondatot idézni, ami nagyon is önmagáért beszél, és amit aláírtak egyébként országgyűlési képviselőtársaink is, önkormányzati szövetségi vezetők. Ebben az van benne - és ez nem a 2004-es költségvetés vitája, szeretném hangsúlyozni, hanem a költségvetés előtti elkészült anyag, az igénylista -, hogy ahhoz, hogy tartani tudjuk a 2003-as pozícióinkat, arra van szükség, hogy 2004-ben a plusz 200-250 milliárd forintot az önkormányzatok jogosan várják el a bruttó hazai termékből való osztozkodás során, az eddigi forráselvonások megszüntetése jeleként. 200-250 milliárd, ön nagyon jól tudja ezt, miniszter asszony, úgyhogy annyira nem kell ünnepelni, amikor arról beszélünk, hogy a növekmény 150 milliárd forint sincs ebben a költségvetésben, és ha azt vesszük hozzá, hogy a hozzá társuló kiadási nagyságrendek, kiadási terhek jóval nagyobbak a korábbinál, akkor itt bizony nagyon-nagyon nagy baj várható.
De ez a vita - és ez a dolog lényege - nem a 2004-es költségvetésről szól, annak még előtte vagyunk, arról még fogunk beszélni, hanem arról szól, hogy 2003-ban milyen helyzetbe hozta a településeket a költségvetés, és nyilván az ön által is képviselt kormányzat.
A közalkalmazotti bér fedezete, ha szám szerint benne is volt a költségvetésben - megítélésünk szerint nem volt benne a 2003-as költségvetésben -, akkor sem volt lehetőség dologi növekményre, akkor sem volt lehetőség fejlesztési pénzekre. Az országos önkormányzati érdekszövetségek akkor is leírták, itt elhangzott, ha nem hangzott el százszor, akkor elhangzott ötvenszer, ön is megkapta ezt az anyagot, miniszter asszony, 100-110 milliárd forint hiányzik az önkormányzati büdzséből, az önkormányzati fejezetből. 100-110 milliárd forint hendikeppel indul a 2004-es év. Ezt senki nem pótolta, és ezek után az önök kormánya, tisztelt miniszter asszony, augusztus 1-jén az elektromos áram 9 százalékos díjemelését hajtotta végre; 9 százalékos emelést, ami sehol nem volt tervezve. Ha tetszett nézni a különböző interjúkat, nyilatkozatokat, a polgármesterek elmondták, hogy nem tudunk mást csinálni, mint hogy az éjszakai közvilágítást levesszük egy órával, két órával, három órával. Ezzel aztán az a nagyon szépen és korrektül elkészített bűnmegelőzési program egyik nagyon komoly feltételrendszerét csökkentjük a települési szinten.
Arról kell beszélni, hogy milyen problémák vannak 2003-ban, hogy hány iskolát és óvodát zártak be financiális okok miatt, hány iskolát és óvodát vontak össze financiális okok miatt a kistelepüléseken.
Itt van előttem egy másik anyag, a Települési Önkormányzatok Országos Szövetsége a kistelepülések megmentésének érdekében írt egy levelet, nem tudom, eljuttatták-e önhöz, miniszter asszony. Sajnos, az idő nagyon kevés, és szeretnénk a Magyar Demokrata Fórum részéről még hozzászólásokat is eszközölni, és a kétpercesekben is nyilván reagálni dolgokra, mert feltehetően ön is fog, miniszter asszony, és az időm lejárt. Nagyon-nagyon sok minden van ide felírva, összességében csak azt szeretném jelezni, hogy nagy baj van az önkormányzati finanszírozás területén már 2003-ban, nagy baj van a feladatellátás szintjén, és nem azért, mert a települések nem akarnak alkalmazkodni. Igaza van Kuncze Gábornak, nem fog csődbe menni egy önkormányzat sem, mert inkább feláldozza a saját összes vagyonát, erejét ahhoz, hogy teljesítse a feladatát, mintsem hogy csődöt jelentsen egy település.
Mi választott emberek vagyunk, miniszter asszony, nekünk az a feladatunk, hogy teljesítsük a törvényben előírt kötelezettségeinket. (Dr. Lamperth Mónika: Nekünk is!) Az a feladatunk, hogy az embereknek normális körülményeket varázsoljunk oda, hogy otthon érezzék magukat. De az önök kormánya 2003-ban ezt a feltételrendszert nagyon keményen rontotta. Elmondtam önnek, miniszter asszony a Belügyminisztériumban, hogy az önkormányzatok pozícióvesztése történt meg 2003-ban. Én nem fekete évről beszélek, nem csődökről beszélek, hanem nagyon kemény pozícióvesztésről. Mondom ezt 13 éves tapasztalattal, polgármesteri tapasztalattal, olyan polgármesterként, aki számos kontaktussal rendelkezik, aki részt vettem az összes érdekegyeztetésen, és gyalázatosan alulfinanszírozott települési szférával állunk szemben 2003-ban, és 2004-ben semmiféle optimista előrejelzést nem látok.
Köszönöm szépen. (Taps a Fidesz és az MDF soraiban.)
