PÁVA ZOLTÁN
PÁVA ZOLTÁN
PÁVA ZOLTÁN (MSZP): Elnök úr, köszönöm a szót. Tisztelt Ház! A közbeszerzésekről szóló törvényjavaslattal kapcsolatban több tanácskozás is volt az elmúlt időszakban, amelyekben az érintettek mondták el véleményüket. Szinte minden fórumon egyértelműen fogalmazódott meg, hogy átláthatóbbá, egyértelműbbé kell tenni az ajánlatkérők és az ajánlattevők együttműködését, valamint azt, hogy csak akkor lesz hatékony a korrupció elleni fellépés, ha a visszaélések komoly szankciókat vonnak maguk után. Ugyanakkor gondot okoz a túlzott adminisztráció, a sok-sok formai követelmény, a meglévő joghézagok, és természetesen az is, hogy gyakorlatlanok a pályázók. Fokozni kell az ellenőrzést a projekt előkészítő, beszerzési és teljesítési szakaszában, hiszen éppen a joghézagok, a különféle kiskapuk mindenütt lehetőséget teremtenek a korrupcióra. Többen is megfogalmazták ennek kapcsán, hogy végre-valahára meg kellene alkotni a lobbitörvényt, és ha fejlődne az üzleti kultúra, ezek így együttesen jelentős segítséget adnának a korrupció elleni küzdelemhez.
Néhány javaslatomról hadd szóljak konkrétan. A törvényjavaslatban szerepel a Közbeszerzések Tanácsában az ÁSZ elnöke, illetve képviselője. Jóllehet, a közérdekű célok érvényesítése érdekében hasznos lehet, hogy az ÁSZ is képviseltesse magát a Közbeszerzések Tanácsában, azonban az sem elhanyagolható, figyelmen kívül hagyandó, hogy az ÁSZ az állami ellenőrzés legfőbb szerve, amelynek jogszabályi kötelezettségéből fakadó feladata többek között az Közbeszerzések Tanácsa gazdálkodásának ellenőrzése. Ennek kapcsán nem célszerű, hogy az ÁSZ tagsági jogosítvánnyal bírjon a Közbeszerzések Tanácsában, hiszen ők végzik a pénzügyi-gazdasági ellenőrzést.
A másik: indokolatlannak tartom megkövetelni a már korábban névjegyzékbe vett békéltetőktől, hogy megbízatásuk megújítása során ugyanakkora összegű igazgatási szolgáltatási díjat kelljen fizetniük, mint azoknak a kérelmezőknek, akik első alkalommal kérik felvételüket a békéltetői névjegyzékbe.
A harmadik pedig az, hogy a közbeszerzésekről szóló '95. évi XL. törvény és időközben megjelent módosításai még nem határozták meg az ezen szakterület szakértőire vonatkozó követelményeket. A közbeszerzés működtetése azonban alapvetően felhívta arra a figyelmet, hogy a versenyeztetési eljárás szakmailag megalapozott lefolytatása speciális felkészültséget, gyakorlatot és tudásanyagot igényel. A közbeszerzési törvény 2002. január 1-jén hatályba lépett módosításának előkészítése során a Magyar Országgyűlés közbeszerzésekkel foglalkozó bizottsága már javaslatot tett arra, hogy a közbeszerzési szakértő meghatározása már az uniós csatlakozást megelőzően szerepeljen a hazai jogintézményekben. A javaslatot azonban a módosítást készítő PM még nem vette figyelembe. Az új közbeszerzési törvény 2003. június havában keltezett tervezete 11. §-ában bevezette és meghatározta a közbeszerzési szakértő fogalmát. A kormány elé terjesztett tervezetben azonban - úgy véljük, egy ügyvédi lobbicsoport javaslata alapján - a meghatározásban már hivatalos tanácsadó szerepel.
A “szakértő” és a “tanácsadó” szóhasználata, fogalma a magyar nyelvben nem azonos. A Magyar szókincstár a “szakértő” szócím alatt a következőket jelöli meg: hozzáértő, gyakorlott, tapasztalt, jártas, kompetens, illetékes, szakavatott, szakképzett, képesített, szakismerő, műértő, hivatásos, professzionális, profi véleményező. A “tanácsadás” alatt: tájékoztatás, útbaigazítás, útmutatás, konzultáció szavakra utal.
A szakértő meghatározásának felhígítása és tanácsadóvá minősítése nem szolgálja a közbeszerzési szakma érdekeit. Ezen a területen az ajánlatkérőknek, illetve ajánlattevőknek a hivatalosan megfogalmazott szerepkör művelői részéről nem konzultációra van szükségük, hanem olyan szakavatott személytől származó szakvéleményre, amelyért ez a személy felelősséget is vállal. A szakmai gyakorlatban sem egyenértékű egy szakértői vélemény vagy állásfoglalás, szemben egy konzultánsi javaslattal. Jellemző példaként említem meg, hogy írásszakértő helyett nem írástanácsadót mondunk, vagy egy közlekedési baleset körülményeit vizsgáló és tisztázandó szakértőre, és nem közlekedési tanácsadóra bízzuk a feladatot.
A közbeszerzés területén kizárólag szakértő szerepeltetését az is indokolja, hogy közpénzről van szó, és éves szinten több száz milliárd forintról kell a törvény alapján döntenie.
Javaslom, az új közbeszerzési törvény a “közbeszerzési szakértő” meghatározást írja elő és vezesse be a szakmában, szemben a “hivatalos tanácsadó” megnevezéssel.
A fenti javaslatot indokolja és segíti az is, hogy már működik a Magyar Közbeszerzési Társaság - Várady György vezető közbeszerzési szakértő elnökletével -, amely már felajánlotta a szakmai segítséget a Közbeszerzési Tanácsnak a szakértők minősítését illetően.
A javaslatot továbbá az is segíti, hogy a Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem ez évben elkezdte - és az első képzést már be is fejezte - az Európai Unió 2B egyetemi, közbeszerzési ajánlatkérő, ajánlattevő menedzser-, szakértőképzését. Ez a képzés a Közbeszerzési Tanács egyetértő támogatásával indult, ami indokolja a fentiek fontosságát.
Ezen javaslataimat módosító indítványként természetesen benyújtottam az elnök asszonyhoz. Úgy vélem, hogy ez a törvényjavaslat szervesen kapcsolódik az Európai Unió erre vonatkozó jogi rendelkezéseihez, így elfogadásra javaslom. Egyben tisztelettel kérem az elnök urat, járuljon hozzá ahhoz, hogy a módosító indítványok beadásának határideje ne a vita lezárása, hanem a munkanap befejezése legyen.
Köszönöm szépen megtisztelő figyelmüket. (Taps a kormánypárti padsorokból.)
