DR. HORVÁTH JÁNOS
DR. HORVÁTH JÁNOS
DR. HORVÁTH JÁNOS (Fidesz): Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! A közbeszerzésekről szóló törvényjavaslat módosítását érdeklődéssel figyeltem, különösen abból a szempontból, hogy a politikai, társadalmi vetületein kívül a közgazdasági hatása ennek milyen. Általában úgy szokás ezt gondolni, hogy a közpénzt valamire elköltjük, utat építünk vagy kórházat vagy valamit, és felelősséget érzünk, és a felelősségérzetet próbáljuk rátestálni mindenkire, aki ilyen döntést hoz.
Tisztelt Országgyűlés! Ez így rendjén is van, én mégis itt csupán egyetlenegy vetületére szeretnék a témának mutatni, hiszen a hozzászólók ezt alaposan vitatták, bizottságokban is követtem néhány elemét, mondhatom talán egy rövid mondatban, hogy a Fidesz-Magyar Polgári Szövetség képviselői jó néhányan jó néhányszor nézegettük ezt a témát. Amire most szeretnék rámutatni, és tisztelettel kérni a Ház rátekintését - különösen azért, mert módosító indítványok benyújtása történt meg, és továbbra is hivatalosak -, hogy foglalkozzunk azzal a vetületével ennek a témának, ami általában nem ismert.
(13.20)
Nevezetesen: jó azt tudni - ha nem, akkor most kijelentem, gondolkozzunk rajta -, hogy a közbeszerzésekben van egyfajta juttatáselem. Most mindaz, amiről beszélünk, az az, hogy ne legyen juttatáselem. A verseny legyen a szabály, amelyiknek eredményeképpen a legjobb minőséget a legalacsonyabb áron vásárolja meg az a közület, amelyik éppen a döntést hozza. Tehát a szabadpiac és a verseny a norma, ezt én aláhúzom és helyeslem.
Arra szeretném fölhívni a figyelmet, hogy ettől vannak eltérések, nem is ritkán. Hogy ez a mi közbeszerzési folyamatainkban hogyan történik, engedtessék meg, hogy rámutassak ilyesmikre. Van olyan közbeszerzési folyamat, amelyik azt mondja, mondok egy falut, várost… - nem mondom egyiket sem, mert akkor majd rajtam keresik, de nyugodtan mondhatnám, mert akkor azt mondanám, hogy kérem, ez csak egy akadémiai példa. Valamelyik város vagy falu azt mondja, hogy igen, mi itt csatornát építünk, de ezt a csatornát helyi mesteremberek csinálják. És mert a helyi mesteremberek ügyesek, okosak, itt fizetnek adót és itt tagjai az ipartestületnek, itt járnak templomba, már a nagymamájukat is ismertük, és így tovább, sok-sok érv, ami helyénvaló, hogy a helyi mesteremberek valamiképpen figyelmet kapjanak. Ez a figyelemkapás általában azt jelenti, hogy kifejezett figyelmet, egy kicsit több figyelmet. A figyelem egy olyan szó, aminek a szinonimáját, ha tovább keressük a szótárakban, akkor talán eljutunk odáig is, hogy kedvezőbb elbánásban részesüljenek, kicsit kedvezőbb elbánásban; nem ragozom, nem zongorázom ezt tovább. Éppen ezért aztán megtörténik az, hogy olyan közbeszerzési szerződés születik, köttetik, amelyikben valahogyan egy olyan többlet áll, kerül bele, ami nem kerülne bele, ha ezek a megfontolások nem léteznének. A közgazdaság-tudomány analízise szerint én ezt úgy nevezném, hogy juttatás, sőt egy kifinomult vetülete ennek: a burkolt juttatás - the implicit grant a nemzetközi közgazdasági irodalomban.
Elképzelhető, hogy ez még csak nem is jelent kárt a megrendelőnek, a közbeszerző közületnek, mert hiszen az a helyi polgár, az a helyi mesterember vagy az a helyi vállalkozás valóban különböző multiplikátorokon és micsodákon keresztül annyi előnyt, hasznot generál a közület számára, hogy ez bőven megéri.
Tovább elemezhetném ezt a kérdést, de lerövidítve a témát, engedtessék meg, hogy rövidre fogjam. Azt tanácsolom, tisztelt Országgyűlés, hogy amikor ebben a törvényben vagy általában a végrehajtása során ilyen témákkal foglalkozunk, legyünk tudatában annak, hogy ilyen burkolt támogatás megjelenik, megjelenhet, és hogy ez helyes vagy helytelen, korrupciót vagy urambátyámoskodást vagy valamiféle más, méltányos vagy méltánytalan juttatást jelent-e, ezt mind jó tudni. Én azonban most ettől elvonatkoztatva mondom azt, mondom azt, és harmadszor is aláhúzom, mondom azt, tisztelt Ház, hogy jó ezt tudni. Jó tudni, mibe kerül, mibe kerül a közületnek az, hogy valami olyan szempontot érvényesítsen, amit talán senki nem vesz rossz néven, vagy a nagyítóval, kukkerral és üveganalízissel és mindennel is azt mondhatjuk, hogy rendben van vagy nincs rendben, és ne tessék félreérteni, amikor azt mondom, tekintet nélkül arra, hogy rendben van vagy nincs rendben. Azzal a kérdéssel persze, hogy foglalkozni kell, de én még az előző lépésnél vagyok azzal, hogy jó ezt tudni mérni. Ragaszkodjunk hozzá, hogy akkor, amikor a folyamat történik, legyenek valakik, akik erre képesek!
Örömmel hallom, hogy a Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetemnek ilyen programja van, már tanítanak olyan menedzsereket. Én is részt veszek ilyen egyetemi dolgokban. A közbeszerzési szakértő fogalom létezik, a közbeszerzési menedzser tanács. Ez mind, szeretném hinni, hogy út abba az irányba, amikor a tisztánlátás felé haladunk, és akkor úgy jobban megbízunk egymásban. És ennek az Országgyűlésnek az egyik feladata a törvényalkotáson és dolgok tisztázásán kívül hadd legyen az is, hogy az egymás iránti bizalmat is műveljük!
Köszönöm. (Taps az ellenzéki képviselők padsoraiban.)
