KOVÁCS TIBOR
KOVÁCS TIBOR
KOVÁCS TIBOR, az MSZP képviselőcsoportja részéről: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Képviselőtársaim! Bevezetésként arról szeretnék beszélni, amit itt több képviselőtársam is felvetett, hogy mennyire időszerű ez a törvénymódosítás, és az a módszer, amit a kormány választott, hogy egy új törvényjavaslatot nyújtott be, mennyire elfogadható vagy mennyire nem fogadható el.
Nekem az a meggyőződésem, hogy ez a kormánynak egy jó döntése volt, amelyben új törvényjavaslat kidolgozását döntötte el, ugyanis az elmúlt hat-nyolc évben, amióta a jövedéki szabályozás működik, annyi módosításon ment át ez a törvényjavaslat, amely mindenképpen indokolta azt, hogy egy egységes szerkezetű jogszabály kiadására kerüljön sor, különösen úgy, hogy az európai csatlakozás miatti új szabályokat egy új fejezet keretében illesztette be az előterjesztő ebbe a javaslatba.
Mielőtt a törvényjavaslat részleteibe kezdenék, szeretnék elmondani egy rövid történetet. Én valamikor a kilencvenes évek elején a tiszai finomítóban dolgoztam, amikor az akkori kormányzat döntése alapján mindenki, aki kért, kapott mindenféle jogosítványt mindenféle kereskedelemre.
(18.40)
És amikor számunkra teljesen szokatlan módon az első olyan vásárló egy hatalmas táska pénzzel beállított a finomítóba, hogy ő akarna venni ezer tonna gázolajat, eléggé furcsán néztünk rá… Hát innen indult a jövedéki szabályozás, és tudjuk, hogy milyen ellentmondások sorozatán, gázolaj-hamisításon és mindenféle ügyeken keresztül jutottunk el a mai szabályozási szintig, több módosításon keresztül, hiszen ez a szabályozás 1998 óta egységes jövedéki szabályként működik.
Nem állíthatjuk természetesen azt, hogy ma e tekintetben minden rendben van, és a mai jogszabályok nem teszik lehetővé a visszaéléseket, mégis azt kell mondani, hogy európai uniós viszonyokhoz képest is rendezett viszonyok vannak ezen a területen, sokkal inkább rendezettek, mint az elmúlt években voltak.
Azt, hogy milyen fontos kérdésről van szó, mi sem mutatja jobban, mint államtitkár úr is utalt rá, hogy a harmadik legnagyobb adótétel, a jövedéki adó 650 milliárd forintos nagyságrendben szerepel a következő évi büdzsében, a költségvetés egyik legnagyobb bevételi tétele, tehát mindenképpen szükség van egy olyan szabályozásra, amely lehetővé teszi ezen adók biztonságos beszedését.
A jövedéki adó bevezetésével Magyarország létrehozta az adóraktár intézményét, bevezette az adófelfüggesztési eljárást, az új közösségi eljárások figyelembevételével alakította ki az adózatlan termékek szállításának, bizonylatolásának rendjét is. A jövedéki termékek gyártói, forgalmazói az elmúlt fél évtized alatt kellőképpen megismerhették ezt a szabályozást. Sokszor elhangzott már itt a parlamentben is, hogy ez egy túlzottan bonyolult szabályozás, amit nagyon nehezen lehet áttekinteni és megérteni. Nekem ezzel kapcsolatban az a véleményem, hogy ez egy olyan jogszabály, amely nagyon kevés, viszonylag néhány száz vagy esetleg ezer embert érint az országban, azon embereket, akik ezen a szakterületen dolgoznak, ebből élnek tulajdonképpen, hogy ilyen termékekkel kereskednek és ezeket forgalmazzák. Ezek a gazdasági társaságok olyan jogászokat foglalkoztatnak, akik ezen a területen teljes mértékben tájékozottak, tehát semmilyen tekintetben nem fenyeget az a veszély, hogy ennek a jogszabálynak a bonyolultsága annak alkalmazását megnehezítené. Tehát a magyar jövedéki alanyok számára a felkészülés lényegileg az EU-n belüli szállításokra vonatkozó szabályok megismerésére, a szükséges feltételek megteremtésére korlátozódik. Természetesen ez sem kicsi feladat, e tekintetben is vita volt a bizottságokban, hogy megfelelő időben nyújtotta-e be a kormányzat. Itt bizonyos értelemben bizonytalanság volt, ugyanis az első szándék az volt, hogy az adótörvényekkel együtt nyújtja be egy törvénymódosítás kapcsán, a kormányzat végül is ezt a változatot választotta.
Az európai uniós csatlakozásunkkal megszűnnek a vámhatárok, az Unión belül ugyanúgy, mint minden egyéb más termék szállítása teljesen szabadon történik, tehát meg kell teremteni azokat a szabályokat, amelyek lehetővé teszik ilyen körülmények között is, hogy azon árukra, amelyek átlépik az országhatárokat, az adott országban szükséges adóelőírások szerinti befizetések beszedhetőek legyenek.
A magyar adóraktári rendszer jelenleg jellemzően még csak a gyártókat fedi le, így a termelői adóraktárak mellett az adózatlan jövedéki termékek kereskedelmi célú tárolására szolgáló adóraktárak, az úgynevezett kereskedelmi adóraktárak létesítését is lehetővé kell tenni. Be kell továbbá iktatni a magyar rendszerbe a bejegyzett kereskedő, a nem bejegyzett kereskedő és az adó-képviselői státust is.
Tisztelt Országgyűlés! A második legnagyobb változás a jogszabály keretein belül a szénhidrogénekre vonatkozó szabályozás módosulása. Ismert és tudott dolog, hogy különösen az elmúlt években vagy inkább évtizedben a hamisítások következményeként gyakorlatilag Magyarországon minden szénhidrogéntermék a jövedéki körbe tartozik. Ez nem így van az Európai Unió területén, tehát olyan szabályozást kell meghoznunk nekünk is, amely egyrészt harmonizál az EU-s előírásokkal, másrészt megakadályozza a visszaéléseket. Ez nyilvánvalóan azon termékekre vonatkozik, amelyek, bár eredeti rendeltetésük nem az, de a korábbi tapasztalatoknak megfelelően üzemanyagként való felhasználásukra is volt példa, és ezért ezek továbbra is a nyilvántartotti körben szerepelnek. Ezt az előírást a törvényjavaslat az úgynevezett felhasználói engedélyes rendszer bevezetésével valósítja meg; továbbá az uniós szabályozás szerinti ellenőrzött körbe tartozott ásványi olajokon kívül olyan ásványi olajokat is a hatálya alatt javasol tartani, amelyek jelenleg adókötelesek, de az uniós szabályok szerint nem tartoznak az ellenőrzött körbe.
Ennyit talán a szénhidrogénekről, és néhány gondolatot még arról a témakörről, ami a legtöbb vitát váltotta ki a bizottsági vitákban, ez a bérfőzési szabályok módosulása.
Nekünk az a véleményünk ezzel kapcsolatban, hogy azok a szabályok, amelyek most ebben a törvényjavaslatban megjelennek, mindenképpen indokoltak ahhoz képest, amely állapotról indult a csatlakozási tárgyalás, hiszen, mint ahogy az expozéban is elhangzott, a csatlakozási tárgyalások első fázisában az Európai Unió alapjaiban zárkózott el a jelenlegi rendszer gyakorlatának megtartásától, ami Magyarországon van. Ehhez képest, végül is hivatkozva arra is, hogy más csatlakozó országok, Lengyelország, Csehország és Szlovákia, illetve a majdan csatlakozó Románia területén is jellemző a bérpálinkafőzés, fogadta el olyan feltételekkel ezeket a szabályokat, amelyek valóban szigorúbbak a korábbi szabályozáshoz képest, de mindenképpen lehetővé teszi a következő években, hogy ez a tradicionális magyar termék továbbra is megmaradhasson; ugyanakkor indokolt az, hogy ezek a korlátok biztosítsák azt, hogy az ezzel kapcsolatos visszaélésekre ne legyen a későbbiekben lehetőség.
Néhány apróbb változtatásra kerül még sor az európai uniós csatlakozásunkat követően; a csatlakozást követően olyan termékek minimális jövedékiadó-emelésére kerül sor, amelyek jelenleg nulla adókulccsal adóztak - ilyen a fűtőolaj, illetve a cseppfolyós gázok.
Tehát összességében, összefoglalóan elmondhatjuk, hogy az új, egységes szerkezetbe foglalt új törvénnyel egy olyan jogszabály születik, amely minden tekintetben harmonizál az EU előírásaival. Nagyrészt a jogalkalmazók számára ismert szabályozásról van szó, és a hátralévő idő elegendő lesz ahhoz, hogy a felhasználók megfelelőképpen felkészülhessenek, és május 1-je után zavartalanul kereskedhessenek ezen termékkörrel is az Európai Unió országaiból.
Mindezek figyelembevételével az MSZP-frakció a törvényjavaslatot elfogadásra javasolja.
Köszönöm szépen. (Taps az MSZP soraiban.)
