DR. BŐHM ANDRÁS
DR. BŐHM ANDRÁS
DR. BŐHM ANDRÁS, az SZDSZ képviselőcsoportja részéről: Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Elsőként azt szeretném elmondani, hogy bár vita volt a korábbi felszólalások során, hogy helyes-e a kódex típusú törvényalkotás párhuzamosan az európai csatlakozással, tehát a jogharmonizációs igényekkel, azt kell mondjam, hogy ezzel maximálisan egyetértünk, más törvények megszavazásánál, megalkotásánál is ez volt a véleményünk. Bár tökéletesen megértem, és konzekvensnek is tartom Tóth András hozzászólását, aki azt mondja, hogy amúgy technikailag és jogalkotás szempontjából is elfogadható ez a fajta új törvényalkotás - és az új szó itt most idézőjelek között van -, de konzekvens az álláspont azért, mert természetszerűleg tartalmazza azokat az adójogszabályokat, amelyeket korábban a Fidesz-frakció nem fogadott el.
Félretéve az adózással kapcsolatos problémát, az adó mértékével kapcsolatos problémát, maximális mértékben egyetértünk azzal, hogy egy viszonylag régi jogszabálynál - ahol számos módosításra sor került, és hozzá kell nyúlni a csatlakozásra tekintettel - helyes úgy a jogalkotás, mint a jogalkalmazás számára, ha egy olyan új törvény kerül megalkotásra, amely egybeépíti, egységes szerkezetbe foglalja a módosításokat, és ugyanebbe az egységes szerkezetbe foglalja a jogharmonizációs igények miatti változtatásokat.
A lényeget illetően ez a törvény kevés új rendelkezést tartalmaz, mindössze egy fejezet néhány szabálya az, ami a jogharmonizáció miatt szükséges, a többi a korábbi jogszabály - még egyszer mondom - módosításokkal egybefoglalt szerkezete, és ezt a fajta megoldást egy lényegesen igényesebb, helyesebb, áttekinthetőbb, követhetőbb jogalkotási gyakorlatnak tekintjük.
Nézzük most meg ennek a bizonyos egy fejezetnek a lényegesebb rendelkezéseit, amik kifejezetten a csatlakozásra tekintettel kell hogy bekerüljenek a törvénybe. Lényeges kérdés - erről szó esett -, hogy a jogharmonizációs igényeknek megfelelően az ásványolajtermék esetében a felhasználási cél szerinti adóztatás s annak révén a direkt adóztatás alól kikerülő ásványolajtermékekre az úgynevezett felhasználói engedélyes rendszer kerül bevezetésre. Megalkotásra kerül a kereskedelmi adóraktár létesítésének lehetősége, s valóban - ahogy ez több oldalról ismertetésre került - a bérfőzésre vonatkozó szabályokban is változás áll be.
A törvény e fejezetének általános jellemzéséhez hadd hivatkozzak arra, hogy megítélésünk szerint az új rendelkezéseknek a jogszabályban rögzített változata az, hogy az ellenőrzést érintően nagyobb a szigor, nagyobb az adminisztráció kötelezettsége, ez is az áttekinthetőség és az ellenőrzés érdekében történik. Tehát az egész folyamat onnantól kezdve, hogy a jövedékes áru megjelenik az ország határánál, odáig, hogy értékesítésre, piaci felhasználásra kerül, illetőleg kikerül az ország határán harmadik felhasználóhoz... - az adminisztrációnak egy új típusa jelenik meg, ami szigorúbb, nagyobb odafigyelést kíván, ugyanakkor nagyobb ellenőrzési lehetőséget is lehetővé tesz azoknak a szerveknek, amelyeknek ez a feladata. Feladata nemcsak önmagában az ellenőrzésért magáért, hanem azért, hogy egyrészt biztosítsa az állami bevételeket, másrészt pedig az európai csatlakozásnál azt a helyzetet teremtsük meg, ami egy tagország fejlett piacgazdaságánál elvárható, és az Európai Unió tagjai el is fognak várni tőlünk.
A jövedéki adóval kapcsolatos módosítások közül az a fogalomrendszer a legfontosabb, ami valószínűleg megkönnyíti az egész jogszabály alkalmazhatóságát. Ez azt jelenti, hogy a jövedéki adó a termék előállításával, illetve a jövedéki termék importálásával keletkezik, valamint akkor is beáll a jövedékiadó-fizetési kötelezettség, ha a jövedéki terméket adóraktárba vagy adómentes felhasználóhoz betárolják.
Az importálás alatt - és ezt is meg kell tanulnunk, és mindenkinek szokatlan lesz - csak az úgynevezett harmadik országokból érkező árukat kell érteni. Ez azt jelenti, hogy az európai uniós országok nem minősülnek harmadik országnak, tehát az Unión kívüli országokból érkező árut tekintjük harmadik országból behozott terméknek. Ennél a terméknél akkor következik be az adófizetési kötelezettség, amikor a vámárut, a jövedéki árut szabad forgalomba bocsátották, tehát piacra került.
Szabályozza a törvény, hogy ha az előállítás adóraktárban történik, illetve az importált jövedéki terméket adóraktárba vagy adómentes felhasználóhoz szállítják, akkor az adófizetési kötelezettség felfüggesztésre kerül. Ennek az az indoka, hogy a behozott áru elvileg jövedékiadó-köteles, de attól függ a megfizetési kötelezettség, hogy felhasználásra, piacra kerül, vagy elhagyja az országhatárt. Ennek a tárolása mindaddig, amíg ez az adókötelezettség be nem áll, felfüggesztett, függően attól - ahogy említettem a törvény szóhasználata szerint -, hogy adóraktárban vagy pedig engedélyes birtokában van.
A lényeges technikai szabályok rendszerét - tehát hogy mi után milyen mértékben kell jövedéki adót fizetni - a jogszabály tartalmazza, és a korábbi felszólalók is részletesen ismertették. Talán egy eset nem került ismertetésre, ez a közvélemény által is ismertebb, tehát ezt szeretném ebben a felszólalásban elmondani, jellemezni, ez az úgynevezett csomagküldő kereskedelem. A jogszabály azt mondja, hogy csomagküldő kereskedelmet az a személy folytat, akik adózott terméket más tagállamba szállít, és a szállítást maga végzi vagy bonyolítja, ehhez a saját tagállamában a hatóságtól engedélyt szerzett. A csomagküldő kereskedőnek az elküldött árura a fogadó tagállamban adókötelezettsége keletkezik, és lényeges természetesen, hogy az adót az ott hatályos adómértékkel kell az átadáskor megfizetnie. Szabályozza a törvény az adóraktár fogalmát, a működésének, adminisztrációjának feltételeit, szabályozza, hogy ki az úgynevezett felhasználói engedélyes, tehát aki jogosult betárolni, birtokában tartani a jövedékiadó-kötelezettség alá eső termékeket.
Természetesen várható volt, hogy a parlamenti vita fókuszában az alkohol-, illetve a dohánytermékek - az alkoholt most szélesebb fogalomban használom, a bort is beleértve - kerülnek elsősorban a viták középpontjába. Megszokott és ismert, hogy a legerősebb lobbi a bor-, illetve a dohánylobbi szerepe, hangja. Valamennyi adójogszabály, vámjogszabály vitájánál a hangjuk erős, és amennyiben erre képesek, helyes, hogy meg is kísérelnek a saját érdekeik szolgálatába parlamenti képviselőket is állítani.
Azt gondolom azonban, ha európai piacban és európai szabályozásban gondolkozunk, akkor éppúgy, ahogy a tagországoknak, nekünk is meg kell tudni küzdeni azokkal a lobbiérdekekkel, amelyek veszélyeztetik a piac egészére vonatkozó szabályok alkalmazhatóságát. Az természetes, hogy minden szakma, kereskedelmi vagy iparág saját, külön érdekekkel rendelkezik, ezt megkíséreli érvényesíteni, de a jogalkotónak és a jogalkalmazóknak az a feladata, hogy a piac versenyképessége, szabályozottsága érdekében egy bizonyos határon túl gátat szabjon ennek az érdekérvényesítési lehetőségnek.
Mindezekkel együtt, azt gondolom, nem egy politikai típusú jogszabályról beszélünk, elsősorban technikai és számunkra kötelezően megalkotandó jogszabály készítése történik meg. Elfogadom, és érhetőnek tartom, ha tetszik, taktikai-politikai szempontból, hogy az ellenzék, bár a jogszabály értékét nem vitatja, de a korábbi adójogszabályok vitája miatt ezt nem támogatja, mert ezzel szembekerülne a korábbi álláspontjával. Ezzel együtt azt gondolom, hogy a törvény jogalkotási értékét kár lenne vitatni, hasznosságát nem lehet kétségbe vonni, megalkotási szüksége fennáll, és tekintve, hogy az adótörvények tárgyalásánál az SZDSZ egyértelmű álláspontot képviselt, és adott le szavazatot, semmi okunk nincs arra, hogy ezt a törvényt ne támogassuk.
Tehát bejelentem, hogy a magunk részéről az új jövedéki törvényt - megismételve, hogy idézőjelek között használva az új szót - az SZDSZ-frakció támogatni fogja.
Köszönöm a türelmüket. (Taps a kormánypártok soraiban.)
