IVANICS ISTVÁN
IVANICS ISTVÁN
IVANICS ISTVÁN (Fidesz): Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Kedves Képviselőtársaim! Mondhatom nyugodtan, hogy az előttünk lévő törvénymódosítási javaslat igen mostohán kezelt gazdálkodási szektort kísérel meg szabályozni. A törvény eredeti címe önmagán hordja a későbbi bizonytalankodások kialakulását, hiszen munkavállalói résztulajdonosi programról beszél, tehát nem a gazdálkodás időtlen formájáról, hanem egy meghatározott időre szóló programról. Sajnos, úgy gondolom, akkor nem rendelkezett a magyar gazdasági vezetés olyan tapasztalatokkal, talán még elméleti tudással sem, hogy kellő biztonsággal illessze be a magyar gazdálkodó szervezetek közé ezt a tulajdonosi és gazdálkodási formát. Ez igen sok gonddal járt, részben a megalakuló szervezetek tekintetében, nem volt problémamentes a későbbi ellenérdekelt kivásárlásoktól sem. A nemzetközi tapasztalatokat, úgy gondolom, mára talán be tudjuk csatornázni ebbe a törvénybe.
Visszautalnék itt Filló képviselőtársam felvetésére, hogy nem kapott elég politikai szelet annak idején, merthogy kollektív vezetés, kollektív tulajdonlás. Meg kell hogy mondjam, ennek részben egyik szervezőjeként is nyugodtan mondhatom, hogy a szocialista gazdaságpolitikusok részéről sem volt meg a bizalom, tehát ott is meglehetősen nagy fanyalgás volt ezzel kapcsolatban, hiszen a Horn-kormány alatt sem nyúltak ehhez a kérdéshez, amikor még igen sokat segíthettek volna, és még volt is vagyon, ahova lehetett volna kapcsolni ezeket a szervezeteket. Az az érzésem, hogy akkor nem volt elég kitekintésünk arra, hogy ez az Egyesült Államokban és Európában, Franciaországban milyen eredményeket vonultatott föl, és nem tudták ilyen rövid idő alatt a szervezetek igazolni önmagukat. Ez mára megtörtént, és azok a szervezetek, amelyek talpon maradtak, nyugodtan mondhatjuk, jobb eredményt produkálnak átlagban, mint a normál gazdálkodó szervezetek. Ezt jelzi a 189 milliárd forint jegyzett tőkéjük és a közel 700 milliárd forintos saját tőkéjük.
Egy nagyon érdekes tényre is felhívnám tisztelt képviselőtársaim figyelmét, hiszen az előző ciklusban a gazdasági bizottság általam vezetett albizottsága többször tárgyalt erről, szerveztünk gyárlátogatásokat ilyen MRP-s szervezetekhez, és az átlagos felmérés is igazolja a mi tapasztalatunkat is, hogy ezeknél a szervezeteknél nem volt vezetési válság, nem volt az a rejtett tőkekiszivattyúzás az adott termelői szervezetből, még bújtatott formában sem, így valóban megteremtődtek azok a feltételek, hogy elsősorban kis- és középvállalati kategóriában ezek a szervezetek sikeresen tevékenykedjenek.
A törvény módosításaira rátérve, talán az egyik legnagyobb eredmény az, hogy a törvény most kötelezően kimondja, ha valamely nyugdíjas kéri, őt részvevőként vissza kell venni, nem zárhatja ki. Ez azt jelenti, hogy mint részvevőt, valamilyen juttatásban részesíteni kell őt. Hogy azonban ez milyen szintű és milyen mértékű, ez az, amit a szervezetnek kell meghatározni. Itt jeleztük mi a gazdasági bizottságban, hogy jó lett volna, ha egy alaposabb törvényi felülvizsgálatot, illetve jogszabály-alkotói tevékenységet kap ez a tulajdonosi forma vagy gazdálkodási forma, és a magyar jogrendbe törvényekkel szabályosan beillesztjük ezt, minden szervezetre egységesen érvényes formában. Úgy gondolom, hogy az alapvető emberi jogokat ez jobban szolgálta volna, így számos kérdés fennmarad ebben a vonatkozásban.
További, úgy gondolom, rugalmasságot javító módosítás a 7. §-ban rendelkezik: “Az alapszabály módosításához az adatváltozás miatti módosítás kivételével a résztvevők legalább 25 százalékának személyes jelenlétében megtartott közgyűlés kétharmados szótöbbséggel hozott határozata szükséges.” Itt érdekes módon a jogszabályalkotó elérte azt a megfelelő kötöttséget, amely egységesen szabályozza a szervezeteknek ezen tevékenységét. Ugyanakkor ugyanennek a paragrafusnak a (6) bekezdésében a tulajdonosi jogok gyakorlásával kapcsolatos ügyek körét az alapszabályba, tehát az MRP saját szervezetének jogkörébe utalja.
Összességében megállapíthatjuk, hogy egy fontos szabályozás történt egy olyan gazdálkodási szektorban, amit a magyar gazdaságelmélet szempontjából is nagyobb figyelem övezhetne.
(13.00)
Hiszen a magyar gazdálkodási kultúrának részévé vált ez a gazdálkodási forma, és az, hogy ezt hogyan tudjuk segíteni, hogyan tudjuk felhasználni esetleg későbbi nehéz időszakokban. Hiszen Amerikában elsősorban a csődbement vállalatoknál alkalmazták ezt a tulajdonosi formát, a dolgozói kivásárlást, és ez a javaslatunk, amely még korábban fogalmazódott meg, hogy a csődtörvényt is ilyen vonatkozásban az MRP-szervezetek számára kedvezőbbé kellene tenni, tehát hogy ott a dolgozói kivásárlás lehetősége egyáltalán fennálljon, ezt a csődtörvénybe, úgy gondolom, később vagy pótlólag be kellene emelni. Ez ugyanis lehetőséget adna olyan nagy múltú cégeknek a fennmaradására, vagy lehetőséget adott volna a privatizáció során, amelyet gyakorlatilag letakarítottak még a föld színéről is, és ezzel komoly gyártási kultúrák vesztek el, jóllehet, egy ilyen megközelítéssel talán tudtunk volna segíteni is. Ez a későbbiekre is igaz, hogy ezzel az új gazdálkodási formával, ha ezt kedvezően és pozitív színben tudjuk bemutatni, akkor segítséget tudunk adni a magyar, és ilyen esetben mondhatjuk azt, hogy szinte minden esetben száz százalékig nemzeti tulajdonú, tehát magyar tulajdonú cégeknek a létrejöttében. Természetesen biztosítani kell azt is, hogy ezeknek a cégeknek a továbbfejlődése vagy esetleg eladása kulturált, a magyar gazdálkodási jogrendbe szervesen illeszkedő módon menjen végbe, tehát ne egyik csoport a másik rovására, hanem egy irányított pályán világos mezőben lehessen ezeket a gazdasági akciókat megtenni.
Ezeknek az észrevételeknek a tükrében a magam részéről is és a Fidesz-frakció nevében is támogatni tudjuk a javaslatot, felszólítva a tisztelt képviselőtársaimat arra, hogy természetesen szeretnénk, ha a javító szándékainkat megértéssel fogadnák.
Köszönöm szépen a figyelmüket. (Taps.)
