FILLÓ PÁL
FILLÓ PÁL
FILLÓ PÁL (MSZP): Köszönöm szépen a szót. Tisztelt Elnök Úr! Igen tisztelt Képviselőtársaim! A Szocialista Párt parlamenti frakciója számára nagyon fontos törvényt tárgyalunk. Elnézést kérek, ha kicsit a múltba is visszatekintek, de hát ez a törvény, illetve a módosítás indoka részben a múltba is tekint.
Annak idején, amikor a rendszerváltás lezajlott Magyarországon, mi azon a véleményen voltunk, hogy a dolgozói tulajdonnak lényegesen nagyobb teret kellett volna szentelni a privatizáció során, mint ahogy az valójában történt. Nagyon sajnálatosnak tartottuk, hogy azok az emberek, akik sok évtizedes munkával létrehozták a nemzet vagyonát, nem igazán tudtak abból részesedni. Tulajdonképpen az 1992-es törvény elfogadása is egyfajta politikai nyomásra jött létre, hiszen akkoriban, az Antall-kormány idején meglehetősen nagy volt az elégedetlenség a privatizációs gyakorlat miatt, és egyfajta mentőövként került be a parlament elé ez a törvénytervezet; nem az, amit most tárgyalunk, hanem az, amelyik jelenleg hatályban van. Eleve beépítésre kerültek az akkori javaslatba olyan gondok és problémák, amelyekről képviselőtársaim bizottsági előadóként már szóltak, hiszen valamennyien tudjuk jól, hogy a visszaélések lehetősége bizony be volt építve a törvénybe, így a kivásárlások - akár a vezetői, akár a spekulációs kivásárlások - lehetősége is. Igen tisztelt képviselőtársaim, ennyit szerettem volna elmondani a múltról.
Ugyanakkor azt is szeretném elmondani, hogy szerte a világban a dolgozói tulajdon helyet követel magának a működő gazdasági társaságok sorában. Ha körülnézünk az Egyesült Államokban vagy az Európai Unió országaiban, azt tapasztalhatjuk, hogy egyre több olyan cég alakul, amelynek a tulajdonosi körébe a tulajdonosok beemelik a munkavállalókat is. Nem véletlenül és nem önzetlenül emelik be őket; azért emelik be őket, hogy érdekeltebbé váljanak a munkavégzésben, és amellett, hogy többet és jobban is dolgoznak, mint érdekeltek, mint társtulajdonosok segítenek abban, hogy ezek a cégek jobban és eredményesebben működjenek. Jó lenne, ha nálunk is minél több MRP-s cég hasonló utat járna be.
Nézzük meg, hogy néznek ki most Magyarországon a munkavállalói résztulajdonosi formában működő cégek. A 2000. évi adatok alapján mintegy 187 gazdasági társaságban van még jelen a dolgozói tulajdon, jelentős részben többségi tulajdonként. Az alkalmazotti tulajdonosok és a társtulajdonban lévő társaságaik mintegy 70-80 ezer főt foglalkoztatnak. Ezek a cégek olyanok, mint a gazdaság egésze, vannak köztük jók, közepesek és gyengék, attól is függően, hogy milyen volt a megszerzett cég. Az a lényeg, hogy az eredményeik átlaga jobb, mint a nem alkalmazotti tulajdonban lévő hazai magántulajdonú cégeké. Az utolsó feldolgozott gazdasági évben az egy főre eső bérjövedelem a gazdasági társaságok átlagában 890 ezer forint volt, míg az MRP-s cégek vonatkozásában ugyanez 1 millió 286 ezer forint.
Hozzá kell fűzni azt is, ez az átlagosan jó eredmény nem jelenti azt, hogy nincsenek köztük nehéz helyzetbe kerülők, illetve hogy nem voltak és nincsenek olyanok, amelyek különböző problémákkal küzdenek. Azt hiszem, az elmúlt évekből sok olyan céget sorolhatnánk fel, amelyek valamikor MRP-s cégként indultak, és napjainkban már néhány ember vagy néhány kisebb csoport tulajdonába kerültek. Ilyen például a Nagykanizsai Sörgyár, az MMG vagy akár a Centrum Áruház is.
(12.50)
Tisztelt Képviselőtársaim! Másfelől azonban a többségi dolgozói tulajdonú cégek között, és ez mutatja a munkavállalói és menedzseri tulajdonlás hosszú távú lehetőségeit, máris vannak igen jelentős, tőkeerős és sikeres gazdasági társaságok. Ilyen a Herendi Porcelánmanufaktúra vagy a Masped, amely a hazai szállítmányozás területén piacvezető cégnek tekinthető.
A hazai helyzet érdekessége az is, hogy nemzetközi cégek - gondolom, elsősorban a külföldi pozitív tapasztalataik alapján - érdeklődnek a hazai munkavállalói tulajdon iránt, és dolgozóiknak részvényeket juttatnak. Ilyen például a Henkel Magyarország Kft. vagy az Auchan nemzetközi cég is.
Tisztelt Képviselőtársaim! Miért szükséges módosítani az 1992-ben elfogadott törvényt? Részben ezt én már említettem, elsősorban azért, mert az MRP-s cégek jövőjét veszélyezteti az, hogy az akkor elfogadott törvény több súlyos visszaélésre lehetőséget adó vagy csak az élet igényeinek meg nem felelő, be nem vált, elavult, okafogyott előírást tartalmaz. Ezek módosítást igényelnek a visszaélések megelőzése és az eredményes további működés biztosítása érdekében. Nélkülözhetetlenek továbbá a gyakorlatban jelentkező és az új problémák által igényelt előírások is.
A fenti gondok alapvető oka az, hogy a törvényt nem az igazi munkástulajdon létrehozásának szándékával hozták létre, hanem az egyre élesebb privatizációellenes közhangulat akkori csillapítására, azzal, hogy a széles munkavállalói tömegeknek is részvételt, tulajdonhoz jutást ígértek. De, ahogy már említettem, eleve beépítették ezek felszámolását, illetve a kivásárlás lehetőségét is.
Tisztelt Ház! A most tárgyalt törvénymódosítás - amennyire ez utólag lehetséges - rendbe teszi a meglévő munkavállalói tulajdon ügyeit. De ez csak a jelen, ha a jövőbe nézünk, tudjuk azt, hogy ezután következik majd az igazán nagy feladat, amely további törvénykezési lépéseket fog igényelni, azért, hogy a hazai munkavállalói tulajdont a fejlett piacgazdaságokban kialakult lehetőségek és viszonyok közé hozzuk, olyanná, amely megfelel az Európai Unió most kidolgozás alatt álló ajánlásainak is.
Igen tisztelt Képviselőtársaim! A Magyar Szocialista Párt parlamenti frakciója támogatja a törvényjavaslat elfogadását, mert az orvosolja a legsúlyosabb problémákat, és segíteni fogja a jövőben az MRP-s tulajdon eredményes és sikeres működését.
Köszönöm a figyelmüket. (Taps az MSZP soraiból.)
