DR. EÖRSI MÁTYÁS
DR. EÖRSI MÁTYÁS
DR. EÖRSI MÁTYÁS (SZDSZ): Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Ha megengedik, hogy egy szubjektív érzésemet megosszam önökkel: jó volt látni, hogy amikor ez a vita elindult, akkor a balkonon egyetemisták nagy számban voltak és figyelték a vitát, és nagyon sajnálom, hogy el kellett menniük, mert úgy gondolom, hogy ez a törvény róluk szól. Sokan beszéltek már a törvény születéséről; amikor a törvény született, ők még kislányok és kisfiúk voltak, de azt szeretnénk, hogy amikor ők belépnek a munkaerőpiacra bármelyik oldalon, ennek a törvénynek vagy legalábbis a munkavállalói részvényprogramnak haszonélvezői lennének.
Azzal szeretném kezdeni a hozzászólásomat, hogy az SZDSZ nem fog semmifajta nehézséget emelni a törvény elfogadása elé, több okból. Az egyik ok az, hogy ez kétségkívül egy jó szándékú törvényjavaslat, nem lehet elvitatni a törvényjavaslatnak a jó szándékát; és azért sem, mert végül is azt el kell ismerni, hogy nagyon fontos kérdésről van szó. S ugyan nem tekinthető, azért legyünk őszinték, a Magyar Köztársaság előtt álló legfontosabb ügyek egyikének, fontos, de talán nem a legfontosabb, tehát nem akadályozzuk, de azért engedjék meg, hogy a felszólalásomban az eddig elhangzott összes felszólalástól eltérő hangot üssek meg, és inkább arról beszéljek, hogy merre kellene továbbhaladni; ha most a parlament elfogadja ezt a törvényt, rendben van, megtapsoljuk - de aztán hogyan tovább?
Több hozzászóló elmondta, hogy ez a törvény az MRP-ről szól. Volt néhány képviselőtársam, aki ennél a vitát figyelőkre figyelmesebb volt, és azt mondta, hogy ez a munkavállalói részvényprogram, de engedjék meg, hogy ezt sokkal lassabban elmondjam. Gyakori a parlamentben, hogy “mindenki értse”, de nem akarok ilyen poént, csak a munkavállalói részvényprogramról van szó, magyarán arról… (Jelzésre:) - résztulajdonosi, igen, de a dolognak a lényege mégiscsak ugyanaz, most nem a szavakon lovagolunk, hogy hogyan lehet azt elősegíteni, hogy Magyarországon a munkavállalók résztulajdonosok vagy tulajdonosok lehessenek. De azért felhívnám a képviselőtársaim figyelmét arra, talán nem véletlen, hogy ennek az MRP-nek, munkavállalói résztulajdonosi programnak a nevében az szerepel, hogy program, és hogy mit jelent az, hogy programról van szó, erre is szeretnék visszatérni a későbbiek során.
Egyetértek minden eddigi felszólalóval abban, hogy ennek a törvénynek egy különös jelentősége volt akkor, amikor a törvény eredeti verzióját meghoztuk a rendszerváltást követően, és én még osztom is Filló Pál képviselőtársamnak azt az értékelését, hogy az akkori törvényjavaslatnál az egyik megfontolás az volt, hogy nagyon nagy a frusztráció, érthető frusztráció a magyar munkavállalók között amiatt, hogy a vállalatok hirtelen idegen tulajdonosok kezébe kerülnek - szerintem ezt lassan már megszokják egyébként a munkavállalók. Amiben azonban nem értek egyet Filló Pállal, az az volt, amikor azon sajnálkozott, hogy nem sokkal több vállalat került a dolgozók széles tömegeinek a kezébe, és mintha az előző vitából emelnék át egy gondolatot, hogy milyen dilemmával kell ilyenkor a döntéshozóknak megküzdeniük - azzal a dilemmával, hogy ha nagyon sok vállalat kerül nagyon sok dolgozónak a kezébe, akkor azzal a kockázattal kellett volna számolnunk, hogy ezek a vállalatok nem kapnak elegendő tőkeinjekciót, és versenyképtelenek maradnak, előbb-utóbb elbuknak, és mindenki, tulajdonos, nem tulajdonos, utcára kerül.
A magyar privatizációnak, tisztelt képviselőtársaim, mondjuk már meg egyszer világosan, az egyik legnagyobb előnye, szemben a térség legtöbb országának privatizációjával, az volt, hogy képes volt pótlólagos tőkét bevonni a privatizált vállalatokba, és ezért van az, hogy Magyarországon a privatizált vállalatoknak egy nagyon-nagyon nagy száma ma versenyképes a piacon, és képes munkát adni az ott élőknek, képes exportálni; és most hadd ne soroljam fel, mert mindannyian tudjuk, hogy mi az előnye annak, ha egy vállalat sikeres és eredményes. Én úgy érzem, hogy ha akkor túl sok vállalat került volna a munkavállalók kezébe, talán több ember örült volna, de attól tarthatnánk, úgy érzem, joggal, hogy a pótlólagos tőkebevonás eleste miatt több vállalat került volna a későbbiekben bajba.
Tehát mégis a 90-es évek elején a törvény még elfogadható volt, ma azonban, annál is inkább, mert akkor még minden vállalat állami tulajdonban volt, tehát azt, hogy az állam hogyan adja el a saját tulajdonát, a parlament megmondhatta: kérem szépen, tessék így eladni, ilyen feltételekkel, az állam tulajdonában van a vállalat, ez egy természetes és elfogadható igény. Ma azonban, tisztelt Országgyűlés, Magyarország egy működő piacgazdaság. Akár hiszik, akár nem, Magyarországon ma a magántulajdon aránya az állami tulajdonhoz képest magasabb, mint például Franciaországban. Nem akkora, mint az Egyesült Királyságban, és persze nem akkora, mint például az Egyesült Államokban, de Ausztriánál is egészen biztos, hogy magasabb - csak azt kérdezem: akkor most mit is mondunk a vállalatoknak ezzel a törvénnyel? A magánkézben álló vállalatoknak elmondjuk, hogy hogyan adják - nem tudjuk mondani, hogy privatizálják, mert privát kézben vannak -, elmondjuk nekik, hogy hogyan kereskedjenek a tulajdonukban álló vállalatokkal? Én úgy gondolom, hogy ez ma már nem egy megalapozott igény, és azok a remények, amelyeket képviselőtársaim a patkó mindkét oldalán a törvényjavaslathoz fűznek, én úgy érzem, nem fognak megvalósulni, illetőleg akik hisznek ezekben, csalatkozni fognak.
A munkavállalói részvényprogram - ez az eredeti neve egyébként, részvényprogram - angol szövegnek a fordítása. Amerikában találták ki, abban az Amerikában, ahol a legkisebb lehetősége van annak, hogy az állam, akár a kongresszus vagy az adminisztráció, beavatkozzon a gazdasági folyamatokba. Mégis a munkavállalói részvényprogram - megint csak hadd hívjam így, mert ez az eredeti neve - Amerikában terjedt el a legjobban. Miért? Azért, mert a kongresszusban azt mondták képviselők, hogy ez egy helyes dolog, ennek örülni fognak a munkavállalók? Dehogyis! Azért, mert maguk a tulajdonosok - hadd használjak egy szót, amit sok helyen nem szeretnek -, a tőkések arra a következtetésre jutottak, és itt megint egyetértek Filló Pál képviselővel, hogy a vállalat eredményesebb lesz akkor, ha a munkavállalókat érdekeltté teszik az eredményben, és amit Filló Pál nem mondott, én hadd tegyem hozzá: alkalmassá teszik a vállalatot arra is, hogy a megalapozatlan, demagóg szakszervezeti igényekkel szemben pedig fellépjenek, mert maguk a munkavállalók is érdekeltek lesznek az eredményben.
(13.10)
Nem kell hozzá törvény, az kell hozzá, hogy értelmes tulajdonosok ezt az elég egyszerű felismerést megtegyék, és azt mondják, hogy a vállalat részvényeinek 10-15 százalékát odaadom a dolgozóknak olcsón, hogy ne kelljen túl sokat fizetni érte, és cserébe nyerek egy lojális, keményen dolgozó vállalkozást. Erre van szükség, tisztelt képviselőtársaim, Magyarországon.
Visszaélésről beszélünk, hogy visszaélések történtek? Bernáth Ildikó képviselőtársam elment már, vagy csak kiment, nem tudom, azt mondta, hogy különböző vállalati csoportok jöttek, és megvásárolták. Ez miért visszaélés? Ha munkavállalóként tulajdonos vagyok, és kapok egy részvényt, aminek az értéke legyen tízezer forint, én megkaptam ötszázért, jön egy csoport, és megveszi tőlem húszezerért, mondhatom azt, hogy rendben van, azt is mondhatom, hogy nem akarom eladni, mert még tovább szeretnék a vállalatban részt venni, de hol itt a visszaélés? Piaci mozgások vannak, és eldöntik, hogy eladják, vagy nem adják el.
Nyugdíjba menés: miért kell ezt szabályozni? Nem egészen világosan látom, ha egy vállalat úgy dönt, hogy odaadja a dolgozóknak a részvényt, és nem köt rá opciót, ez egy polgári jogi szabály, a társasági jogban létező dolog. Akkor, ha nyugdíjba megy, nála marad a részvény, ha nem akarja, eladja, ha pedig opciót kikötöttek, akkor meg lehet tőle venni.
Rengeteg szabályt tartalmaz a törvényjavaslat, tisztelt képviselőtársaim, amelyről, hadd mondjam azt, a társasház jut eszembe, hihetetlen részletes szabályok arról, hogy a közgyűlés hogy áll össze, hogy választja meg az elnököt, miről dönt. Elmondta a képviselő úr, hogy egy kicsit korlátozza a társaságot, hogy mire fordít. Miért? Magyarországon van egy társasági jog, akik aláírnak, azok megállapítják a szabályokat, hogyan kell közgyűlést választani, a közgyűlés hogyan dönt, melyek a hatáskörök. Nem egészen értem, hogy miért kell egy felnőtt társadalomban ezt ilyen részletes törvényjavaslatban szabályozni.
Summa summarum, tisztelt Országgyűlés, úgy gondolom, hogy az előttünk feladat az lenne, azon gondolkodjunk, hogy mi az állam feladata ezen a területen. Nekem a véleményem az, hogy az állam ne akarja szabályozni a társaságok helyett azt, amiben ők is meg tudnak állapodni, felnőtt értelmes emberek, szakemberekkel körülvéve, hanem teremtse meg annak lehetőségét, amely közgazdaságilag vonzóvá teszi a vállalatoknak ezt a lépést. Úgy gondolom, hogy ezt mindannyian a legnagyobb lelkesedéssel tudjuk támogatni.
Még egyszer elmondom, támogatjuk ezt a törvényjavaslatot, de szeretnénk, ha a kormány, illetőleg a parlamenti pártok az itt elmondott gondolatokat figyelembe vennék a jövőről való gondolkodás során.
Köszönöm szépen. (Taps.)
