GUSZTOS PÉTER
GUSZTOS PÉTER
GUSZTOS PÉTER (SZDSZ): Köszönöm szépen a szót. Tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Miniszter Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Hadd kezdjem azzal, hogy úgy általában saját magam - és ezzel nem vagyok egyedül a szabad demokraták soraiban - mélységesen osztom az előttem szóló fideszes képviselőtársam aggályait a salátatörvényekkel mint parlamenti gyakorlattal kapcsolatban. Hogy ezek az úgynevezett salátatörvények a gyorsítási igényből fakadnak és növelik a hibázás lehetőségét, azt a salátatörvények gyakorlatát az előző ciklusban meglehetősen rendszeressé tévő Fidesz padsoraiban ülő Tóth képviselőtársam nagyon helyesen állapította meg. Hála istennek, ebben az esetben azonban nem ilyen hibázási lehetőségről és hibákról van szó, ezért bizonnyal nem véletlen az, hogy a környezetvédelmi bizottság ülésén - ahogy az már többször elhangzott - az ellenzék is egyhangú támogatásáról biztosította ezt a javaslatot. Képletesen szólva, kivételesen olyan salátatörvényről van szó, amelyet nem az orrunkat befogva kell megszavazni, mert minden egyes része külön-külön is vállalható, minden bizonnyal valamennyiünk számára.
Ahogy az már korábban elhangzott, négy törvényt módosít az előttünk fekvő jogszabálytervezet; a környezetvédelmi törvényt, illetve a vízgazdálkodási törvényt az EU-s közösségi joggal összefüggő jogharmonizáció okán, a hulladékgazdálkodásról szóló törvényt, illetve a levéltári törvényt pedig a jogszabályok belső harmonizációja céljából.
Az érintett törvénymódosításoknak talán a leglényegesebb eleme a környezetvédelemről és a vízgazdálkodásról szóló törvény módosítása, amelyre döntően a 2000-ben hatályba lépett, már többek által említett nagyon fontos vízkeretirányelv miatt került sor. Mint ismeretes, ez az irányelv a tagállamok részére 2000. december 22-től hatályos, ennélfogva Magyarország a jövő év májusától szintén azoknak az országoknak a körébe tartozik, amelyekre az a kötelezettség vonatkozik, amit az irányelv megfogalmaz. Ezt nekünk a hazai jogban érvényesítenünk kell.
A törvényjavaslat szétválogatja a környezetvédelmi törvényt, illetőleg a vízgazdálkodási törvényt érintő tartalmi módosításokat, és döntően felhatalmazásokat tartalmaz. Mindezen feladatok tartalmi végrehajtását kormányrendelet, illetve miniszteri rendelet fogja a későbbiekben megfogalmazni. Az előttünk fekvő törvény elfogadása értelemszerűen elengedhetetlen ahhoz, hogy a későbbi jogalkotási folyamat kibontakozhasson.
A másik két törvénnyel kapcsolatban röviden: a hulladékgazdálkodási törvény módosítására - ahogy az már korábban elhangzott - főleg adatvédelmi okok miatt kerül sor, másrészt pedig a hatósági engedélyezési eljárásnak egyfajta koncentrálása történik meg, amikor az egész országot érintő eljárásokról van szó. Ez elsősorban annak érdekében történik, hogy a érintettek számára ne legyen lehetőség a különböző eljáró hatóságok intézkedéseinek egymás ellen való kijátszására vagy az ezzel való visszaélésre.
Józsa képviselőtársam említette, a hulladékgazdálkodással kapcsolatos módosítás felhatalmazást ad a települési önkormányzatnak arra, hogy rendeletben állapítsa meg a közszolgáltatással összefüggő személyes adatok körét, illetve a kezelésükre vonatkozó felhatalmazást. Azt gondolom, ez nagyon fontos. Itt van az az egy pont, ahol a Szabad Demokraták Szövetsége részéről egy törvénymódosítási szándékot szeretnék jelezni. Azt gondolom, hogy szükséges egyfajta egzaktabb szabályozás annak érdekében, hogy az önkormányzatok rendeletben szabályozhassák a gazdálkodó szervezetek számára a közszolgáltatás kötelező igénybevételét. Meggyőződésünk szerint ez egybecseng a törvény szellemével, és bizonnyal a minisztérium szándékaitól sem idegen. Mindez könnyítheti az önkormányzatok helyzetét, ha rendeletalkotási jogkörük van, vagy másképpen fogalmazva rendeletalkotási kényszer áll elő számukra.
A levéltárakról szóló törvény módosítását az a fajta szervezeti összevonás indokolja, amely a kormányzati munkamegosztás rendjében következett be.
Felszólalásom második felében szeretnék visszatérni az első két, fontosabbnak nevezett törvény módosítására. A vízkeretirányelv alapvető célkitűzése - ahogy az a vitában már elhangzott -, hogy a vizek 2015 végére jó állapotúak legyenek. A célkitűzés teljesítéséhez intézkedési programokat kell megfogalmazni és végrehajtani. Az intézkedéseknek a vizek állapotára gyakorolt hatását monitoringrendszerek működtetésével kell folyamatosan ellenőrizni. Az intézkedések közül alapintézkedésnek tekinti a vízkeretirányelv a vizekkel kapcsolatos, hatályban lévő európai szabályozásból eredő intézkedési programokat. Amennyiben az alapintézkedések nem eredményezik teljes mértékben a jó állapotot, kiegészítő intézkedéseket kell hozni.
A kiépítendő monitoringrendszerre alapozott állapotértékelést, a környezeti célkitűzéseket, az intézkedési programokat és azok várható hatását a vízgyűjtő-gazdálkodási tervben kell bemutatni. A célkitűzések megvalósítása - ahogy a törvényjavaslat általános indoklása is fogalmaz - csak a társadalom egészének közreműködésével lehetséges, ezért nagy hangsúlyt kap a vízkeretirányelvben - és ennek megfelelően ebben a jogszabályban - a társadalom bevonása a nyílt tervezési folyamatba. Ezt különösen fontosnak tartjuk.
A környezetvédelmi törvény módosításának lényege a vizek védelmére vonatkozó szabályok kiegészítése a hivatkozott vízkeretirányelvben lévő környezeti célkitűzésekkel. A vízkeretirányelv - ahogy az előbb említettem - sarkalatos követelménye az úgynevezett jó állapot elérésének. 2015 végére kivétel nélkül el kell érni ezt az állapotot a védett területeken, legalább abban a vonatkozásban, amiért azt a területet ilyen kategóriába sorolták. A környezetvédelmi törvény módosítása kimondja, hogy a vizek védelme kiterjed a védett területekre, és meghatározza, hogy melyek a védett területek. A védett területek magukba foglalják egyrészt azokat a területeket, amelyeken az általános követelményeken felüli speciális előírásokat a vizek jó kémiai állapotának védelme, illetve elérése érdekében kell megtenni.
Másrészt a védett területek közé kell sorolni mindazokat a területeket, ahol a vízi, víz közeli és a felszín alatti víztől jelentősen függő szárazföldi ökoszisztémák jó ökológiai állapota megtartásának, elérésének kitüntetett jelentősége van az élőlények és élőhelyek fennmaradása szempontjából, és ez speciális követelményeket támaszt a vizek állapotára vonatkozóan. Kimondhatjuk tehát, hogy a vízkeretirányelvben együttesen jelzett védett területek fogalma kettős funkciót, kettős szerepet tölt be, az egyik esetben területet védünk, a másik esetben pedig területtel történő védelemről van szó.
Ahogy említettem, a vízgazdálkodási törvény módosítása a másik lényeges pontja a most vita alatt álló törvényjavaslatnak. A vízkeretirányelvnek az ésszerű vízhasználatok kialakítására és fenntartására vonatkozó alapvető előírásait emeli be a törvénybe ez a módosítás. Az állami feladatok közé ezért bekerül a vízkészletek védelmét és fenntartható használatát szolgáló árpolitika és a környezetvédelmi törvény módosításában előírt jó állapot elérését szolgáló intézkedési programok kialakítása, valamint a már korábban említett vízgyűjtő-gazdálkodási terv készítése.
A törvénymódosítási javaslattal a vízgazdálkodási törvénynek a “Gazdálkodás a vízkészletekkel” címet viselő V. fejezete kiegészül a vizek állapotának értékelésére, az emberi beavatkozások hatásának elemzésére, a vízhasználatok gazdasági elemzésére és a mindezekhez szükséges jogi, közgazdasági eszközrendszer kialakítására vonatkozó előírásokkal.
Az említett módosítási szándékkal együtt a Szabad Demokraták Szövetsége az előttünk fekvő törvényjavaslatot természetesen támogatja, és ezt kéri valamennyi parlamenti frakciótól.
Köszönöm szépen a figyelmüket. (Taps a kormánypárti oldalon.)
