DR. JÓZSA ISTVÁN
DR. JÓZSA ISTVÁN
DR. JÓZSA ISTVÁN (MSZP): Tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Miniszter Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! 2004. május 1-jén országunk tagja lesz az Európai Uniónak, és az előttünk álló viszonylag rövid időben még mindig van hátra számos jogharmonizációs feladat.
Ugyanakkor ennek a feladatnak a végrehajtása - úgy gondolom, a jelen előterjesztés is ezt mutatja - nemcsak kötelezettségeket, hanem valódi szakmai előrelépést is jelent. A módosítás alapja az úgynevezett vízkeretirányelv, ennek a magyarországi jogrendszerbe illesztése. Ez 2000/60/EK számon az Európai Unióban 2000. december 22-től hatályban van, és a belépésig Magyarországon is a törvényi rendbe szükséges illeszteni. Ezen túlmenően a jelen előterjesztés tartalmaz még néhány, a legutóbbi időben történt változás miatt szükséges módosítást.
A vízkeretirányelv fő célkitűzése, hogy 2015 végére a vizek, jelen esetben a vizeink jó állapotúak legyenek. A jó állapot elérése olyan programok elfogadását és végrehajtását jelenti, mint például a települési szennyvízirányelvben megfogalmazottak, ennek a nemzeti megvalósítási programjának a teljesítése. Szükséges ezen túlmenően a vizek aktuális állapotának regisztrálására egy monitoringrendszer működtetése is. Úgy gondolom, ennek létrehozása szintén olyan pozitívum, amely az Unióhoz való csatlakozásunktól függetlenül is időszerű lenne.
A monitoring eredményeire épülő állapotértékelés, ez alapján a célkitűzések, a nemzeti intézkedési programok és hatásuk jelentik az előkészítő vízgyűjtő-gazdálkodási tervek tartalmát. Kulcskérdés, hogy a tervek végrehajtása során sor kerüljön a társadalom széles bevonására, ezáltal az ésszerűség és a gazdaságosság érvényesítésére.
Az európai uniós előírások részbeni érvényesítése a hazai jogrendben már korábban megvalósult. A jelen törvény módosítása, ahogyan bevezetőjében a miniszter úr említette, négy törvényt érint: a környezet védelmének általános szabályairól szóló 1995. évi LIII., a vízgazdálkodásról szóló 1995. évi LVII., a hulladékgazdálkodásról szóló 2000. évi XLIII. és a köziratokról, közlevéltárakról és a magánlevéltári anyag védelméről szóló 1995. évi LXVI. számú törvényekben indítványoz elsősorban olyan módosítást, amely tartalmilag a vízkeretirányelv érvényesítését jelenti.
A környezet védelmének általános szabályairól szóló törvény módosításának legfőbb elemeit pozitív értelemben szeretném röviden ismertetni. A nyilvánosság megteremtése, a vizek jó állapotának elérését szolgáló programok, tervek esetén, valamint a környezetterhelési és a környezet-igénybevétel mértékének megismerése érdekében, úgy gondoljuk, nemcsak szakmai, hanem társadalmi kontrollt és odafigyelést is eredményezhet. Az előterjesztés meghatározza azokat a védett területeket, amelyeken mindenképpen meg kell valósítani a jó állapot elérését 2015-ig. Ha a védett területekről meg fog történni a nyilvántartás vezetése, ezáltal is biztosítható ennek az állapotnak az elérése és fenntartása a kiemelt területeken.
A vizek védelme érdekében a kölcsönhatások miatt is a vele elodázhatatlanul összefüggő talaj, kőzet védelmét állapítja meg az előterjesztés, ezt rögzíti. Véleményünk szerint így egy olyan komplex szemlélet érvényesül, amely új megközelítést jelent, és szükséges értékeink védelmében. A törvénymódosítás előrevetíti, hogy az eddigieknél szélesebb látókörrel fogunk foglalkozni vizeink védelmével.
A módosítás tartalmazza továbbá: az előterjesztés az államigazgatási ügyek érdemi döntésének minősíti a környezeti tanulmány és a részletes környezeti hatásvizsgálat alapján kiadott környezetvédelmi engedélyt ezen a területen is. Közigazgatási szempontból a törvény pontosítja, a környezeti felülvizsgálat szempontjából hogyan és ki az érdekelt fél. Azt hiszem, egy törvény működőképessége szempontjából ez is egy alapvető kritérium.
(20.30)
A vízgazdálkodási törvény módosítása több feladatot tartalmaz, amelyek révén a felszín alatti vizek esetén a vizek jó állapotát is biztosító vízkivétel szabályozását írja elő, hogy mi engedhető meg, és ez nem lépheti túl a természetes utánpótlás mértékét.
Ez természetesen szorosan kapcsolódik a monitoringrendszerhez, mert az alapján lehet ezekhez az elvekhez számadatokat, értékeket rendelni.
A vízhez kapcsolódó árpolitika, ahogy a miniszteri expozéban hallottuk, szintén alapelveiben rögzítésre kerül, amely kiterjesztése a más területen már érvényesülő “a szennyező fizet” elvnek. Ez mindenképpen előrelépés, bár a gyakorlati tapasztalatokra nagyon kell figyelni, mert talán ez az a terület, amely a legtöbb érintettel kapcsolódik, ezáltal a legtöbb problémát fogja felvetni.
Eljárásjogi problémákat old meg a hulladékgazdálkodási törvény módosítása. Úgy gondoljuk, hogy ez egy gyors és helyes reagálás a felmerült kérdések megoldására, egyrészt azáltal, hogy rendeletben hatalmazza fel a törvény a települési önkormányzatokat a közszolgáltatásokkal kapcsolatban a személyes adatok kezelése érdekében rendelet alkotására. A Környezet- és Természetvédelmi Főfelügyelőség szintén a törvény által új illetékességet kap országos kiterjedésű tevékenységekre vonatkozóan a hulladékgazdálkodás területén. A negyedik módosított törvény talán a legkézenfekvőbb. A közokiratokról, közlevéltárakról és a magánlevéltári anyagok védelméről szóló törvény módosítása helyesen követi az ágazatban legutóbb lezajlott szervezeti változásokat.
Ha értékelni kell az indítványt, akkor mindenképpen azt tudjuk mondani, hogy időszerű, és a környezetvédelem szempontjából, a vízgazdálkodás szempontjából fontos, teljes mértékben elfogadható javaslat, támogatjuk az általános vitára bocsátását, és a módosító indítványokat követően az elfogadását, amire jó esélyt látunk, különös tekintettel arra, amit már tapasztaltunk, és képviselőtársam elmondta, hogy a környezetvédelmi bizottság egyhangúlag javasolta a Ház elé megvitatásra.
Köszönöm a figyelmet.
