FONT SÁNDOR
FONT SÁNDOR
FONT SÁNDOR, az MDF képviselőcsoportja részéről: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Tisztelt Ház! A most benyújtott törvénytervezetet úgy lehetne összefoglalni, hogy likvidálás, visszaélve a jogállamiság eszközeivel. Azt hiszem, a napnál is világosabb mindazok számára, akik a közéletet az utóbbi másfél évben figyelemmel kísérik, hogy mi a törvénytervezet eredeti szándéka. Nyilvánvaló, a jelenlegi baloldali hatalom eldöntötte, amivel eddig csak kacérkodott, hogy leszámoljon Szász Károllyal; neki terhes, hogy egy olyan személy áll köztisztviselőként egy intézmény élén, aki nem tesz mást, csak köztisztviselőként viselkedik. Ebben a szerepkörében a jelenlegi kormányoldal számára egy kellemetlen eseménysort tár föl, amelyben, mint tudjuk, olyan érintettséget mutatnak a jelenlegi hírek, ami méltán váltotta ki a kellemetlen érzést a jelenlegi hatalom részéről.
(22.30)
Az az érdekes ebben, hogy az ominózus brókerügy kirobbantása és kirobbanása ma már egy ezer sebből vérző áldozatra hasonlít, és ennek a sebnek minden egyes vércseppjében valamilyen úton-módon MSZP közeli személyek, cégek találhatók. Érthető a roppant nagy dilemma is a baloldali hatalom részéről: hagyható ez így tovább, vagy vállaljuk annak a kockázatát, hogy sehol máshol nem tapasztalható módszerekkel és módon, az eseményeket feltáró és kirobbantó intézmény vezetőjét le kell váltani, mert lehet, hogy még sokkal kellemetlenebb lesz a későbbiekben, ha ezt így hagyjuk.
Teszik ezt mindazok, akik a jelenlegi információk szerint igen közel álltak azokhoz a bankokhoz, intézményekhez, ahol ez a példátlan eset megtörtént, ahol először még ők alkalmazottként felelős beosztásban vannak, emlékeztetve László Csaba, Draskovics Tibor K&H Banknál betöltött szerepére és emlékeztetve Medgyessy Péter Inter-Európa Banknál betöltött szerepére, amely, ha egyszerűen lefordítjuk, az a bank ma a pénzmosoda közvetlen helye volt. Ezt valakinek be kellett ott vállalni, hogy illegális pénzek érkeznek, és ez a bank vállalja majd, hogy készpénzzé átalakítja, és ezen időszak alatt részben az az elnök, aki ma a Magyar Köztársaság miniszterelnöke. Érhető a kellemetlen helyzet, nem tudjuk, hogy milyen további, rájuk nézve kellemetlen információk merülnek még föl.
Ez az a hálózat, amely bankárkapcsolatai révén kihagyja az adótörvényekből a banktőke adóztatását, valamiért valakik megtiltották, hogy ezzel érdemlegesen foglalkozzanak, ezzel szemben 700 milliárd forintos elvonást kezdeményeznek az állampolgároktól és a vállalkozóktól, azaz a munkajövedelmeket adóztatják meg. Meglepő, nem gondoltuk volna, hogy a bankárvilág kormányra lépése nagyon súlyos következményekkel járhat minden egyes állampolgárra, függetlenül attól, hogy vesztes-e a K&H-események kapcsán.
Úgy tűnik, hogy az egyik vesztes egyébként maga az állam lesz. Miután az előbb említett urak már kormányzati pozícióba kerülnek, valamilyen úton-módon lehetővé válik kormányzati szerepkörük ideje alatt, hogy eddig soha nem tapasztalható módon, az állam egyik szerve, százszázalékos tulajdonlású szerve kölcsönadja az illegális tevékenységekhez az állam pénzét, amelyet egyébként tiltott a törvény. Nem véletlen, hogy egyes személyek már előzetes letartóztatásban is vannak.
Nos, ez a nagy dilemma áthatotta a kormányt a kora nyári események kirobbanása óta, de érezhető volt már egy előjel, hogy Szász Károly nem a leghűségesebb köztisztviselő az ő szemükben, mert volt egy előesemény, ez pedig az adatmásolás, amelyre majd még kitérek. Itt is meglepő esemény történik: az illegális lemásolás, az illegális felszólítás a kormányzati, államigazgatási szervek részére, hogy másoljanak adatokat. Egy intézmény nem másol le adatot, pedig ugyanolyan felszólító levél érkezik ehhez az intézményhez is, ez a Pénzügyi Szervezetek Állami Felügyelete. Minő véletlen, utólag kiderül, hogy egyedül csak ő cselekedett a jelenlegi hatályos törvények értelmében helyesen.
Nos, kitapintható az a szándék, hogy amely intézmények nem hódolnak be a jelenlegi kormánynak, azok ellen, az általam előbb említett jogállamiság eszközeivel való visszaélést is felhasználva, támadást intéznek. Ismerjük a konfliktushelyzetek sorozatát a Magyar Nemzeti Bank és annak elnöke kapcsán; ismerjük a legfőbb ügyész ellen indított, most már otrombának is nevezhető támadássorozatot; ismerjük az Energia Hivatal elnöke eltávolításának módszerét. Az csak a bevezető, azaz óvodai esemény volt ahhoz képest, amit most már nagyban, mondhatnám, főiskolai szinten hoznak most be ide ezzel a törvénytervezettel kapcsolatosan, hogy hogyan kell a Pénzügyi Szervezetek Állami Felügyeletének hat évre megválasztott elnökét időközben leváltani, törvényes eszközöknek látszó likvidáló eszközökkel. Ez az az eseménysor, ami véleményem szerint fel kell hogy tűnjön mindenkinek, és azt gondolom, hogy a kívülállók számára, akik csak figyelik az eseményeket, érthető is.
Mint említettem, Szász Károly véleményem szerint nem tett mást, mint amit a köztisztviselőknek ebben a helyzetben tenniük kell. A köztisztviselői törvény alapparagrafusait szinte példamutató módon valósítja meg, hogy hogyan kell megvédeni a rábízott intézményt és annak tárolt adatait az illegálisan kérdezőktől, és hogyan kell egy Európában nem tapasztalt, Magyarországon sem tapasztalt botránysorozatot föltárni, minden általa igénybe vehető eszközzel. És amit önök még mellesleg emlegetnek “bűnként”, hogy milyen illegális betétgyűjtések történnek szövetkezeti címszó alatt. Aki pontosan ismeri az eseményeket, az tudja, hogy a Pénzügyi Szervezetek Állami Felügyelete volt az, amely a legtöbbet tette azért, hogy felhívja a lakosság, a kormány és minden egyes érintett figyelmét, hogy óriási veszélynek teszi ki magát mindenki, aki ebben a piramisjátékban részt vesz, az újszerű szövetkezeti törvény mögé bújt szervezetek pénzgyűjtési mechanizmusaiba netán betétesként belép. Saját költségén tesz közzé hirdetéseket is, óva mindenkit ettől, felhívja a figyelmet, és jelzi a kormány felé is, hogy itt nagy baj van.
Egyik vitában szocialista képviselőtársam azt mondta erről a törvénytervezetről, hogy ő szakmai vitára készül, nem pedig politikaira. Hát ez elég nagy baj, mert akkor ő valószínűleg nem vette észre, hogy ennek a törvénytervezetnek a szakmához semmi köze, ennek kizárólag, nagyon súlyosan a politikához van köze. Érthető módon roppant nehéz a szakmai részét kritizálni, bár arra is néhány szóval majd ki fogok térni.
Nos, mint említettem, Szász Károly nem tett mást, mint amit köztisztviselőként tennie kellett.
Hogyan minősítik kívülálló szervek, nemzetközi szervek a pénzügyi szervezetek munkáját? 2000-ben, 2001-ben, 2002-ben az IMF és a Világbank is vizsgálja, illetve megnézi, hogy Magyarországon hogyan működik a Pénzügyi Szervezetek Állami Felügyelete, és semmi kivetnivalót nem talál, sőt, pozitív példaként leírva állítja mindenki elé, hogy úgy néz ki, a közép-európai térségben ez a felügyelet üti meg azt a mércét, amit ők, pedig ők igazán finnyásak a pénzügyi kérdésekre, nos, amit ők elvárnak. Hozzáteszem, hogy ez az IMF-jelentés, világbanki jelentés lesz az alapja annak az európai uniós jelentésnek, amely szintén pozitív véleményt fejt ki a Pénzügyi Szervezetek Állami Felügyeletének tevékenységéről, tehát egyetért a vezetéssel és annak végzett munkájával.
Mellesleg megjegyzem, hogy az EU itt ugyan felhívja egy érdekes helyzetre a figyelmet, mégpedig arra, hogy talán rendelkezési jogot kellene adni a Pénzügyi Szervezetek Állami Felügyeletének. Önök ugyanakkor, amikor azt mondják, hogy szakmai törvényt nyújtottak be, épp ezen egy, az EU által kért módosítást nem teszik be, és minden mást, ami jelenlegi információnk szerint ellentétes az EU-ban alkalmazott módszerekkel, önök ezt hajtják végre. Például, hogy egyszemélyi vezetés helyett egy kollektív vezetési irányt szeretnének kialakítani.
(22.40)
Talán úgy tudnám érzékeltetni egy példával, hogy mekkora tévedésről van szó, hogy az önök elmélete szerint meg lehetne szüntetni a köztársasági elnök pozícióját, majd utána egy kollektív testület, valami sóhivatal végzi ezt az igenis egyszemélyi feladatra szabott funkciót, vezetést. Aztán, mint említettem, az illegális betétgyűjtésekkel kapcsolatosan, teljesen tévesen értelmezve a feladatkört, próbálják megelőzni a bajt. Hozzáteszem, a PSZÁF is ezt tette, csak hatáskör nélkül nem tehetett semmit ennek érdekében - önök persze ezt pontosan tudják.
A nagy kérdés a pénzügyminiszter jogkörének bővítése, az egyébként amúgy is kíváncsi pénzügyminiszternek, mert ez a pénzügyminiszter, László Csaba rendelte el törvénytelenül, hogy az államigazgatási szervek az államtitkokat, az ország legérzékenyebb adatbázisát másolják le, és azt illegálisan szállítsák be hozzá, az ő keze ügyébe. Téved az SZDSZ vezérszónoka, amikor azt gondolja, hogy az irányítás nem jelent közvetlen beavatkozást - mi is azt gondoltuk -, ugyanis jelenleg ezek a törvények élnek most is, és ezek ellenére László Csaba mégis törvénytelenül, direkt kézi vezérlést hajtott végre az APEH-nál, a vám- és pénzügyőrségnél, a Magyar Államkincstárnál, a Szerencsejáték Felügyeletnél - hadd ne soroljam még a többi érintett szervet is. Egyértelmű tehát, hogy minekutána egyedül Szász Károly nem biztosította László Csaba számára a pénzügyi szervezetek titkosnak minősített adatbázisát, mert ehhez nem volt joga a pénzügyminiszter úrnak, most majd rendelkezési jogot kér arra is, hogy ezekbe az adatokba utólag mégiscsak betekintsen. Az összes többi adatot már egyszer elvette; hogy mi történt vele, azt nem tudjuk, állítólag most megsemmisítették.
Nagyon nagy kérdés számomra, hogy hol vesztette el az SZDSZ a demokráciaérzékét; az MSZP-n igazából nem csodálkozunk, nekik és elődeiknek nem is volt, az a helyzet, hogy mindig is szovjet módszereket alkalmaztak. A szovjetekről tudni kell, hogy ők likvidálták azokat, akikkel valami problémájuk volt; a jelenlegi hatalom a jogállamiság eszközeivel likvidálja mindazokat, akikkel valamilyen problémája van. Hangsúlyozottan állítom, hogy ez a módszer nem Európába vezet, ez a módszer egy banánköztársaságba, Dél-Amerika terrorállamaiba vagy a volt Szovjetunió köztársaságaiba vezet - önök ezt pontosan tudják, de ismerik is, hiszen sokan önök közül ezen nevelkedtek fel.
Nehogy azt gondolják, hogy csak én egyedül értékelném ezekkel a mondatokkal, álljon itt előttem az OECD egyik készülő jelentésének egy rövid mondata, annak az OECD-nek, akire a világ felnéz, hogy micsoda gazdasági erőt és fejlett társadalmat tömörít. November 17-ei az MTI keltezése, a főcímben csak ennyi az MTI keltezésű cikkben, hogy „Az OECD bírálja a PSZÁF-törvény módosításának tervezetét”, majd pedig egy mondatban így nyilatkozik: „Ha ezeket a javaslatokat elfogadják, Magyarország hozzáállása a pénzügyi felügyelethez lényegesen eltérne a nemzetközi gyakorlattól.”, azaz, mondom én, Európától. Úgy néz ki, hogy igaza lesz Bauer Tamásnak: „Háttal Európának”, sokadik rész - ezt végzik most önök.
Köszönöm szépen a figyelmüket. (Taps az ellenzéki képviselők padsoraiban.)
