DR. BŐHM ANDRÁS
DR. BŐHM ANDRÁS
DR. BŐHM ANDRÁS, az SZDSZ képviselőcsoportja részéről: Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Hadd kezdjem azzal, hogy a magam részéről köszönettel tartozom Répássy Róbert felszólalásáért. Köszönettel tartozom, s nemcsak azért, mert módom volt az elmúlt hat hét, két hónap fideszes sajtótájékoztatóinak az anyagát gyűjteményes formában meghallgatni, s nem is csak azért, mert ez tényleg egy jó beszéd volt; hanem főként azért, mert ez a hangütés, ezek a megfogalmazások valóban bizonyítják a PSZÁF elnökének politikai feddhetetlenségét és azt is, hogy a Fidesznek nincs köze a PSZÁF elnökéhez, túl azon, mint amennyire egy politikai párt egy közigazgatási szerv vezetőjével természetszerűen egymásra utalt.
Szeretném megvárni, amíg ez a heves indulat kicsit lanyhul a Házban, ezért a magam részéről - bár ez unalmas - szeretnék röviden szólni a módosított törvények szakmai szerkezetéről, és természetesen nem kívánok kibújni az alól sem, hogy a második részben vagy az utolsó harmadban elmondjam azokat a politikai aggályokat, amelyek felvethetők. Meggyőződésem szerint ebben a Házban - s nem csak ilyen késői órán - az a tisztességes magatartás, ha megpróbálunk érveket is mondani a szimbólumok mellett.
Itt több törvény módosítására kerül sor, a lényeget illetően több előadás elhangzott államtitkár úr részéről is, illetve az eddigi bizottsági felszólalók részéről. A hitelintézetekről és pénzügyi vállalkozásokról szóló törvény, csakúgy, mint a tőkepiacról szóló törvény lényeges eleme az informatikai rendszer szabályozottságának a megkövetelése. Természetesen biztonságos informatikai rendszerek működtek eddig is e pénzügyi intézményekben, azonban a definíció hiányzott. Tulajdonképpen a törvény részletezésénél szükségtelennek tartom megismételni, hogy mik azok az elvárások, amelyek egy biztonságos, alacsony kockázatú informatikai rendszertől egy rendkívül kényes pénzügyi rendszerben megkövetelendők.
Lényeges kérdésnek tartom - ez is már többször fölmerült -, hogy bevezeti a kapcsolódó vállalkozásoknál, ha tetszik, ellenőrzött vállalkozásoknál, az úgynevezett leánycégeknél is az anyacég felügyelőbizottságának a felelősségét abban, hogy biztosítsa az ellenőrzött vagy kapcsolt cég működésének a megfelelőségét.
A magam részéről a közjegyzői munkával kapcsolatos törvény módosítását nem tartom jelentősnek, ez egy egyszerű technikai szabály. Nem hiszem, hogy érdemes a vitájára időt pazarolni.
Nézzük meg a vitát kiváltó, a mai nap csúcspontjának számító Pénzügyi Szervezetek Állami Felügyeletéről szóló törvény módosítását. Ismertetném a módosítások körét, és aztán részben erre is hivatkozva térnék vissza azokra a politikai aggályokra, amelyek természetesen már hetek óta felmerülnek, és ez az elkövetkezendő napokban is így lesz.
Lényeges kérdés - és itt már a viták elevenjéhez érünk -, hogy a felügyelet számára feladatot csak törvény vagy törvény felhatalmazása alapján jogszabály írhat elő. Ez egy nagyon könnyen értelmezhető jogszabályi rendelkezés, és itt tulajdonképpen elég lenne megállni. Azt mondják az ellenzéki képviselők, hogy vége a világnak, mert utasítani lehet a pénzügyi szervezetek felügyeletét, elég lenne ezt a jogszabályhelyet felolvasni. Nem igaz! Csak törvény vagy törvény felhatalmazása alapján jogszabály állapíthat meg feladatot a szervezet számára.
(22.20)
Külön szól a PM és a pénzügyminiszter felügyeleti jogköréről. Felmerült, hogy a pénzügyminiszter korlátlanul avatkozhat be e fontos ellenőrző szervezet működésébe. Nézzük, hogy mit tehet a pénzügyminiszter: jóváhagyja a felügyelet szervezeti és működési szabályzatát. A szakmai munka során érvényesítendő szempontrendszert határozhat meg. Mit is jelent ez? Szó nincs arról, hogy konkrét egyedi ügyekbe beavatkozhat vagy bármit mondhat.
Szempontrendszert határozhat meg, ami nyilván bármilyen szakmában ismert. Ez egy általános, átfogó elvárás egy alá tartozó szervezet működésével kapcsolatban. Valótlan az az állítás, hogy ez az utasítást jelentené. Még általánosságban sem jelenti azt, konkrét ügyekben pedig kizárt a beavatkozás.
Értékeli a Felügyelet tevékenységét. Ellenőrzi a rendeltetésszerű működést. A felügyelőtanács elnökét beszámoltatja.
Igazából itt kezdődtek a viták - és ez most egy kis kitérő a jogszabály konkrét szövegéből -, hiszen a PSZÁF elnöke úgy ítélte meg, hogy ő olyannyira független, hogy őt a pénzügyminiszter nem számoltathatja be, tevékenységéről nem kérdezheti meg. Azt gondolom, a PSZÁF elnöke tévedett saját státusának a megítélésében, és ez a vita is hozzájárult ahhoz a majdnem hisztérikus állapothoz, ami a magyar belpolitikában ma akörül van, hogy a PSZÁF elnökének állítólagos teljes függetlenségét a pénzügyminiszter vagy a kormány akarta korlátozni.
Lényeges kérdés, és a vitában is elhangzott, hogy a felügyelet határozatát felügyeleti jogkörben megváltoztatni, módosítani nem lehet - mondja ez a törvényjavaslat. Tehát a helyzet változatlan: a határozattal szemben csak bírósági úton lehet jogorvoslatot keresni.
Itt szeretnék kitérni arra, amit Répássy Róbert úr lényegesnek tartott. Ő azt mondta, hogy egyedi ügyben nem lehet utasítani a hatályos törvény alapján. Ha téves határozatot hozna a PSZÁF, akkor ez ellen bírósághoz lehet fordulni. Ez így igaz. Mit keresne ebben a tevékenységben a pénzügyminiszter vagy akár maga a kormány? Megmondom, hogy mit kereshet, és jelzem, hogy ebből az érvelésből kimaradt, noha fontos. Mi van akkor, ha a PSZÁF nem jár el egy olyan ügyben, amelyben el kellene járnia a pénzügy biztonsága érdekében, magyarul, mulaszt? Ebben az esetben elvitathatjuk-e a kormánytól, akinek felelőssége van, hogy erre a mulasztásra fölhívja a figyelmet? Milyen jogorvoslat képzelhető el? Van-e olyan bírósági eljárás, ahol azt lehet kétségessé tenni, hogy a Pénzügyi Szervezetek Állami Felügyelete nem tett meg egy olyan eljárást, amelyet meg kellett volna tennie?
Hasonló jogvitákkal többen találkoztunk hosszú-hosszú évekkel ezelőtt. Nincs köze a mai felügyelethez, de tessék tényleg az Ybl Bank ügyeire visszagondolni. Ott az egyik támadás pontosan arról szólt, hogy az akkori felügyelet nem tett meg mindent, amit meg kellett volna tennie. Azt gondolom, hogy ez egy komoly rés ezen az érvelésen, amire az ellenzék azt mondja, hogy a bírói út megold mindent.
Az új szervezetről itt mindenki szólt. Fölöslegesnek tartom, hogy ezeket megismételjem. A dolog lényege az, hogy valóban van egy hivatali szervezet, és van az úgynevezett felügyeleti tanács, amelynek élén az elnök áll olyan kinevezési rend szerint, ahogy ez már ismertetésre került.
Térjünk rá arra, ami a politikai vitát okozza; térjünk rá arra, hogy saját személyem érdektelen, de magam is sokat gondolkodtam azon, hogy meddig lehet elmenni egy ilyen kérdésnek a rendezésében. A Szabad Demokraták Szövetségén belül is természetesen vita folyt. Érezhető és természetes volt, hogy fölmerül a jogállamiság kérdése, fölmerül a függetlenség kérdése, tehát úgy tartottuk helyesnek, hogy ezeket a fontos kérdéseket úgy válaszoljuk meg, hogy előbb tényleg föltesszük a kérdéseket, mielőtt véleményünk lenne.
Az első kérdésünk az volt, hogy mit is jelent ez a sokat hangoztatott függetlenség; mert azt, hogy a bíróság függetlensége mit jelent, körülbelül tudjuk. Ez azt jelenti, hogy a kormánynak semmiféle köze a bíróságok működéséhez nincsen. A bíróság valóban független. Egy olyan szervnek azonban, amely közigazgatási szerv, a kormány alárendeltségében működik, nincs több függetlensége annál, mint amit a felügyelő kormány, illetve a működésének alapjául szolgáló törvény részére biztosít. Az igazi probléma nem csak ott van, hogy nem igaz az a fajta függetlenség, amit vélelmezett magának a PSZÁF elnöke, és amivel igazából a Fidesz megtöltötte a sajtót az elmúlt hetekben, hogy bajban vannak a független intézmények, sérül a függetlenségük. Ez egy nagyon jó marketingpolitika volt, de azt kell mondanom, hogy nem igaz. Tehát nem az a fajta független intézmény, még egyszer mondom, amellyel szemben a kormánynak nem lenne joga eljárni.
Mit tartunk a következő lényeges kérdésnek? A felelősség ügyét. Az, hogy felelős kormánya van egy országnak, azt gondolom, nem vitatható. Komolyan gondolja-e azt bárki, hogy ha a magyar pénzügyi rendszer működésében jelentős problémák vannak, akkor azért nem elsődlegesen a magyar kormány felel? Azért bármiféle komoly felelősség terheli a Pénzügyi Szervezetek Állami Felügyeletét? Az csak egy közvetett, nagyon sokadlagos felelősség. El lehet-e vitatni bármely kormánytól, így a magyar kormánytól, hogy amikor a saját felelőssége a kérdés az ország előtt, akkor ő a legjobb megoldást választhassa, amit a törvények részére biztosítanak? Ha a magyar kormány úgy ítéli meg, hogy a saját felelőssége, az ország érdeke, a befektetők biztonsága azt kívánja, hogy ezen a szervezeten alakítson, akkor ezt a jogát nem lehet elvitatni. A fontos kérdés az, hogy egy ilyen lépéssel nem annyira a függetlenség sérül-e - ezt a kérdést is föl lehet-e tenni -, hanem a működőképesség megfelelő-e, jobb vagy rosszabb.
A függetlenség ügyéről beszéltünk. Meggyőződésem, hogy az a fajta függetlenség, ami a Pénzügyi Szervezetek Állami Felügyeletét megilleti, egy fikarcnyit nem sérül egy új szervezeti rend kialakításával. Azt talán nem gondoljuk komolyan, hogy a függetlenség lényege az, hogy az egyszemélyi felelős vezető többet jelent, mint a felügyelőtanács három tagja. Ugye, nem gondoljuk azt, hogy a Magyar Nemzeti Bank élén fölvethető a függetlenségi kérdés, mert ott nem az elnök hozza meg a döntéseket, hanem a monetáris tanács? Komolyan fölvethetőek ezek a függetlenségi problémák emiatt a Magyar Nemzeti Bank esetében? A PSZÁF nem Magyar Nemzeti Bank. A Magyar Nemzeti Bank független teljes egészében, a kormánynak nincsenek olyan jogosítványai, mint ezzel a szervezettel szemben, ami a magyar közigazgatás rendszerébe épülő intézmény.
Megértem a hisztériakeltést, megértem a politikai szempontokat, de nagyon határozottan mondom, hogy ez a fajta lépés a kormány felelősségére vállalható. Vállalható, mert nem sért függetlenséget, vállalható, mert úgy ítéli meg, hogy megfelelőbb, biztonságosabb a pénzügyi szervezetek felügyelete, és ezzel az ország érdeke, mint ebben a helyzetben.
Tehát azt kérem, hogy a továbbiak során próbáljuk meg jogi oldalról is megkeresni, alkotmányossági okból is megkeresni a problémát, és talán az egyéb hangvételt és minősítéseket legalább ezen a késő estén tényleg tegyük el a sajtótájékoztatókhoz, mert egymás meggyőzéséhez nyilvánvalóan kevés, de a parlament működéséhez, a parlament tekintélyének a fenntartásához talán mégsem fölösleges a történet szakmai megvizsgálása sem.
Köszönöm szépen. (Taps a kormánypártok padsoraiban.)
