SZALAI ANNAMÁRIA
SZALAI ANNAMÁRIA
SZALAI ANNAMÁRIA (Fidesz), a napirendi pont előadója: Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Hölgyeim és Uraim! Negyedszer kerül elénk a médiatörvény jogharmonizációs módosítása, s reméljük, hogy ez egyben az utolsó alkalom is.
A magyar kultúrában és a néphagyományokban mindig misztikus szám volt a hármas, és úgy látszik, a szám mágikus hatását a médiatörvény sem kerülhette el, hiszen az előző kormányzati ciklusban, mint azt önök jól tudják, háromszor került az Országgyűlés elé a rádiózásról és televíziózásról szóló 1996. évi I. törvény európai uniós jogharmonizációs célú módosítása, ám az akkori ellenzék, az MSZP és az SZDSZ ezt mindannyiszor visszautasította, arra hivatkozva, hogy a mintegy harmincfős médiakuratóriumok hiányosak. Nem voltak jelen, nem vettek részt a delegáltjaik a közmédiumok felügyeletével megbízott testületekben.
Tisztelt Kormánypárti Képviselőtársaim! Ez a probléma néhány hete megoldódott, így gyakorlatilag semmi nem akadályozhatja meg önöket, bennünket abban, hogy a háromszori próbálkozás után negyedszerre, mintegy ráadásként, közösen megszavazzuk az indítványt.
A törvényjavaslat ismételt benyújtásával jelezni kívánjuk, hogy álláspontunkon mit sem változtat az a tény, hogy a kormányoldalon állunk, vagy kisebbségben vagyunk. Nemzeti céljaink, az európai uniós csatlakozás, változatlanok. A Fidesz-Magyar Polgári Párt jelenlegi kisebbségi helyzetében is határozottan kiáll a módosítás mellett, annál is inkább, mert az idő sürget bennünket. 2002 végéig Magyarországnak be kell fejeznie a csatlakozási tárgyalásait az Európai Unióval, és ehhez le kell zárni a kultúra és audiovizuális politika című fejezetet, amelyet a tárgyalások kezdetekor, 1998-ban az elsők között nyitottunk meg.
Az Európai Unió már a médiatörvény megszületésekor, 1996-ban jelezte, hogy nem felel meg teljeskörűen a tagállami rendelkezéseknek, ezért több ponton módosítani szükséges. A módosítás többéves csúszása komoly erkölcsi és anyagi veszteséggel járt. Azon túl, hogy hátráltatta a csatlakozási folyamat tervezett ütemét, Magyarországot kizárták az európai uniós médiaprogramból, ezáltal eddig mintegy félmilliárd forint támogatástól esett el a hazai filmes szakterület, nem beszélve arról az erkölcsi kárról, hogy távolabb került az európai filmes vérkeringéstől.
Talán még emlékeznek rá néhányan, tisztelt képviselőtársaim, bár nem váltott ki soha heves érdeklődést az európai uniós jogharmonizációs vita, hogy a törvényjavaslat egyik vitájánál a felszólalásomban egy novellából idéztem, amely novellában a strandra készülő főhős és a gumimatracokat áruló kisasszony nem képes megérteni egymást, így nem sikerül az üzletet, egy látszólag oly egyszerűnek tűnő gumimatrac-adásvételt nyélbe ütni. A tanulságos Örkény-novella címe így hangzik: "Sokszor a legbonyolultabb dolgokban is jól megértjük egymást, de előfordul, hogy egészen egyszerű kérdésekben nem". Nagyon remélem, hogy a médiatörvény jogharmonizációs módosítása esetében a történet jól végződik, és véget ér az egymás mellett elbeszélés időszaka.
Együttes külpolitikai szándékunk megvalósítása, az európai uniós csatlakozásunk érdekében valamennyi hatályos törvényünket, így a médiatörvényt is összhangba kell hozni az európai irányelvekkel. Az előző kormányzati ciklusban e javaslat kivételével valamennyi esetben sikerrel jártunk már.
Hölgyeim és Uraim! Képviselőtársaimmal közösen benyújtott javaslatunk tartalma a februárban beterjesztett indítvánnyal szándékoltan megegyezik. Az indítványnak három fő kiemelhető területe van, elsőként a törvény fogalmi rendszerének módosítása; másodsorban a műsorszerkezeti követelmények meghatározása, módosítása, ami leegyszerűsítve annyit jelent, hogy az adások több mint fele európai gyártású legyen; a harmadik és talán legfontosabb elem pedig a kiskorúak védelmére vonatkozik.
A törvényjavaslat a médiatörvénynek kizárólag azokat a rendelkezéseit érinti, amelyek a közösségi követelményekkel nem állnak összhangban. A módosítás tehát nem érinti a közszolgálati műsorszolgáltatókkal, a műsorszolgáltatás támogatásával, a pályáztatással kapcsolatos rendelkezéseket, avagy a médiairányítás struktúráját.
(9.50)
Az Európai Unió és más rangos nemzetközi szervezetek jelentései egyaránt megállapították, hogy az utóbbi években Magyarországon a sajtó szabad, a médiapiaci verseny élénk. A közszolgálati médiumok irányítási, a közszolgálati és kereskedelmi médiumok felügyeleti modellje megfelel az európai modellnek. Mindenféle ezzel ellentétes állítás téves, így jelen törvényjavaslat ezen szakaszai nem szorulnak jogharmonizációs szempontból módosításra. Tudatosan kerültük, kerüljük tehát a médiával kapcsolatos élénk belpolitikai vitákra vagy álvitákra okot adó javaslatok e törvény keretében történő tárgyalását. Szeretnénk, ha a törvény módosítása továbbra is csak és kizárólag a jogharmonizációról szólna.
Szeretném egyúttal jelezni készségünket a tekintetben, hogy partnerek leszünk a médiatörvény átfogó módosításában, netán új médiatörvény megalkotásában, amelyhez a képviselők kétharmadának szavazata, azaz a polgári oldal támogatása is szükségeltetik. A médiatörvény gyökeres átalakítása azonban alapos egyeztetések eredményeként valósítható csak meg. Határozott szándékunk az, hogy az immár negyedik alkalommal a törvényhozás elé kerülő kizárólagos jogharmonizációs tartalmú törvényjavaslatot még a tavaszi rendkívüli ülésszak idején lezárjuk. A korábbi viták során sem a szocialista, sem a szabad demokrata képviselőtársainknak nem volt komoly tartalmi kifogásuk indítványunkkal kapcsolatban, így joggal reméljük, hogy most támogatni fognak bennünket.
Engedjék meg, tisztelt képviselőtársaim, hogy emlékeztetőül néhány, a törvényjavaslat által módosítással érintett fontos területre röviden kitérjek, gondolva ezzel újonnan megválasztott képviselőtársaimra is, hiszen ők nem vettek részt az eddigi vitákban. A törvényjavaslat egyrészt az elmúlt három évi országjelentésekben rögzített hiányosságokat törekszik korrigálni, azaz szabályozza a műsorszétosztást, meghatározza a műsorszerkezeti követelményeket, bevezeti az európai mű fogalmát, másrészt az egyeztető tárgyalásokon felmerült szempontok alapján további lényeges változtatásokat kezdeményez, így szigorítja a kiskorúak védelmét szolgáló rendelkezéseket, módosítja a reklámra vonatkozó előírásokat, szabályozza a mozifilmek bemutatásának szerzői jogosultsággal kapcsolatos időszakát, megállapítja a kizárólagos közvetítési jogok határait, körét. Mint már arról szó volt, feloldja a törvényekben rejlő, állampolgársági alapon történő diszkriminációt, kiküszöböl számos fogalmi ellentmondást, új fogalmakat vezet be.
Tisztelt Ház! A törvény módosítása az európai uniós csatlakozáson túl azért is Magyarország nemzeti érdeke, mivel a szabályozás alapvető célja az európai kulturális örökség és értékek, ezen belül az európai audiovizuális és filmipar védelme, elsősorban a kontinensre áramló amerikai és más produkciókkal szemben.
De mit is jelent a közösségi szabályozás a hazai alkotókra, művekre nézve? Mindenekelőtt azt, hogy az európai művek védelmén keresztül a magyar alkotások is védelemben részesülnek. Bár a diszkrimináció tilalma nem teszi lehetővé, hogy a jogszabályi szövegezés kedvezőbb elbánásban részesítse a magyar műveket a többi európai alkotásnál, de az irányelv nem rendelkezik arról, hogy a műsoridő 50 százalékában sugárzott európai műveknek az egyes tagállamokból milyen arányban kell szerepelniük. Éppen ezért az európai művek 50 százalékos arányán belül a magyarországi gyártású, illetve magyar állampolgárságú alkotók által készített művek aránya nem korlátozott, s ez nagyon jó esélyek elé állítja a hazai alkotókat, ezáltal a hazai nézőket. Több uniós tagállam szabályozása ad példát a nyelvi kvóta, azaz a nemzeti érdekek hasonló módon történő érvényesítésére.
Hölgyeim és Uraim! Engedjék meg, hogy a médiatörvény módosító rendelkezései közül a kiskorúak védelmét célzó rendelkezések kiemelt fontosságára hívjam fel a figyelmet, mert nem mindegy, hogy a következő nemzedékek kit tekintenek mintának, s hogy milyen érzelmi és értelmi képességekkel lépnek a felnőttek világába. A hatályos médiatörvényben a kiskorúak védelmére vonatkozó szabályozások elszórtan ugyan, de megtalálhatóak. Ám a gyakorlatban ennél jóval részletesebb, pontosabb és értékelvűbb rendelkezésekre van szükség. A 97/36. számú közösségi irányelv 22. cikkelye kimondja: a tagállamoknak biztosítaniuk kell azt, hogy a joghatóságuk alá tartozó műsorszolgáltatók egyáltalán ne tegyenek közzé olyan műsorszámokat, amelyek a kiskorúak fizikai, szellemi és erkölcsi fejlődését súlyosan veszélyeztetik, különösen, ha azok pornográf vagy az erőszakot öncélúan bemutató jeleneteket is tartalmaznak. Ezzel szemben az irányelv az olyan műsorszámok közzétételét, amelyek a kiskorúak fizikai, szellemi és erkölcsi fejlődését csupán veszélyeztetik, bizonyos korlátozásokkal - például késői időpont, műsorszámra történő előzetes figyelmeztetés és hasonlóak - megengedi.
Tisztelt Képviselőtársaim! Kölcsey azt írta: "Ki gyermeket nevel, az a hon iránt szent kötelességet teljesít." Abban mindannyian egyetérthetünk, üljünk a parlamenti patkó jobb vagy bal oldalán, hogy oda kell figyelnünk arra, ami a televíziókból a gyermekeink felé árad, mert sajnos a műsoroknak egy tetemes része nem szolgálja lelki és értelmi fejlődésüket. Sőt, jó néhány rajzfilm, reklám és szórakoztató műsor pozitívnak látszó hőse olyan mintákat közvetít, ami a gyerekek egészséges fizikai fejlődését befolyásolhatja. Gondolok itt elsősorban a káros szenvedélyek, például alkohol vagy cigaretta folyamatos prezentálására vagy éppen az egészségtelen táplálékok áradatára. Az étel- és italfogyasztói szokásokat persze nem befolyásolhatjuk, s azt sem, milyen árucikk kerül a piacra, így a képernyőre, az azonban elvárható, hogy azokról a lehető legteljesebb körű információ kerüljön a lakosság, a nézők elé. Az európai követelmények közé tartozik az is, hogy a nézőknek legyen lehetőségük a bemutatott műsorszámok esetlegesen káros tartalmáról előre tudomást szerezniük, és ennek ismeretében eldönteniük, hogy a kérdéses műsorszámot meg kívánják-e tekinteni, avagy sem.
Az új törvény meghatározná azt is, hogy egy-egy műsor milyen feltételek mellett tehető közzé. A javaslat annak függvényében határoz meg enyhébb, szigorúbb vagy akár tiltó feltételeket, hogy az adott műsorszám milyen mértékben alkalmas a kiskorúak kedvezőtlen befolyásolására. "Az éjszakában annyi rém, kísértés, / golyó, kötél, bitófa, kard remeg / s hegyes fülekkel, hiéna-szemekkel / leskelnek rám a gonoszemberek, /" - ezek "A szegény kisgyermek panaszai", melyet Kosztolányi akkor foglalt kötetbe, amikor még a maihoz hasonló, televíziókból áradó veszélyek nem fenyegethették a gyerekeket. Gondolunk-e eleget arra, hány kisgyerek forgolódik álmatlanul az éjszakában, hány gyerek retteg a sötétben egy-egy nem neki való film megtekintése után. Pedig, tisztelt képviselőtársaim, amíg félelmet ébreszt bennük az ilyen műsor, addig jó. Jó, mert ez azt jelenti, hogy van erkölcsi ítélőképességük, tudják, hogy olyat láttak, ami nem helyes, ami az alapvető normáktól eltér. A baj az, ha már nem is retten meg a gyermek a brutalitástól, az agressziótól, mert már megszokta, és azt hiszi, hogy ez a természetes.
Tisztelt Ház! A gyerekek nem tudják megvédeni magukat a tömegtájékoztatási eszközök és a szórakoztatóipar káros hatásaitól. Ezt elsősorban a szülőknek kellene megtenniük, ám azt is tudjuk, hogy a családmodell megváltozása és az egyre feszítettebb élettempó miatt sajnos a szülők egy része nem tesz meg mindent gyermeke egészséges pszichés fejlődése érdekében, feltehetően nem szándékosan. A televízió gyakorta mint bébiszitter szolgál, elkerülhetővé teszi az alkalmazkodást szülő és gyerek között, mert egyszerűen kikapcsolja a gyereket. Azt hiszem, senki nem szeretné, ha ez a tendencia általánossá válna. Meggyőződésem, hogy lehet és kell is ezen változtatni.
Erre is szolgál a médiatörvény módosítása, s remélem, negyedszerre végre egyet tudunk érteni s közösen elfogadjuk a törvényt, amely fontos, hiszen külpolitikai céljaink megkívánják, és fontos, mert gyermekeink jövője az ország jövője egyben, és ezért nekünk, a magyar parlament képviselőinek felelősséget kell éreznünk.
Köszönöm megtisztelő figyelmüket. (Taps.)
(10.00)
