KOCSI LÁSZLÓ
KOCSI LÁSZLÓ
KOCSI LÁSZLÓ, a Nemzeti Kulturális Örökség Minisztériumának államtitkára: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársaim! Szalai Annamária az előterjesztők nevében világossá tette, hogy itt, most, ma kizárólag egy európai uniós jogharmonizációs feladatokat ellátó és beteljesítő törvénymódosításról van szó. Ezt azért szeretném leszögezni, mert ha bárkinek, akár jogos, akár nem, jelentős kritikai észrevételei, meglátásai lennének amúgy a médiatörvényről és a médiumok működéséről, annak azt kell mondanom, hogy most nem tudunk minden várakozásnak eleget tenni. Bevallottan és korlátozottan európai uniós jogharmonizációs feladatokat végzünk el.
Az Európai Unió a média területén az országjelentések szerint két területen kérte az alkalmazkodást az európai gyakorlathoz, normákhoz és szokásokhoz Magyarországtól. Az egyik az, hogy a közszolgálati médiumokban a média és a hatalom viszonyában kialakított gyakorlat változzon meg, vagyis a csonka kuratóriumi elnökségek egészülhessenek ki, szűnjön meg egy törvénysértő, az európai normáktól eltérő gyakorlat. A másik természetesen a jogszabályok harmonizálása, ez volt a másik jogos igénye és észrevétele az európai uniós országjelentéseknek. A mai kormánypártok álláspontja következetesen mindig is az volt, hogy a kettőre együtt van szükség és lehetőség. Ezért az új parlamenti többség azonnal kiegészítette, kiegészítettük a kuratóriumokat, és felszámoltuk az európai gyakorlatnak ellentmondó törvénytelenséget és eltérést. Így most szerintünk is eljött az ideje és a lehetősége annak, hogy sort kerítsünk a jogi harmonizációra, tehát hogy a jogi normákat hozzáigazítsuk az európai uniós követelményekhez.
Elöljáróban tehát azt kell mondanom, hogy a kormány támogatja a szükséges módosítást és ezt a javaslatot, amit elég részletesen és meglehetősen plasztikusan helyenként ismertetett Szalai Annamária, de bizonyos, a végrehajtás szempontjából szükséges, szakmailag indokolt módosításokat szeretnénk elérni mi is. Azt szeretnénk, ha az a szituáció, amit tegnap talán Lendvai Ildikó szintén nagyon plasztikusan úgy fogalmazott meg, hogy angyal szállt el a parlament felett, tehát hogy van egy ihletett pillanat, van egy talán terjedelmében és időtartamában korlátozott helyzet, amikor egyetérthetünk és kétharmados támogatással el tudunk fogadni egy lényeges törvénymódosítást, abban bízunk, hogy ennek az egyetértésnek a tartalma, terjedelme kiterjedhet ezekre a módosításokra is, amelyeket mi nyújtunk be, és amelyeknek a terepe az a bizottsági munka, ami ehhez feltétlenül szükséges, és remélem, hogy megfelelő terep is lesz. Tehát azt reméljük, hogy a négypárti egyetértés kiterjedhet, ismétlem, ezekre a szakmailag szükséges, a végrehajtást segítő módosításokra.
A javaslat, szintén bevallottan, megegyezik azzal, amit februárban tulajdonképpen a minisztérium dolgozott ki, ugyanakkor azt tudjuk, hogy a jogharmonizáció rendkívül fontos, lényeges módosítási szempont, de nem az egyetlen. Az elmúlt ciklusban, tehát az elmúlt négy évben olyan javaslatot, ami a médiaviszonyokon, a médiatörvényen lényegesen változtatott volna, csak az akkor ellenzékben lévő pártok nyújtottak be, olyan javaslatot, amely az európai uniós jogharmonizációt segítette volna elő, valóban a tavasz során - és korábban is megfogalmazott szándékok szerint - az akkori kormánypártok, ma ellenzékben - az ő használatuk szerint sokszor: kisebbségben - lévő pártok javasolták.
Az Európai Unió szabályozási kívánalmai meglehetősen egyértelműek, azonban az is világos számunkra, és az eddig történtek tanulmányozása is arra utal, hogy akár az Európai Unió szabályozásánál szigorúbb megfogalmazások vagy szabályok is bekerülhetnek egy ilyen módosításba. Ezek, én úgy látom, két területen jöhetnek szóba a további módosításokat javaslók szerint, az egyik ilyen terület a kiskorúak védelme, tehát a gyermekvédelmi szempontok, amiről nagyon festői és nagyon érzékletes módon beszélt szintén az előterjesztő, a másik a reklámok kérdése. Én csak arra utalnék, hogy megtehetjük azt, tehát mód van arra, hogy szigorúbb szabályozást vezessünk be, azonban mérlegelnünk kell ezeknek a következményeit is, tehát arra azért ügyelnünk kellene, hogy ne eredményezzen ez a szigorúbb változás akár paradox hatást, tehát hogy éppen visszájára forduljanak esetleg nagyon tisztességes és indokolt szándékaink a gyakorlatban.
A másik ilyen fontos probléma a hatálybalépés kérdése. Azt tudjuk, hogy az Európai Unió minél gyorsabb hatálybalépést szeretne, tehát hogy minél gyorsabban vezessük be ezeket a módosításokat, és bizonyos jelek arra utalnak, hogy ettől tenné függővé bizonyos közösségi programokban való részvételünk lehetőségét. Ebben azonban, úgy látjuk, és a magyar külpolitika is úgy látja, hogy nincs az Európai Unión belül sem teljes konszenzus, egyetértés, és mindig is azt mondtuk, mármint a magyar kormány, az előző is és a mostani is úgy gondolja, hogy semmi esetre sem szeretné és nem fogadja el a két dolog összekapcsolását, tehát ebben a tekintetben az árukapcsolást.
Szeretnék visszatérni még két dologra. Az egyik, amit az előterjesztő úgy fogalmazott meg, és ebben igaza van, hogy ugyebár az európai uniós művek arányán, az 50 százalékon belül az arányok nincsenek szabályozva, azaz tulajdonképpen a magyar művek aránya nincs korlátozva. Lehetséges, hogy jogi értelemben elérhetünk egy ilyen helyzetet, hogy nincs szabályozva, azonban vannak bizonyos szokásjogok, vannak bizonyos bevett arányok, amelyekre nyilván nekünk is tekintettel kell lenni. De ennél én egy fontosabb összefüggésnek tartom azt, hogy vajon mik azok a belső korlátai a magyar kultúrának, mik azok a belső korlátai a magyar televíziós, mozifilmes vagy bármiféle művészeti, alkotó teljesítménynek, amelyek nem teszik lehetővé adott esetben, hogy a számunkra egyébként tágabban meghúzott határokat is kitölthessük. Azaz azt mondom, hogy ha ezen a vágányon megyünk tovább, akkor vannak a médiatörvénnyel kapcsolódó más törvények, más típusú, akár kulturális-politikai problémák, amelyeket végig kell gondolni, és amelyek például átvezetnek a filmtörvény ügyéhez. Hiszen ott sem pusztán jogi kérdések, hanem nagyon kemény financiális, anyagi összefüggések merülhetnek fel.
A másik ilyen probléma, amire szeretnék még kitérni, a gyermekvédelmi szempont, tehát a kiskorúak védelme. Szalai Annamária, mint mondtam, meglehetősen festőien és drámaian ábrázolta a szegény kisgyermek panaszain keresztül a helyzetet. Megjegyzem, akkor még nem volt televízió. Tehát a gyermeki lélek vacogása, azt is mondhatnám, lehet, hogy XX. századi, de ez egy mélyebb történelmi és társadalom-lélektani probléma, amit hordozunk magunkkal, és nem lehet minden kérdést arra fogni, hogy a XX. század vagy a XXI. század tömegmédiumai és a kereskedelmi televíziók sajátos műsorkínálata, az itt létrejött műfaji túltengés lenne az egyetlen oka mindezen bajságainknak. Én azért szeretném ezt megfogalmazni, mert itt is szembe kell néznünk, az államnak is, az állam szabályozó aktivitásának és vágyainak, olyan korlátokkal és rideg tényekkel, amelyeket nem tudunk kikapcsolni.
(10.10)
Én azért szeretném ezt megfogalmazni, mert a későbbi vitáink során jó lenne, ha ez egy közös nevező vagy közös egyetértés lenne, hogy ne toljunk minden problémát, ne fogjunk rá minden problémát pusztán arra, hogy vagy szabályozási hiányosságok, vagy a közmédiumokon kívüli kereskedelmi vagy akár a közmédiumokban is megvalósuló gyakorlat az egyetlen oka ezen gondjainknak.
Én tehát ebben az értelemben szeretném abban összegezni a kormány álláspontját, hogy tekintettel arra, hogy e javaslat kormányzati, minisztériumi kidolgozottságú előzménye a februári változat, amelytől lényeges eltérések nincsenek, egyetértünk a kialakult politikai helyzetben is, hogy most már a jogi szabályozásnak, tehát a jogi normák harmonizációjának is megvan a lehetősége, használjuk ki ezt a politikai ihletet, pillanatot, próbáljuk meg elérni azt, hogy lehetőleg minél szélesebb körű, minél tartalmasabb legyen az a tér, amit közös egyetértéssel ki tudunk tölteni a négy párt, a kulturális és sajtóbizottság közös módosító indítványaival, és legyen bölcsességünk és türelmünk tudomásul venni azt, hogy most nincs mindenre lehetőség, nem tudjuk megoldani azt, amit egyébként szeretnénk, lehet, hogy a két oldal más-más okból, de szeretné megoldani a médiatörvény nagyobb problémáit. Most arra sem lesz mód, hogy a közmédiumok nagyon is érzékelhető és nagyon is súlyos problémáit rendezzük. Erre most nincs mód.
Minden, ezzel a nagyobb módosítással és akár a közmédiumok körüli politikai konfliktusokkal kapcsolatos várakozásunkat és akaratunkat, ha lehet, akkor határoljuk el ettől a problémától, koncentráljunk erre, és viszonylag rövid idő alatt erre a módosításra sor kerülhet, meg tudjuk oldani. Én ehhez kívánok mindenkinek türelmet, időnként jó humorérzéket, mert úgy látom, arra is szükség van, és ha rövid időre is, de koncentrált kitartást kívánok.
Köszönöm a figyelmüket. (Taps a kormánypártok soraiban.)
