TÓTH ANDRÁS
TÓTH ANDRÁS
TÓTH ANDRÁS (MSZP): Elnök asszony, köszönöm a szót. Tisztelt Ház! Képviselőtársaim! Mint ahogy az elnök asszony mondotta, az Országgyűlés szeptember 11-én kezdte meg a most vitatandó két törvény általános vitáját, és annak, hogy ez szeptember 11-ére esett, amely 2001 óta mint dátum a biztonság fogalmával, a biztonság megteremtésének szükségességével vált összefüggővé, van valami üzenettartalma. Nyilván véletlenről van szó, mégis ez a véletlen számomra azt mondja, hogy felelősen kell vele foglalkoznunk, különösen azért, mert egy ilyen kérdéskör óhatatlanul érinti a nemzetbiztonsági szolgálatok mai létét, működését és kapcsolatrendszerét.
A két törvényjavaslat, tehát az 541. és 542. sorszámot viselő két törvényjavaslat legalább két vonatkozásban érinti nemzetbiztonsági szolgálataink tevékenységét. Érinti abban a tekintetben, és ez a mai vita is, hogy a demokratikus jogállam nemzetbiztonsági szolgálatainak mit tudunk üzenni, mennyire akarja, vagy mennyire tudja szavatolni a nemzet biztonsága érdekében kockázatot vállaló emberek védelmét és biztonságát a magyar törvényhozás. De érinti abban a vonatkozásban is, hogy a magyar titkosszolgálatokat külföldi partnereik mennyiben tekintik, illetve a jövőben mennyiben tekinthetik olyan szolgálatoknak, amelyek a tevékenységük során keletkezett információkat, vagy mondjuk ki egyértelműen, a titkokat képesek megőrizni; és kényszeríti-e valaki őket e titkoknak az oly módon való nyilvánosságra hozatalára, amelynek súlyos következményei lennének a Magyar Köztársaság nemzetbiztonsági érdekei szempontjából.
Tisztelt Képviselőtársaim! Nem kisebb a felelősségünk, mint az, hogy ezt a két szempontot figyelembe véve folytassuk le ennek a törvénynek a vitáját, illetve ennek keretében olyan módosító indítványokat nyújtsunk be, amelyek e törvények végső állapotában az említett kérdésekre megfelelő választ adnak.
Ismertek a két törvényjavaslat megszületésének előzményei. Június 18-át követően nem sikerült, a szándék ellenére, Medgyessy Péter állambiztonsági múltjából tartós politikai botrányt keverni, avagy nem sikerült az annyira óhajtott kormányválságot előidézni. Nem sikerült a Fidesznek önmagát az erkölcs és igazság bajnokaként megjelenítve politikai ellenfelét vagy ellenfeleit pellengérre állítania. És hozzátartozik ehhez, hogy nem bizonyult sikeresnek az a vállalkozás, amely a ma teendőiről, az embereket érintő és érdeklő napi kérdésekről a köz figyelmét ismét a múlt ügyeire kívánta terelni.
Ugyanakkor kétségtelen tény, az elmúlt hónapok bebizonyították, hogy az elmúlt rendszer állambiztonsági szolgálatai működésének feltárásával, az 1989 előtt keletkezett iratok kezelésével, kutathatóságával és megismerhetőségével, valamint a közszereplők múltjának nyilvánosságra hozatalával kapcsolatos, ezt a tárgykört szabályozó törvények a gyakorlatban nem váltották be a hozzájuk fűzött reményeket. Megjegyzem, 12 éve nem sikerült a törvényhozásnak megnyugtató választ adni ezekre a kérdésekre, de hozzáteszem, hasonló módon valamennyi érintett országban ez a probléma megoldatlanként kerül a nyilvánosság elé.
Tisztelt Ház! Mindezen okokra tekintettel új törvényeket kell alkotnia az Országgyűlésnek. Olyan törvények megalkotása a feladatunk, amelyek egymással összhangban és egyszerre biztosítják három szempont érvényesítését: egyszerre képesek a volt áldozatoknak a rájuk vonatkozó adatok és iratok megismerése iránti elemi jogát biztosítani, a múltban keletkezett közérdekű adatok megismeréséhez és nyilvánosságra hozatalához fűződő alkotmányos érdeket érvényesíteni és a nemzet biztonságát érintő adatokat garantáltan megőrizni. E három alkotmányos érdek egyidejű érvényesítése jelenti a mostani jogalkotás nehézségét és a törvényhozás felelősségét.
Tisztelt Képviselőtársaim! Nem hiszem, hogy titkot árulok el azzal, ha azt mondom, hogy képviselőként is, a polgári nemzetbiztonsági szolgálatok irányításában közreműködő államtitkár felelősségét vállalva mondom el véleményemet. A vita tárgyát képező törvényjavaslatot is abból a szempontból érintem és értékelem, hogy a javasolt rendelkezések hogyan hatnak vagy hogyan hathatnak a demokratikus keretek között működő nemzetbiztonsági szolgálatok tevékenységére.
(13.00)
(Herényi Károly helyét a jegyzői székben dr. Vidoven Árpád foglalja el.)
A miniszterelnök úr a nyár folyamán felkérte Sólyom László urat, hogy egy szakértőkből álló bizottság tekintse át a két törvényjavaslatot. E bizottság hangsúlyosan szólt a ’89 előtti állambiztonsági szolgálatok tevékenységéről, és e tárgykörben a felkért szakértők két megállapítást tettek.
Egyrészt kimondták, hogy a rendszerváltás előtti Magyarország nem volt jogállam, ezért a titkosszolgálatok működése sem lehetett jogállami. A másik tételmondat úgy hangzott, hogy a nem jogállami titkosszolgálat adatainak titokban tartását nemzetbiztonsági érdek alkotmányosan indokolhatja. E két mondatból nekem van egy következtetésem: egyrészt tartozik hozzá egy kiegészítés, egy olyan kiegészítés, mely szerint egy nem jogállamban egyik állami szerv működése sem tekinthető jogállaminak, vagyis a tétel szerintem nem szűkíthető le önmagában a nemzetbiztonsági vagy állambiztonsági szolgálatokra az akkori megnevezésnek megfelelően. Ez a tétel igaz a ’89 előtti Országgyűlésre is, igaz a ’89 előtti bíróságokra, ügyészségekre vagy tanácsi szervekre egyaránt.
Nem látok okot arra, hogy ebben a vonatkozásban az államigazgatás egy alrendszerét, történetesen a titkosszolgálatokat külön minősítsük vagy külön értékeljük. Ez azért lényeges, mert ha ezt a különbségtételt vagy ezt a körülményt egészében nem tudjuk figyelembe venni, akkor olyan elmarasztaló tételek jelennek meg a közéletben, a gondolkodásban, amelyek álláspontom szerint igaztalanok az akkori kor állambiztonsági szolgálatainak egy részével kapcsolatban.
(Az elnöki széket dr. Wekler Ferenc, az Országgyűlés alelnöke foglalja el.)
Szeretném a felesleges vita elkerülése érdekében egyértelműen leszögezni: nem a volt III/III-as csoportfőnökségről beszélek, és nem azokról a kérdésekről beszélek, amelyekben az Országgyűlés már korábban rendet vágott, amikor 1990-ben megszüntette a III/III-as csoportfőnökséget jogutód nélkül, vagy amikor megalkotta 1994-ben az úgynevezett átvilágítási törvényt.
Szeretném ideidézni, hogy a nyolcvanas évek közepétől-végétől az akkori állambiztonsági szolgálatok már olyan feladatokat láttak el, amelyek - azt gondolom - ma is vállalhatók, ma is a magyar érdekeket, a magyar - ha úgy tetszik - történeti, történelmi törekvéseket fejezték ki. Hiszen például az 1980-as években a magyar hírszerzés számos esetben segítette a Romániában élő magyarok és szervezeteik küzdelmét. Az is tény, hogy a reform és a változások legenyhébb gondolatától is irtózó román vezetésnek az NDK- és a csehszlovák pártvezetéssel történő összefogására irányuló szándékokat az akkori szolgálatok jelezték az akkori magyar politikai vezetésnek, és sikerült ennek a törekvésnek, amely a magyar és a lengyel reformtörekvések ellen irányult, tompítani az élét. Vagy kérdezhetem, hogy a romániai falurombolási tervekre vonatkozó információknak és dokumentumoknak a nyugati emberi jogi szervezetekhez történő eljuttatása elnyomó funkciónak minősül-e, vagy valóban egy olyan ügyről volt szó, amely a mai kritika próbáját is kiállja.
Tisztelt Képviselőtársaim! Ezeket a példákat azért jeleztem és azért hoztam ide, hogy jelezzem egyértelműen, a fekete-fehér, igen-nem alapú megközelítések egyszerűen igaztalanok, egyszerűen nem szolgálják a törvényhozás által kitűzött célokat, és csak kárt okoznak a ma működő nemzetbiztonsági szolgálatoknak, tevékenységüknek.
Kérdezem: az említett akciók hazai és külföldi szervezőinek és végrehajtóinak adatait valóban nyilvánosságra akarjuk hozni, ez a szándékunk? Kinek és milyen érdeke fűződik ehhez? Egyet bizton állíthatok, a mai Magyar Köztársaságnak nemzetbiztonsági érdekei ehhez nem fűződnek.
Tisztelt Képviselőtársaim! Mindezek alapján egy alapkérdést szeretnék felvetni, egy olyan alapkérdést, amely a múltban keletkezett iratok csoportosítását, kezelését érinti. Azt javasoljuk, azt ajánljuk, hogy egy tiszta és követhető rendezőelv alapján az iratokat csoportosítsuk, bontsuk ketté, függetlenül attól, hogy mikor és hol keletkeztek. Az egyik csoportba helyezzük azokat az iratokat, amelyek az elmúlt rendszer működésével, fenntartásával, kimondom, elnyomó funkcióival, a hatalom politikai rendőri tevékenységével összefüggésben keletkeztek, és álláspontom szerint ezek azok az irategyüttesek, amelyek döntően és alapvetően át kell hogy kerüljenek a létrehozandó állambiztonsági szolgálatok történeti levéltárába. Ugyanakkor azok az iratok, amelyek a klasszikus hírszerzés, a klasszikus elhárítás és katonai biztonsági szolgálati területet érintik, azoknak a megőrzését, azoknak a védelmét a jövőben is szükségesnek tartom. Szükségesnek tartom annak érdekében, mert a mai korunkban, a mai világunkban, amikor a biztonság felértékelődik, amikor a nemzetközi porondon kell a magyar szolgálatoknak helytállniuk, a demokratikus államok közösségéből rájuk háruló feladatokat ellátni, nem tehetjük ki őket egy olyan helyzetnek, amely elbizonytalanodást okoz működésükben, kapcsolatrendszerükben, tevékenységük egészében.
Tisztelt Ház! A felvetés alapján úgy gondoljuk, hogy azt a törekvést, azt a szándékot, amely a jogalkotást kiváltotta, és amely az előterjesztett indítványban is tetten érhető, miszerint legyen lehetőség az állambiztonsági szolgálatok tevékenységének feltárása, legyen lehetőség a megfigyeltek, az áldozatok részére az információs önrendelkezési jog biztosítására, legyen lehetőség az új levéltár keretei között a kutathatóság, a megismerhetőség differenciált szabályainak gyakorlati szabályaira, ez a javaslat mind-mind tartalmazza és figyelembe veszi.
Tisztelt Országgyűlés! Egy kérdésre szeretnék még kitérni, ez az átvilágítandók körére vonatkozik. Az átvilágítandók körének kialakításával kapcsolatban a Sólyom László vezette bizottság pontosan leírta azokat az aggályokat és körülményeket, amelyeket javasol figyelembevételre. Azt gondoljuk, hogy szűkíteni kell a kört, alkotmányossági meg racionális megfontolások alapján egyaránt. Két megoldás van: az egyik egy tiszta rendezőelv kialakítása, amely azt mutatja és azt tartalmazza, hogy valóban a közélet szereplői kerüljenek átvilágításra, és a magánszférához tartozó kör kerüljön ki ebből a javaslatból. Azt gondolom, hogy ez ésszerűbb, minőségibb megoldás, és valóban azt a szempontot garantálja, amelyet egyébként korábban az Alkotmánybíróság ebben a tárgykörben kialakított.
(A jegyzői székben dr. Világosi Gábort Béki Gabriella váltja fel.)
Természetesen van egy másik út, amely már kipróbált, hiszen 2000-ben aktuális politikai szempontok alapján került az átvilágítandók köre kialakításra. Én ezt nem tartom jó megoldásnak. A szocialista frakció részéről úgy gondoljuk, hogy a 2000-ben alkalmazott metódust mi most ne vegyük át, hanem valóban egy olyan homogén kört alkossunk, amely összességében megfelel a szakmai és alkotmányossági kritériumoknak.
Tisztelt Ház! Összegezve álláspontomat: támogatjuk az új törvény megalkotását, szükségesnek tartjuk a két törvényjavaslatot az elővezetett célok jegyében megalkotni, ugyanakkor tételes átvizsgálását igényeljük, szükségesnek tartjuk, és erre vonatkozó módosító indítványainkat a mai vitanap végéig beterjesztjük. Természetesen azt gondolom, hogy e módosító indítványok értékelésekor, majd a kapcsolódó módosító indítványok során alakul ki az a törvényjavaslat, amelyet álláspontom és reményeim szerint az Országgyűlés jó szívvel megszavazhat.
Képviselőtársaim, köszönöm a figyelmüket. (Taps a kormánypárti padsorokból.)
