LEZSÁK SÁNDOR
LEZSÁK SÁNDOR
LEZSÁK SÁNDOR (MDF): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Tisztelt Államtitkár Úr! A Magyar Demokrata Fórum egyértelmű véleményét Dávid Ibolya képviselőtársam az általános vita kezdetén, később Herényi Károly és az előbb Karsai Péter fogalmazta meg.
Elöljáróban magam is hangsúlyozom: ez a törvényjavaslat elfogadhatatlan. Mindenekelőtt számomra sem világos a törvénytervezet alapvető célja. Miért vizsgáljuk át a 2. §-ban megnevezett beosztású személyek múltját hosszú és költséges munka árán, ha ennek a munkának az eredményéhez nem kötődik semmiféle következmény? A törvényjavaslat szerint senkinek sem kellene lemondania tisztségéről, ha fény derülne ügynöki múltjára, és a korábbi ügynöki múltat elleplező nyilatkozataihoz sem fűződne semmilyen szankció. Ha viszont nincs semmilyen hátrányos következménye az állambiztonsági múlt feltárásának, akkor ennek a törvényjavaslatnak vagy nincs értelme, vagy az indoklástól eltérően más a célja. Magam is találkoztam olyan felvetéssel, hogy ebben a formában ez a múltfeltáró munka gyakorlatilag a politikai banditizmus számára végzett fejvadászmunka. Azaz ha valakikről kiderül vagy éppen gyanúba keverednek, hogy állambiztonsági szolgálati múltjuk volt, akkor ezek a személyek ki vannak szolgáltatva a politikai alvilág díjbeszedőinek, zsarolóinak.
Tisztelt Ház! Nem tartom korrektnek az állambiztonsági múlt tényét megállapító módszert, ez a módszer ugyanis soha nem lehet független az igazságszolgáltatás alapelveitől. Ilyen igazságszolgáltatási alapelv például az, hogy az igazság ténye független az esetet vizsgáló és elemző személyek véleményétől. A vizsgálódók többsége vagy képes rálelni a helyes útra, vagy nem, de önmagában az igazság független a többségi véleménytől.
Az eddigi vizsgálóbizottságok működési rendje arra figyelmeztet minket, hogy a törvényjavaslat alkotói meg akarják kerülni mind az átvilágító bírák, mind pedig a jogorvoslat lehetőségeit. Az előterjesztésben javasolt egyszerűsített eljárás lényege az, hogy megfigyelteket, áldozatokat többségi szavazás révén ügynökgyanúba hozhatnak, illetve a volt ügynököket szintén többségi szavazás révén tisztára moshatják. Az eddigi két hónapban ezt az igazságszolgáltatást megcsúfoló eljárást tapasztaltuk.
Nyilván ennek a módszernek a folytatása várható ennek a törvényjavaslatnak az elfogadását követően is, hiszen a vizsgálóbizottságok tagjainak a többségét most a kormánypártok jelölik, a kormánypártok pedig az alapos gyanú csapdájában fognak vergődni, hiszen a közvélemény egy része okkal vélheti: az igazság feltárásának leple alatt politikai döntések születnek arról, hogy kiket lehet felelősnek tekinteni a pártállami bűnökért, kiket pedig nem. Még így is bizonytalanság tapasztalható a tervezetben, miszerint a bizottsági többség kellően szolgálja-e az akaratát, ezért eleve kiveszi a felelősök köréből a pártállam irányítóit, a diktatúrát szolgáló parancsok kiadóit és a pártállam rohamosztagosait, a törvények feletti ÁVH és egyéb fegyveres testületek tagjait. Jelenleg úgy néz ki ez a tervezet, hogy például a megvert, megzsarolt papokat át akarja világítani, hátha közülük valakit ügynökké tettek, de a papokat verő karhatalmisták felelősségét eleve kizárja ez az előterjesztés.
Tisztelt Ház! Történelmi tényekhez hevesen ragaszkodó tudós képviselőtársam, tisztelt Wiener György, mit is mondott Rákosi Mátyás? “Mindenért, ami ebben az országban történik, mi, kommunisták vagyunk a felelősek.” Ezt okkal jelentette ki Rákosi, hiszen köztudottan azé a felelősség, akié a hatalom. Ez a hatalom volt felelős a törvénytelenségekért, a szabadságjogok eltiprásáért és az elnyomógépezet részeként működő titkosszolgálatok tetteiért.
Több mint erkölcstelen a törvényjavaslatnak az a szellemisége, hogy a diktatúra irányítóit, a börtönnel, kitelepítéssel, vagyonelkobzással fenyegetőző zsarolókat és fegyveres segédeiket kihagyja az átvilágítandók köréből. Még addig a morális szintig sem jut el ennek a törvénynek az előterjesztője, ameddig az ötven évvel ezelőtt a felelősséget is elvállaló Rákosi már eljutott.
Ismeretes, hogy az MSZMP pártközpontjában egy-egy osztályvezető akár több miniszternek is adhatott utasítást. A szocialista évtizedek minisztereit ez a törvényjavaslat átvilágítaná, de az őket mozgató, nagyobb hatalmú személyek felelősségét semmiben sem vizsgálná, pedig köztudott és egyértelmű történelmi tény, hogy pártállami döntéshozók határozták meg a titkosszolgálatok feladatait, azaz hogy az állambiztonság egész területén titkos utasításokat adhattak ki, titkos információk alapján titokban intézkedéseket készíthettek elő, ők határozták meg a titkos ügykezelés és a titkos iratok megsemmisítésének a szabályait. A tisztelt Ház is most azoknak az iratoknak az áttekintése alapján működtetné a vizsgálóbizottságot, amely iratokat politikai érdekei alapján nem semmisített meg a már MSZP-s pártapparátus 1989-90-ben. Miután az egész elnyomó rendszert működtető pártállami döntéshozók felelősségére nem tér ki az előterjesztés 1. §-a, ezért ne csodálkozzon a tisztelt MSZP-SZDSZ kormánypárti többség, hogy az utókor történészei ezt az előterjesztést a Rákosi- és a Kádár-kort tisztára mosogató törvénycsomagnak fogja minősíteni!
Tisztelt Ház! Még ebben a jelenlegi, kirostált formában sem világos az átvilágítandók köre. Véleményem szerint legalább olyan fontos tudatformáló, azaz tudatot deformáló, torzító szerepe volt egy titkosszolgálati ügynöknek például iskolaigazgatói fedőállásban, tanszékvezetői minőségben, mint például egy államtitkárnak. De az átvilágítandók körét tovább kellene bővíteni olyan nemzeti intézmények vagy állami tulajdonú, többségű vállalatok vezető állású személyiségeinek az átvilágításával, mint a Magyar Posta, a Magyar Államvasutak vagy éppen a Paksi Atomerőmű, és folytathatnám a sort. A magunk bőrén is tapasztalhattuk, hogy az állami rádió és televízió a tömegeket manipuláló feladatköre miatt annyira kulcsfontosságú hely volt a Kádár-korszakban, hogy már beosztotti szinten is meghatározó volt az ügynökök aránya.
Tisztelt Ház! Mit ér egy törvény büntetőjogi következmények nélkül? Semmit. A büntetőjogi következmények vállalásán például azt is értem, hogy legyen annak büntetőjogi következménye, ha kinevezése előtt valaki hamisan írja alá azt a nyilatkozatot, miszerint nem volt semmiféle kapcsolata a III/III-as ügyosztállyal, és később mégis kiderült az érintettsége. Öt-tíz-húsz, sőt száz év múlva is előkerülhetnek hiteles iratok. Hogyan? Honnan? Csak egy példát mondok: köztudottan elég sok titkos irat külföldre is kerülhetett, például a KGB-hez rendeltetésszerűen eljutottak ilyen anyagok, és ott ma is őrzik a volt szocialista országok titkosszolgálati anyagainak egy tekintélyes hányadát. Ezért a közszereplést vállalók még általuk elrendelt iratmegsemmisítéseket követően sem lehetnek biztosak feddhetetlenségük látszatának a megőrzésében.
Tisztelt Ház! Befejezésül ismét hangsúlyozom képviselőcsoportunk véleményét, miszerint a Történeti Hivatal a rendkívül nehéz körülmények ellenére tisztességgel végzi a dolgát, semmi szükség arra, hogy ezt a hivatalt, ennek jogállását, a több évre kinevezett vezetését, jelenlegi működtetését megváltoztassuk.
Kifogásaimat összegezve tehát: ezt a törvény-előterjesztést általános vitára alkalmatlannak is tekintem, és módosító javaslatok elfogadása esetén sem tudom elképzelni ennek a törvénynek ésszerű működését, ugyanis ez a törvényjavaslat tovább rongálja az ország amúgy is erősen megviselt idegrendszerét. Ha nem vagyunk képesek tabula rasát, tiszta helyzetet teremteni a közéletben, ha nem vagyunk képesek a történelmi bűnözőket néven nevezni, ha nem vagyunk képesek igazságot szolgáltatni, ha nem vagyunk képesek arra, hogy a távlatos nemzetpolitikai törekvésekhez méltó szabályozókkal rendezzük közös dolgainkat, akkor a jövő ellen való vétek minden életveszélyes próbálkozás, parlamenti kísérlet.
(16.10)
Nem először mondjuk: az országot a jövőben is védelmezni kell ipari kémektől és terroristáktól egyaránt, a haza védelme kötelességünk, elhárításra, nemzetbiztonsági szolgálatra szükségünk van. Fontoljuk meg, tisztelt képviselőtársaim, Illyés Gyula gondolatát - ez a gondolat most különösen a III/III nélküli nemzetbiztonsági szolgálatokra érvényes -, idézem tehát Illyés Gyula intelmét: “A magyarságnak nincs annyi kincse, hogy vakon, engedelmeskedve minden indulatnak, eldobálja. Nézzük meg jól, mit rejtünk a talp alá. Ha biztosítékunk van arra, hogy ez az érték azután a mi, a szabad magyarság értéke lesz, tartsuk meg okvetlenül magunknak. Ne gyújtsuk fel a malmot, amely holnap nekünk őröl, csak azért, mert hitetek szerint másnak őröl.”
Köszönöm a figyelmüket. (Taps az ellenzéki padsorokban.)
