DR. WIENER GYÖRGY
DR. WIENER GYÖRGY
DR. WIENER GYÖRGY (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! A két törvényjavaslat alapvető céljáról kormánypárti képviselőtársaim már részletesen beszéltek, azonban én úgy ítélem meg, hogy ekörül annyi a félreértés, hogy bevezetőként nem árt ezeket a célokat nagyon röviden megismételni.
Az első és alapvető cél az, hogy megakadályozzunk bármiféle visszaélést a közszereplők állambiztonsági múltjával kapcsolatban. Semmilyen olyan szándékunk nincs, hogy azt bizonyítsuk, hogy tízmillió ember szem volt a láncban, vagy más hasonló elvont tételeket nem kívánunk igazolni, egyedül tényszerűen annak kívánnánk elejét venni, hogy elő lehessen húzni valahonnan egy papírt, és ennek alapján politikai botrányt lehessen kelteni.
Semmiképpen nem célunk semmiféle büntető szankciónak az alkalmazása, ennek következtében jogkövetkezmény érthetően nem fűződik a törvényjavaslat alapján feltárt tényhez vagy tényekhez. Egyetlen jogkövetkezmény létezik: ez a közvélemény értékítélete, hogy mindazon adatok ismeretében támogatnak-e a választók egy személyt vagy egy politikai erőt, amelyikben ilyen személyek találhatók, avagy sem. Úgy ítélem meg, hogy ez a legkeményebb szankció.
Előfordul az, hogy valakit hónapokon keresztül támadnak, a legerőteljesebb kampányt folytatják ellene, és mégis növekszik a népszerűsége - ez történt a miniszterelnök úr esetében is. Az is előfordult nyolc évvel ezelőtt, hogy a Magyar Szocialista Párt akkori elnökét a leghevesebben támadták, mindent elmondtak róla, olyat is, ami egyébként abszolút nem volt igaz, a Magyar Szocialista Párt 1994-ben mégis megnyerte a választásokat. Ennek következtében azt kell hogy mondjam, hogy mindazok, akik jogi szankciókat kívánnának fűzni a múlt tényeihez, azok lényegében a választók értékítéletét szeretnék kiiktatni, és ehelyett adminisztratív korlátozást szeretnének érvényesíteni.
Dávid Ibolya alelnök asszony, korábbi igazságügy-miniszter asszony úgy érvelt, hogy 1994-ben az akkor munkáját befejező parlament tagjaira azért nem lehetett érvényes az 1994. évi XXIII. törvény, mert nem kívántak visszaható hatállyal kötelezettségeket megállapítani. A Fidesz viszont benyújtott egy olyan törvényjavaslatot - ez az, amit a parlament többsége nem vett tárgysorozatba -, amelyik mai közszereplő személyeket, ma funkciót betöltőket kívánna összeférhetetlenség címén kiiktatni a közéletből, a parlamentből és a kormányzati munkából. Mi ez, ha nem visszaható hatályú kötelezettség megállapítása?
Meg kell hogy jegyezzem: önök számos érvet sorakoztattak fel amellett, hogy milyen komoly alkotmányossági aggályok merülnek fel a két törvényjavaslattal kapcsolatban, arról azonban elfeledkeztek, hogy ez a bizonyos törvényjavaslat nagyon súlyos alkotmányos fogyatékosságokban szenvedett, például meg akart fosztani passzív választójogtól olyanokat, akik számára azt az alkotmány biztosítja, meg akart fosztani közhivatal betöltésétől olyanokat, akik az alkotmány 70. § (4) bekezdése alapján annak a betöltésére jogosultak.
Ebből tehát az következik, hogy amikor önök alkotmányossági aggályokat vetnek fel a mostani törvényjavaslattal kapcsolatosan, akkor ezt megalapozottan csak úgy tehetik meg, ha elismerik, hogy az önök által támogatott korábbi törvénymódosító javaslat nagyon súlyos alkotmányossági fogyatékosságokban szenvedett. Nyíltan ki kell mondani, hogy alapvetően alkotmányellenes volt, és nemcsak politikai, hanem alkotmányjogi, szakmai okok miatt sem nyílhatott arra lehetőség, hogy azt a javaslatot a parlament megtárgyalja.
De visszatérve a törvényjavaslat céljához és a szankció problémájához, utalnom kell arra, hogy amikor a törvényjavaslat a múlt szereplőinek tevékenységét, pontosabban nem is tevékenységét, hanem az általuk betöltött státust nyilvánosságra kívánja hozni, akkor azért korlátozza ezt az állambiztonsági tevékenységet végző szervekre, intézményekre, mert ezeknek volt titkos állományú garnitúrája.
(14.50)
Az nem volt titkos sohasem, hogy kik a Politikai Bizottság tagjai. Az soha nem volt titkos, hogy kik a Központi Bizottság titkárai. Az sem volt titkos, hogy kik voltak a Központi Bizottság osztályvezetői, netán a Központi Bizottság tagjai, kik töltöttek be megyei párttitkári funkciókat, kik voltak a kormány tagjai, az Elnöki Tanács tagjai és így tovább. Tehát ha az az alapvető cél, hogy a nyilvánosságot garantáljuk, akkor értelmetlen lenne olyan funkciókat felsorolni a törvényjavaslat 2. §-ában, amely funkciók betöltése mindenki számára ismert.
Ami a karhatalmistákat illeti: ezzel összefüggésben is megfogalmazódott az a vád, hogy mi úgymond a karhatalmistákat valamiféle felelősség alól mentesíteni kívánnánk. Meg kell jegyeznem, hogy Horn Gyula maga jelentette ki még a rendszerváltás időszakában, hogy ’56-57-ben karhatalmistaként szolgált. Ha pedig megnézzük az életkori tényezőket, akkor világosan láthatjuk, hogy a mai közszereplők között karhatalmista már egyáltalán nem vagy csak kivételesen fordulhat elő. Azért vegyük azt is számításba, hogy a kormány legidősebb minisztere az 1929-es születésű Görgey Gábor! Azt is vegyük figyelembe, hogy a kormánytagok túlnyomó többsége 1944 és 1962 között született! A parlamenti képviselők átlagéletkora is jóval alacsonyabb annál, mintsem hogy a karhatalmista múltjukat kellene kutatni. Itt jegyzem meg, hogy a nyilas pártszolgálatosok kutatása is értelmetlen, egyszerűen az előbb említett biológiai, életkori okok folytán.
Ugyanakkor az kétségtelen, hogy a törvényjavaslat - most az 542-esről beszélek - a felsoroláskor talán nem a legtökéletesebben fogalmaz. E tárgykörben módosító indítványt fogunk benyújtani Tóth András és más képviselőtársammal együtt. A helyzet az, hogy szűkítést tartunk mi is szükségesnek. Ez a szűkítés azt célozza egyfelől, hogy a törvény végrehajtható legyen. Ennél jóval fontosabb az, hogy az egységes ismérv Alkotmánybíróság által megkövetelt elvét érvényesíteni tudjuk. Nem az a probléma, hogy különféle körökre terjed ki a törvény hatálya, hanem az a probléma, hogy esetenként nincsenek - de ez volt a helyzet a ’94. évi XXIII. törvénnyel is - teljesen egyértelműen megfogalmazott, egységes ismérvek. Ilyen egységes ismérv az, hogy az érintett személy jelentős közjogi funkciót tölt be - most csak az Alkotmánybíróság okfejtését ismétlem meg -; ilyen ismérv az, hogy az érintett személy részt vesz a politikai közéletben, illetőleg azt alakítja; illetőleg, hogy az érintett személy közvetlenül részt vesz a közhatalom gyakorlásában. Megítélésem szerint ezeknek az esetében a nyilvánosságra hozatal elengedhetetlen, de nem a tevékenységüknek a nyilvánosságra hozatala, mert az valóban nemzetbiztonsági érdekeket veszélyeztethet, hanem annak a ténynek a nyilvánosságra hozatala, hogy az érintett személy valamilyen kapcsolatban állt a III-as főcsoportfőnökséggel vagy más állambiztonsági szervvel.
Itt kell megjegyeznem azt, hogy a minőségre vonatkozóan, az adott státusra vonatkozóan is szükséges módosító javaslatok benyújtása, hogy pontosan tisztázható legyen, ki volt nyílt állományú tiszt, ki volt szigorúan titkos tiszt, ki volt titkos tiszt, ki volt hálózati személy, ki volt társadalmi kapcsolat és így tovább, nem kívánnám valamennyi kategóriát felsorolni. Az egzakt fogalmak használata egyértelműen a jogbiztonságot szolgálja. Egzakt kategóriákkal elejét lehet venni annak, hogy a jogbiztonság elve sérelmet szenvedjen, s annak is elejét lehet venni, hogy fölöslegesen - államtitkokat hozván nyilvánosságra - nemzetbiztonsági érdekeket veszélyeztessünk.
Nagyon röviden ki szeretnék arra is térni, hogy valóban alapvető alkotmányossági kérdés a nyilvánosságra hozatal és a megismerhetőség, valamint a kutathatóság pontos szétválasztása. Én azokkal az ellenzéki aggályokkal egyet tudok érteni, amelyek ezeknek a kategóriáknak az összemosása miatt féltik a mai nemzetbiztonsági érdekeket. Éppen ezért módosító indítványokkal lehetőség nyílhat arra, hogy pontosan szétválasszuk ezeket a kategóriákat a közszereplők esetében. Tehát a T/542. számú javaslat esetében szükséges a nyilvánosságra hozatal. Mások esetében azonban a megismerhetőséget támogatjuk, és bizonyos korlátok között a kutathatóságot, de az adatok nyilvánosságra hozatalát, tehát széles körű nyilvánosságban való elterjesztését nem, mégpedig részben az államtitok védelme, részben pedig a személyes adatok védelme miatt.
Itt térnék ki nagyon röviden arra, hogy rendkívül nehéz ebben a tárgykörben valóban alkotmányos javaslatokat előterjeszteni. Tudniillik összhangot kell teremtenünk a személyes adatok védelme, a közérdekű adatok nyilvánossága, valamint az államtitok védelme között. Valóban igaz az, hogy a két benyújtott törvényjavaslat nem mindig a legcizelláltabban oldja meg ezt a feladatot (Demeter Ervin: Finoman fogalmazva.), de javítható a törvényjavaslat. Módosító indítványok alapján lehetőség nyílik arra, hogy ezeket az adatokat egymáshoz viszonyítsuk, lehetőségünk nyílik arra, hogy a korlátozás során - bármely adatfajtáról legyen is szó - érvényesíteni tudjuk az arányosság, a szükségesség és az adott céllal összefüggő alkalmasság Alkotmánybíróság által számtalanszor megfogalmazott elveit.
Úgy vélem tehát, hogy a nemzetbiztonsági érdekek veszélyeztetését is meg tudjuk oldani olyan értelemben, hogy ez a veszély csökkenjen vagy netán meg is szűnjön, és a személyes adatok védelmét is tudjuk garantálni, természetesen azzal a korláttal, hogy aki közszereplést vállal, annak a személyes adata egészen más megítélés alá esik, mint aki ilyen szereplést nem vállal. Ezt az Alkotmánybíróság egyébként több határozatában is kifejtette.
Végezetül nagyon röviden néhány politikai összefüggésre is utalnék. Elhangzott az, hogy az alapvető célunk az egész társadalomnak vagy meghatározott csoportoknak úgymond a bűnbakká való nyilvánítása vagy besározása. Erről - már jeleztem - szó sincs. De feltenném önöknek a következő kérdést: túl azon, amit az úgynevezett Mécs-bizottság tevékenységéről eddig mondtak, elgondolkodtak-e azon, hogy a megjelölt tíz, majd nyolcra szűkített személyi kör végül is kikből állt? Volt ebben a körben egyetlenegy meghatározó ellenzéki politikus, mármint 1989 előtti ellenzéki politikus? Tagja volt-e ennek a körnek olyasvalaki, aki a demokratikus ellenzék vagy a jobboldali ellenzék tevékenységében aktívan részt vett?
Ha elolvassuk a névsort, akkor láthatjuk, hogy ebben a körben meghatározóak a gazdasági középvezetők voltak, akik elsősorban nemzetközi pénzügyekkel vagy külkereskedelmi kérdésekkel foglalkoztak, külkereskedőként járták a világot. Az ő esetükben érvényesítették azt az elvet a szolgálatok, amit egyébként már az ókori rómaiak is, hogy a kereskedők részben hírszerzők is, és a római hadak előtt - mint közismert - jártak a római kereskedők, akik az akkori politikai elitet tájékoztatták más országok helyzetéről. El kellene azon gondolkodni, hogy itt tulajdonképpen kikkel kapcsolatosan is tevékenykedett a szolgálat.
Végezetül még egy kérdés, szintén politikai jellegű: felmerült az, hogy úgymond beépítettek embereket pártokba, és ennek alapján kerültek oda ilyen, úgynevezett érintett személyek. De az eddigi vizsgálatok, a 184-es minta ezt sem igazolta. Az azonban tény, hogy egyes pártok tevékenységét, illetőleg azok létrejöttét az MSZMP KB épületéből is támogatták. Most emlékeznek meg önök a lakitelki évfordulóról. Azt elfelejtették hozzátenni, hogy az akkori magyar politikai vezetés egy meghatározó tényezője, Pozsgay Imre, akkor a Hazafias Népfront Országos Tanácsának főtitkára volt az, akinek úgymond a politikai védernyője alatt ez az egész tevékenység elkezdődött. Arról is vannak információk, hogy kaptak támogatást - nem ügynököket - szervezeteik létrehozásához a magyarországi szociáldemokraták, de akár még az akkor induló Független Kisgazdapárt is; hozzá kell tennem, nem Torgyán József volt az a személy, aki ezt a támogatást megkapta.
Mindezeknek a figyelembevételével én úgy ítélem meg, hogy az önök által velünk kapcsolatosan feltételezett politikai szándékok megalapozatlanok. A mi elképzeléseink viszont tarthatóak.
Még egyetlenegy mondat: amikor valakit megvádoltak valamivel, sohasem olyan iratot húztak elő, amit úgymond elvittek vagy privatizáltak, hanem olyat, amely irat valamelyik minisztériumnál vagy a szolgálatoknál hevert. Ezért sem tudom osztani Nyitray András képviselőtársam aggodalmait. Köszönöm a figyelmet. (Taps a kormánypártok soraiban.)
(15.00)
