SZIJJÁRTÓ PÉTER
SZIJJÁRTÓ PÉTER
SZIJJÁRTÓ PÉTER, a költségvetési és pénzügyi bizottság kisebbségi véleményének ismertetője: Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Államtitkár Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! A költségvetési és pénzügyi bizottság valóban megtárgyalta az előttünk fekvő törvényjavaslatot, azonban történt egy olyan dolog a bizottsági ülés előkészítésében, amelyre a parlamenti mandátummal már régóta rendelkező képviselőtársam szerint nem volt még példa, ez pedig az, hogy a képviselők írott formában nem kapták meg a zárszámadást, hanem csak CD-n, azt is csak a szombati napon, illetve annak estéjén, így többünknek nem volt lehetősége arra, hogy azt áttanulmányozzuk.
Tisztelt Képviselőtársaim! Én úgy gondolom, hogy a Magyar Köztársaság 2001. költségvetésének végrehajtásáról szóló törvény kapcsán két szempont szerint lehet vizsgálni az elmúlt esztendőt. A két szempont közül elsőként érdemes megvizsgálni, hogy hogyan is teljesített a gazdaság, a gazdaságpolitika pedig mennyire segítette a kívánt gazdasági eredmények elérését.
Megállapítható, hogy a magyar gazdaság négy éven keresztül jó ütemű, folyamatosan 4 százalék feletti növekedést produkált annak ellenére, hogy a világgazdaságban kedvezőtlen folyamatok mentek végbe, egyértelmű recesszió volt tapasztalható, és világszerte hatalmas mértékű áremelkedések voltak jellemzők. Annak ellenére tehát, hogy ezen folyamatok az év második felében már éreztették is hatásukat hazánkban, gazdasági mutatóink rendre kedvezően alakultak, gyakran még a Nyugat-Európára vonatkozóknál is kedvezőbben. Ilyen volt például maga az infláció, amely 2001-ben 9,2 százalékos mértéket mutatott, ezzel messze alatta maradt mind a ’96., ’97. és így tovább, de még a 2000. évre vonatkozó 9,8 százalékos értéknek is. A munkanélküliségi ráta is folyamatos csökkenést mutatott, például az 1995-ös 10,2 százalékhoz képest tavaly már csak 5,8 százalékon állt, a foglalkoztatottak aránya pedig öt év alatt csaknem 3 százalékpontos növekedés után elérte a 39,4 százalékot. Mindezen mutatók javulásával egy időben a központi költségvetés bruttó adóssága esetében egyértelmű folyamatos csökkenést figyelhettünk meg, hiszen míg például 1996-ban a bruttó hazai termék 71,5 százalékát is elérte, addig tavalyra már 52 százalékra lecsökkent.
Tisztelt Képviselőtársaim! Úgy gondolom, hogy érdemes néhány pillanatra elidőznünk annál a kérdésnél, hogy vajon mik, illetve kik állnak ezen remek teljesítmények mögött.
Nos, tisztelt Országgyűlés, a gazdasági növekedés egyik fő motorja a középtávú nemzeti gazdaságfejlesztési program volt, amelyet Széchenyi-terv néven indított útjára a polgári kormány. A Széchenyi-terv a tavalyi év folyamán kis híján 14 ezer vállalkozónak okozott könnyebbséget, illetve mozgatta meg a fantáziáját, mint ahogy azt ma már itt hallottuk, ennyien pályáztak ugyanis a Széchenyi-terv által kínált forrásokra; közülük nagyon sokan sikerrel is tették ezt, hiszen az elbírált pályázatoknak mintegy háromnegyede nyert is. A központi források mindegyik forintja a magántőke további négy forintját mozgatta meg, így közel 300 milliárd forint áramlott be a gazdaságba. A tavalyi év végére eljutottunk oda, hogy rendkívül sok bérlakás épült a Széchenyi-terv keretében, és megközelítőleg 30 ezer új munkahelyet regisztrálhatunk. Az ország sikerének egyik oka tehát az volt, hogy a vállalkozók az elmúlt négy évben elkezdtek hinni abban, hogy tudásuk és tehetségük összhatása minden másnál erősebb. A polgári kormányzás négy éve alatt lehetőségeik folyamatosan bővültek, és ezt a folyamatot a Széchenyi-terv jelentősen fel is gyorsította.
Az új, hatalomba lépő kormány azonban egyik első lépéseként feldarabolta a Széchenyi-tervet, majd a pályázatok egy részét megszüntette, és csak azokat a programokat hagyták életben, amelyeknek költségvonzatát minimálisnak ítélték. (Közbeszólások az MSZP soraiban.) A legtöbb pályázatot vonzó és a lakosság széles rétegeire kiterjedő, vállalkozáserősítő és energiatakarékossági programot szinte teljes egészében befagyasztották, mondván, a pályáztatás folyamatához szükséges források elapadtak. Az összesen 30 alprogram közül, amit a kormány tárgyalt, 9 azonnali hatállyal megszűnt, 13 esetében pedig a jövőben már nem lehet pályázatot benyújtani. Könnyű kiszámolni, tisztelt képviselőtársaim, hogy mindössze 8 alprogram maradhatott életben. Az egyes alprogramok megszüntetése pedig elsősorban a kis- és középvállalkozókat, a turizmust és az innováció területének további fejlődési lehetőségeit sújtja.
Képviselőtársaim! Ha a felszólalás elején vázolt szerkezet szerint haladunk, akkor vizsgálnunk kell azt is, hogy az állami működés mennyire volt átlátható az adott időszakban, erre a kérdésre pedig az Állami Számvevőszék jelentéséből kaphatunk választ. A jelentés megállapítja, hogy javulás érzékelhető a költségvetési intézményi gazdálkodás és feladatellátás színvonalában, a törvényességi, pénzügyi szabályossági követelmények megtartásában, és számos szerkezeti, valamint tartalmi korrekció következett be a helyi önkormányzatok költségvetési kapcsolatainak szabályozásában. A kiegészítő támogatások rendszere átláthatóbbá vált, a forráshiányos önkormányzatok támogatása pedig egyre inkább objektív számításokon alapul. A jelentés szerint a kincstári nyilvántartási rendszer alkalmassá vált a költségvetési törvény végrehajtásának önkormányzatonkénti és jogcímek szerinti regisztrálására, az év végi tételes elszámolásra. Lehetővé vált az államháztartási rendszerek közötti összefüggések bemutatása a központi költségvetés és a társadalombiztosítás zárszámadásának egyidejű, közös törvényjavaslatban történő előterjesztésével.
A 2001. évi zárszámadáskor adódott elő első ízben, hogy minden fejezetet érintett az úgynevezett financial audit típusú ellenőrzés, mely megállapította, hogy valamennyi ellenőrzött fejezetnél, illetve költségvetési szervnél a költségvetési beszámolók megfelelnek a törvényi előírásoknak, a vagyoni és pénzügyi helyzetet a valóságnak megfelelően tükrözik.
Engedjék meg, tisztelt képviselőtársaim, hogy ismételten két fő indok köré csoportosítva indokoljam a tartózkodó szavazatokat, és ezáltal a bizottsági kisebbségi vélemény kialakulását. A kormányzat az előterjesztés alapján úgy kívánja elfogadtatni a zárszámadást, hogy abba az eredeti költségvetést módosító döntések kerültek, mégpedig a mezőgazdaságra vonatkozóan.
(10.30)
Földművelésügyi Miniszter Úr! A szentlőrinci gazdanapokon többek között ígéretet tett arra, hogy a kormányzat 60 milliárd forinttal fogja támogatni a termelők agrárhitelekből származó pénzintézeti adósságainak és kölcsöntartozásainak mérséklését. Mindezekhez képest, tisztelt képviselőtársaim, az előbb már említett módosító javaslat legfeljebb 60 milliárd forintot említ, ráadásul oly módon, hogy ebből az összegből kívánják finanszírozni az elemi kárt szenvedett termelők kárenyhítési támogatását is. És mindezt persze úgy kívánják tenni, hogy időközben leállt a gazdahitelek folyósítása, késik a búza intervenciós felvásárlása, a gépvásárlási támogatások juttatása pedig lelassult.
Hozzászólásom végén, tisztelt képviselőtársaim, azt kell mondanom, hogy jelen pillanatban nem rendelkezhetünk teljesen tiszta képpel az államháztartás jelenlegi helyzetét illetően sem. Nem rendelkezhetünk, mégpedig a szocialista politikusok, köztük a miniszterelnök egymásnak teljesen ellentmondó megnyilatkozásai miatt. A kormányváltást követően a szocialisták erőteljes kommunikációs hadműveletet indítottak a kedvező gazdasági és pénzügyi mutatók átértékelése érdekében. Nyilvánvalóan már keresték a felmentést a választási kampányban elhangzott ígéretek teljesítésének kötelezettsége alól. A pénzügyminiszter úr első nyilatkozataiban folyamatosan annak a meggyőződésének adott hangot, hogy üres a kassza és hogy nem látja a száznapos program fedezetét a költségvetésben. Néhány héttel, egy-két hónappal később pedig már azt hallhattuk, hogy a költségvetés remek állapotban van, majd pedig hangos sikerpropagandával minden lehetséges helyen és médiumban bejelentették, hogy a program, a száznapos teljesíttetett. Ugye nem gondolják, tisztelt képviselőtársaim, hogy valaki is elhiszi azt, hogy önök a száznapos program lehetőségét, pénzügyi forrásait néhány hét alatt megteremtették. Azt gondolom, ezek az ellentmondásos nyilatkozatok alapvetően megkérdőjelezik a nyilatkozók szavahihetőségét.
A végére egyetlen kérdés maradt: tévedtek-e, vagy nem mondtak igazat? Példát már mindkettőre láttunk.
Köszönöm a figyelmüket. (Taps az ellenzéki oldalon.)
